Néplélek - cigányozás élő adásban

Nagyon megdöbbentem, amikor ma reggel, indulás előtt azt olvastam, hogy az ATV műsorvezetője élő adásban, egy gázolásos baleset miatt "cigány néplélekről" beszélt azt LMP-s Osztolykán Ágnessel. Nem egyszer, nem kétszer csámcsogott ezen a szón, hanem többször is. Mert ha egyszer mond ilyet, talán azt is lehet mondani: a kényes téma miatt szerencsétlenül, rosszul fogalmazott (ami persze nem mentség). De itt következetesen "néplelkezett". Pedig nem kezdő műsorvezető - riporterről van szó, és nem is olyanról, aki a szélsőjobb eszméket propagálná. Az első kérdés bennem az volt: egy épeszű ember hogyan kérdezhet ilyet? A második pedig az: mi lett volna ha a köztévén mondott volna ilyet egy műsorvezető? Hörgött volna minden megmondóember, hogy micsoda rasszizmus. Most meg sunyítás van. Az nagyon riasztó lenne, ha a csatorna nem értené, nem érezné, miért volt vállalhatatlan a kérdés.

Aztán eszembe jutott a beszélgetés meghallgatása és több cikk elolvasása után az is, hogy jobb helyeken aki ilyet tesz, azt felállítják, bocsánatot kérnek, megkövetik a megsértetteket. A normálisabb helyeken maga a műsorvezető áll fel és kér bocsánatot. És a normális helyeken ilyen elő sem fordulna. Szó se róla, fontos kérdésről van szó, mert az, ami ott, a gázolásánál történt, egy súlyos és mély probléma előtörő tünete. Ahogy azt Osztolykán Ágnes is próbálta elmondani, megmagyarázni. Le a kalappal előtte, hogy a kérdés után nem borította föl az asztalt. Embereket így megsérteni, megalázni, ez méltatlan minden sajtóorgánumhoz.

Mintha a műsorvezetőt arról kérdezte volna egy külföldi kolléga: magyarázza már meg: miért lopnak annyit a magyarok?

Igen, kényes, érzékeny témáról van szó. Meg kellene tanulnunk erről beszélni. De úgy, hogy közben ne alázzuk meg a másikat. Előítélet van mind a két oldalon, mindenkinek van tennivalója, hogy a helyzet jobb legyen. A cserdi polgármester, Bogdán László tud erről beszélni. Nem kímél senkit sem, amikor a véleményét mondja. De ő is meghallgatja az ellenvéleményeket, mégha azok sarkosak is. Cserdiben a polgármester úgy épített közösséget, hogy a sokaknak egyszerű, alapvetőnek tűnő dolgokat is megtanította, elmagyarázta, azoknak, akik kevésbé szerencsés környezetben nőttek föl, és  nem tudták azokat. Ez a párbeszéd hiányzik.

Meg az, hogy valaki ezért az otrombaságért bocsánatot kérjen. 

Nem értik a német politikusok: miért hagyja ezt a magyar sajtó?

A háttérbeszélgetések nagy előnye, hogy ott mindenki szabadabban beszél. Persze itt sem érdemes olyat mondani, amit aztán nem szívesen látnánk vissza nyomtatásban. Egy német delegációval ebéd közben diskurálhattunk. Európáról, az ukrán válságról, ők pedig kíváncsiak voltak a magyar médiahelyzetre. Már amennyire szóhoz jutottak tőlünk.

Két kanál csirkepaprikás között egy érdekes kérdést tett föl egy az egyikük, ha már a magyar média helyzete, a reklámadó szóba került az asztalnál. Az nem fért a fejébe, és a kollégáiéba sem, hogy ilyet, mint a reklámadó, hogyan lehet ilyen könnyen lenyomni a magyar szerkesztőségek torkán? Merthogy Németországban, ahol a sajtó a negyedik hatalmi ág, hatalmas felzúdulás fogadná ezt. Mondtuk ugyan, hogy az itt is volt, meg tiltakozás, elsötétült képernyők...No, de miért nem fognak össze ellene? - jött a következő, logikus kérdés. Merthogy Németországban, ha ilyen, vagy ehhez hasonló támadás éri a sajtót, vagy a sajtópaletta bármelyik tagját a hatalom meg akarja regulázni, mert neki nem tetsző dolgokat merészel írni, akkor a szerkesztőségek egyemberként állnak ki, és verik vissza a támadást. Nem számít, ki melyik oldallal szimpatizál, ha bajba kerül a szerkesztőségi függetlenség. Igen, ott még számít a szakma. És a szerkesztőségek sincsenek ennyire a politika zsebében.

A júniusi reklámadó-ellenes tiltakozás

Ügyesen ki van idehaza találva a rendszer: mindenki függ valakitől - anyagilag. Mindenki tisztában van vele mit és hogyan írhat le, hogyan mutathat be. És tisztában van mindenki azzal, hogyha másként tesz, akkor annak következményei lesznek. Nem jön a hirdető. Meg a másik sem. És aztán le lehet húzni a rolót. Ezt a kialakult rendszert el lehet mondani egy németnek, de nem fogja megérteni. Mert számára evidencia, hogy a sajtót nem jó így kötőféken tartani, és számára az lenne a normális, hogy ilyen esetben összefognak a szerkesztőségek.

Mert valóban, egységben az erő. Ha minden szereplő közösen lép föl, akkor el lehet érni eredményeket.  De a hazai sajtó szétforgácsolt az érdekek mentén (is): az oszd meg és uralkodj elve érvényesül, és a legegyszerűbb dolgokban sem képesek egységesen fellépni a szerkesztőségek. Pedig mindenkinek ez lenne az érdeke. Csak épp hosszútávon – ezzel pedig errefelé nem szokás számolni.

Csak informálisan izenték: nem ad interjút

Újabb próbát tettünk, hátha a Páneurópai Piknik 25. éves évfordulóján ad egy interjút a német közszolgálati rádiónak és tévének a magyar miniszterelnök. Szóltam, ahol kell: a két stáb, rádió és tévé, rögzítene egy beszélgetést, ha már Orbán Viktor úgyis előad a piknik emlékhelyén. Először kis türelmet kértek, majd, jött, hogy akkor pénteken válaszolnak, majd az, hogy még nincs válasz,de majd hétfőn. Eljött a hétfő, és annyit tudtam meg, hogy tulajdonképpen az interjúkérelemre nem is válaszoltak, de ez informális nemnek vehető. Meg sem lepődök már lassan az ilyeneken. A sajtó csak zavaró tényező, hátmég, ha külföldi is....

Sopronpusztán persze elszabadult minden, amikor a miniszterelnök befutott. Világsztároknak kijáró tömeg fogadta: rajongók, minden mennyiségben, majd egymást és a tapsikolókat taposó fotósok, operatőrök, tudósítók, no meg persze a testőrök...Színes egy kavalkád volt. A széléről néztem, mi is történik.

Orbán Viktor rajongók és a sajtó gyűrűjében Sopronpuszta

Mivel a miniszterelnök csak a lakájmédiájának hajlandó interjút adni, egyértelmű volt, hogy aki ott, az emlékhelyen kinn van, megpróbál a közelébe férkőzni és kérdezni. Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár alaposan kivette a részét (ismét) a sajtó távoltartásában: ahogy a 444.hu videóján is látszik, testével fogta föl a kérdezni próbáló holland rádióst. Aki aztán, elvesztve önuralmát, megpróbált Havasi fejére ütni a mikrofonnal. Szerintem ez a jelenet mindent elmond...A német és osztrák politikusokhoz oda lehetett férni, lehetett interjút készíteni velük. A türingiai miniszterelnökasszonyt az utcán sétálva "kapcsoltuk" le: kedvesen mosolygott, és a testőrei sem akartak leteperni, a sajtósa nem lökdösött arrébb minket. Arra figyeltek, hogy a politikus biztonságban legyen mi pedig dolgozni tudjunk. Jó, persze, biztos, mert tartományi választásokra készül...  

Visszatérve a sátorra, ahol Orbán Viktor tartott volna másfélórás előadást: nos, a rendezvény jó húszperces késéssel indult. Sehol egy szervező, aki elmondta volna: hamarosan kezdünk, a miniszterelnök épp ezt és ezt csinál. Semmi. Kész szerencse, hogy nem volt tűző nap, a sátorban így is meleg volt. Negyedórás várakozás után, a rajongótábor már kezdte elveszíteni a türelmét, páran tapsolni kezdtek, de csak nem jött be a kormányfő. Késés ide vagy oda: tapsvihar fogadta. Alig több mint egyórás volt végül a pódiumcsevegés. Rákay Philipnek a felolvasó szerepe jutott: egyszer - kétszer riadtan közbesuttogot, amikor pl. Orbán '89 helyett '69-et mondott. Nem volt igazi diskurzus: egy kormányfő mondta el azt, most hogyan emlékszik arra. Az igazi talán az lett volna, ha Németh Miklóst is meghívják, és ők ketten beszélgetnek. Persze Rákay nélkül. Annak lett volna értelme. 

A közmédia nem a közé

Át kellene gondolni ezt a "közmédia" elnevezést. Szerintem sokkal pontosabb megfogalmazása az MTVA-nak az állami, pontosabban állampárti média. Hiszen a működése nagyon is a szocializmusban bevett működési gyakorlatot idézi. Hiszen mindent az állami apparátus megrendelésére, szája íze szerint készítenek - központilag. Igaz, közpénzből, a mi befizetett adónkból.

Viszont a köztájékoztatást legjobb esetben is gyatrán látják el. Ellenzéki reagálások a kormányzati intézkedésekre szinte nincsenek is. A kormányt, vagy a kormánypártot érintő kínosabb témák elő sem kerülnek (vagy csak napokkal később, mint a Schmitt Pál doktorija körüli botrány). Az ellenzéket cincáló anyagok viszont példásan alaposak, olykor már a szar-szappan-szalámi elve is érvényesül: mindent bele. Vagy ott van a nemkívánatosnak mondott személyek kitakarása, a miniszterelnöki beszédet kísérő füttykoncert lehalkítása. A kilógó lóláb, úgy látszik senkit sem zavar. A szakmaiatlanság meg már régóta nem.

Szóval a közmédiától az ember a hiteles és elfogulatlan tájékoztatást várná el. Ha csak az MTVA műsorait nézi, hallgatja, olvassa az ember, nem tudja meg valójában mi is történik az országban. Nem tudom mit érezhet egy állástalan devizahiteles, vagy egy közmunkás, vagy egy pedagógus a győzelmi jelentések hallatán.

De aztán nem csak a politikával van baj az állami csatornákon. Parázs vita volt nemrég, hogy Bajor Imre halálhíre nem került bele az állami tévé híradójába. A magyarázat erre az volt, hogy nem volt Kossuth - díja. Kínos egy érvelés. Bajort nagyon sokan ismerték és szerették, arról nem is beszélve, hogy egy MTV-s sorozat tette itthon, és a Kárpát-medencében is ismertté (mert, uyge, az állami médiának a magyar lakta területek is fontosak).

Forrás: listal.com

Aztán ma reggel olvasom, hogy az Oscar-díjas színész, Robin Williams halálhíre sem hír az állami tévében. Remélem a déli vagy az esti adásba azért bekerül.



. 

Havasi szerint az támadás, ha a sajtó kérdez

Kormányfő és a kormány nem áll szóba a külföldi tudósítókkal - erről ma az RTL Klub Híradója anyagot is készített. Korábban már én is írtam arról, hogy hiába a megkeresések, sokszor még választ sem kap az ember, miért nem ad interjút a miniszterelnök, vagy valamelyik minisztere. Közben meg teli szájjal szidják a külföldi sajtót, hogy mennyire elfogult, azzal vádaskodnak, hogy elfogultak vagyunk. No, de kérem: abból főzünk, amink van. Ha nem hajlandóak interjút adni, válaszolni a kérdésekre, csupán semmitmondó, üres, lózungos propagandaanyagokat küldözgetnek, mégis mire számítanak?

Havasi Bertalan. Forrás: www.eu2011.hu

De nem is igazán ezen akadt meg a szemem, hanem Havasi Bertalan közleményén. Mert az RTL hiába kereste (ismét) az ország miniszterelnökét, ő elérhetetlen maradt. Ezúttal is, akárcsak tegnap, Havasi Bertalan, a miniszterelnöki sajtóirodát vezető helyettes államtitkár küldött közleményt a Híradónak (miért nem mer telefoninterjút adni? Ja, mert ott kérdeznek...). Amelyben az áll, hogy  "A beszéd kapcsán megindult hazai és nemzetközi  támadások kapcsán annyit érdemes ismételten leszögezni(...)".  Támadások? Megártott neki a kánikula? Mióta támadás az, ha az újságíró kérdez? Az a dolgunk. Ha valami nem világos, nem egyértelmű, tisztázásra szorul, akkor arra rákérdezünk, hogy értelmezni tudjuk. Mitől lenne ez támadás? Komoly bajok lehetnek ott, ahol ezt gondolják.

Egy héttel a nagy port kavart beszéd után sem állt ki a kormányfő. Jó lenne tudni, miért. Netán nyaral? Vagy azon gondolkodik, hogyan tehetné rendbe, amit a fura nyilatkozatával elrontott? Vagy nem is érzi ezt aggasztanónak, annak ellenére, hogy kül- és belföldről egyaránt ennyi bírálat, és megannyi kérdőjel van a beszéde kapcsán? Nem tudom elképzelni azt, hogy egy nyugati, felelős vezető, hasonló helyzetben ne állna ki azonnal és adna számot a tettéről.

De hová tűnt Orbán Viktor?!?!?!?

Egy hete mondta el az azóta világot bejáró beszédét a magyar miniszterelnök. Illiberális államról, olyan példaképekről beszélt, mint Törökország vagy Oroszország. Először csak idehaza hördültek föl az elemzők, politikusok, de most már külföldön is kongatják a vészharangokat. A New York Times már szankciókat, az ország uniós szavazati jogának fölfüggesztését szorgalmazza. Egy hete folyik a szavak magyarázása, a találgatás, hogy mit is jelent, jelenthet ez majd nekünk. Merthogy senki sem tudja pontosan. Rengeteg a kérdőjel, az aggasztó felvetés.

Orbán Tusványoson. Forrás: MTI / Beliczay László

Ehhez képest Orbán Viktort mintha a föld nyelte volna el. Pénteki rádióinterjú sem volt, visszanézve az MTI híreit Tusványos óta hallgat a miniszterelnök. Pedig egy ilyen beszéd után fontos lenne kiállnia, és felelni a kérdésekre. Persze azt tudjuk, hogy nem szereti a valódi kérdéseket, az alákérdezésekhez van már szokva régóta. Hogy miért is lenne fontos minél előbb tisztába tenni a dolgokat? Ha másért nem, elég az ország gazdasági érdekeit szem előtt tartani.Az elmúlt hónapokban egymás után zártak be a multik, vagy döntöttek leépítések mellett (Danone, Douwe Egberts, Nokia, stb.). Ki lesz az az épeszű befektető, aki egy olyan országba hozná a pénzét, ahol megkérdőjelezik az Európai Unió értékeit? Azét az EU-ét, amelynek tagságáért az ország hosszú éveken át dolgozott. Eddig sem volt túl kiszámítható a magyar gazdaságpolitika, de az "illiberális" állammá válás belengetésével tovább nőhetnek az aggodalmak. Oroszország, mint példa? A Jukosz olajvállalatot egyszercsak bekebelezte az állam. Volt Jukosz, nincs Jukosz. A főrészvényest, Hodorkovszkíjt börtönbe küldték. Vagy Törökország: ahol a miniszterelnök-helyettes szerint a nők, ha erényesen akarnak viselkedni, jobb, ha nyilvánosan nem nevetnek. Szép kilátások...

Szóval Orbán Viktor nincs, és hallgat, miközben a világ vezető sajtóorgánumai egyre szélesebb terjedelemben foglalkoznak vele. Nagy hiba ennyire semmibe venni a sajtót. És nem ártana néhány oylan kommunikációs szakembert is beszerezni, akik a hajbókoláson, sajtóelhárításon kívül mást is tudnak. Az RTL Híradója is kereste a kormányfőt, a sajtósa küldött valami értelmezhetetlen, semmitmondó, de nemzetieskedő közleményt. Amelyben valami oylasmi állt, hogy a miniszterelnök mindig a magyar emberek érdekét nézi. Hát, akkor végső ideje lenne kiállni, és végre válaszolni a kérdésekre. Nem csak a baráti sajtó "kérdéseire."

Annyira kínos, hogy sunnyogni kell? Senki nem tud semmit az átadásról

Ez az egész megszállási emlékmű körüli mizéria nagyon úgy néz ki, hogy az púp a kormány hátán. Legalábbis a jelek, szerintem, mindenképp erre mutatnak. Máskülönben miért az éj leple alatt, titokban szállították a Szabadság térre a még hiányzó darabokat? Ha ez egy vállalható, konszenzuson alapuló alkotás, akkor arra sajtót szerveznek, még, ha nem is magáról a felavatási ünnepségről van szó. Hiszen fontos esemény az, hogy a helyükre kerülnek egy emlékmű elemei. Ez egy olyan dolog, amelyen a politikusok villogni, meg nyilatkozni, meg fotózkodni szeretnek. Mármint, ha vállalható dologról van szó. Mert a mostani hozzáállásból ítélve a kiötlőknek sem igazán vállalható dolog.

Az emlékmű május 27-i állapotában

Különben miért  hagytak ki egy ilyen zaftos PR-lehetőséget, ahol pózolni lehet a kamerák, fotósok, újságírók előtt például a nehéz elemek beemelésénél segédkezve, akár mondjuk az emelő karjaival babrálni, vagy leemelni a rögzítőköteleket, miegymás. Mindezt annak fényében, hogy hamarosan még nagyob csinnadratta lesz, amikor átadják. Ahol majd lehet szalagot vágni és egymás hátát lapogatni a jól végzett munka örömére. Pár hónap, és itt az önkormányzati választás, egy ilyen elem-helyrerakást normál esetben senki ki nem hagyna, a kerületi vezetés biztos ott topogott volna talpig elegánsba öltözve, ha a dologból pozitívan jöhetnek ki. A Várkertbazárt is hogy átadták, pedig még csak kész sem volt. Igaz, majd az önkormányzati választás előtt megint átadják. Vagy, emlékszem, amikor a Mátyás templom harangjait vitték felújítani, majd hozták vissza, olyan médiaeseményt rittyentettek belőle, hogy csak nu! Nem csak az egyház, de a kerület prominensei is ott feszítettek. Bizony, megújult a Mátyás templom hangja, akkor azon ott kell lenni, szép, nemes esemény. És aztán a helyére emelés után jöhetett volna az igazán nagy truváj, az emlékmű felavatása, beszédekkel, dísz- és VIP-vendégekkel. Újabb remek lehetőség a politikusoknak arra, hogy megmutatkozzanak a választóik előtt.

Budapest és az ország ma arra ébredt, hogy Gábriel meg a sas landolt a Szabadság téren. Éjjel. Suttyomban, sunyin. Ha ennyire kínos, talán hagyni kellett volna az egészet, nem pedig erőltetni. Ha az emlékmű oly kedves a hatalomnak, miért nem lett sajtóesemény belőle? Az atlatszo.hu volt az egyetlen, aki kamerával ott volt és megörökítette a nagy eseményt. Még, ha valamiért csak éjjel lehetett volna az egészet intézni, akkor is a tévék, fotósok, tudósítók kimentek volna. A hétvégén, éjjel is dolgozó politikusok meg feszíthettek volna védősisakban a kamerák és vakuk kereszttüzében. Ehhez képest kordonerdőt vontak a térre, erős rendőri biztosítás mellett emelték a helyére az emlékmű hiányzó darabjait. Az, hogy senkinek sem szóltak, azt jelenti: a lehető legkisebb nyilvánosságot akarják. De mégis hogy? A tér szélén ott meredezik egy több méter magas társadalmi feszültség... Mi lesz a szoborral, ha elbontják a kordonokat? Ha elbontják.... Az agyonhallgatás most nem működhet.

Azon már csak keserűen mosolyogtam, hogy amikor megpróbáltam a sajtósoktól megtudni, mikor várható az emlékmű átadása, annyit tudtak mondani: nem tudják, nincs információjuk. Úgy nekiindulni egy ekkora, és ilyen megosztó projektnek, hogy nincs kész kommunikációs stratégia, az érthetetlen. Az agyonhallgatást nem nevezhető stratégiának. És rém szánalmas is, arról nem is beszélve, hogy hiteltelenné és nevetségessé teszi az egészet. Mi várható azok után, hogy még egy emlékmű felavatásáról sem tud senki semmit - legalábbis hivatalosan? Május végén sem tudott senki semmit, ahogy azt meg is írtam.

Ha már belevágtak az egészbe, és így, "csakazért-is-az-lesz-amit-mondok"-módon vágtak bele, és már az elején kiderült, hogy nem lesz felhőtlen a fogadtatás, nos, akkor legalább próbálnák meg a lehető legjobbat kihozni az egészből. Az pedig az, hogy valaki kiáll, és elmondja mit, miért, ki, mennyiért, hogyan csinált és válaszol is a sajtó kérdéseire. A kínos kérdésekre is. Sunnyogással nem lehet dolgokat valóban megoldani. Amikor megszületett erről a döntés, ezzel tisztában kellett lenniük.