Kommunikációs csőd Budapesten a várost szétáztató vihar után

A hétfői vihar alaposan megtépázta és eláztatta Budapestet. Totális volt a káosz mindenütt. Nem csak nagy eső volt, hanem utak is beszakadtak, méteres víz hömpölygött több helyen, aluljárókban lehetett csónakázni, és a tömegközlekedés is megbénult. Ahogy a fővárosi kommunikáció is. Odze Gyuri barátom, volt külügyi szóvivő, diplomata azzal hívott föl, hogy láttam-e valahol Tarlós István főpolgármestert megszólalni a vihar kapcsán. Merthogy, például Amerikában, egy hasonló esetben a városvezetőség azonnal kamerák elé pattan, és tájékoztat.

Fotó: MTI, Szigetváry Zsolt /Podmaniczky aluljáró/

Nos, nálunk nem ez történt. Tarlós vasárnap föloldotta a szmogriadót. És azóta sincs. Egyik helyettese pedig, Szeneczey Balázs az állami hírügynökségnek, az MTI-nek küldött el egy közleményt. Ennyi. Eközben persze a BKK, meg az ELMŰ, meg a többi vállalat igyekszik helytállni, elmondani, amit tudnak, ami hozzájuk tartozik arról tájékoztatnak. De ez mégsem az, mintha a város választott vezetője áll ki, és szól az őt megválasztókhoz.

Fotó: MTI, Szigetváry Zsolt /Fővám tér/

Mindenkinek jár a pihenés, nyaralás. De ilyen helyzetben alap, hogy egy felelős vezető törődik a rábízott dologgal, ez esetben egy kétmilliós várossal. Talán a bajbajutottaknak sem ártott volna segítséget ígérni, netán vázolni: mit és milyen gyorsan tud tenni a főváros. Egy kedd délután, 16 órakor kiadott közlemény, a főpolgármester helyettesétől nem éppen megnyugtató. Hétfőn este lett volna egy ilyenre szükség, kedd reggel meg egy sajtótájékoztatóra. Egy profi sajtós csapat,és egy profi politikus is tisztában van vele, mekkora lehetőség egy ilyen haváriahelyzet PR szempontból. Arról nem is beszélve, hogyha megbénul a rábízott város, talán megérdemelnek a budapestiek egy főpolgármesteri tájékoztatást.  

Drót - diznilend és új törvények a győzelmi jelentésekhez

Gőzerővel épül a kerítés a szerb-magyar határon. Meglepetésemre a munka helyszínére könnyen ki lehet jutni, nem kell hosszas procedúra, levelezgetés az amúgy nem mindig túl rugalmas szervekkel, külön forgatási engedélyt sem kell kérni. A helyszíneken a kinn őrködő rendőrök kísérgetik az újságírókat, ha a fotós, operatőr, netán a munka hevében útban lenne, finoman figyelmeztetik erre.

NATO - drót Ásotthalomnál

Csodálkoztam is, hogy ennyire egyszerű képben beszámolni az eseményekről. De a magyarázat egyszerű: vigyék csak hírét a médiumok, hogy itt, a határon micsoda kerítés épül. Persze az index rögtön le is tesztelte, és seperc alatt át is jutott a kolléga a kerítésen. Szóval inkább színház az egész. Drótvágóval is átjutottak rajta a menekültek. Egyedül az ott élő vadállománynak lesznek majd nehéz - mondhatnám véres - napjai. A román - magyar - szerb hármashatárnál véget érő kerítésen is lehet csodálkozni, de csak első pillanatban meglepő, hogy két lépéssel ki lehet kerülni Van benne ráció. A kormány ugyanis minden lépésével arra játszik, hogy bárhol lehetnek a menekültek, csak nálunk nem. Menjenek ahova akarnak, csak ne Magyarországon keresztül.

Augusztus elsejétől megváltoztak idehaza a törvények, amelyek sokkal inkább riasztóak, mint a látványkerítés délen. Például Szerbiát biztonságos országnak minősítette a kormány, ahova vissza lehet küldeni a menekülteket. Ha valaki mondjuk Kübekházánál román területre érve lép be Magyarországra, az se baj: vissza lehet zsuppolni Romániába a szerencsétlent. Az új szabályok szinte lehetetlenné teszik azt, hogy a háború elől menekülők valóban oltalmat kaphassanak nálunk. Ha ennek hamar híre megy, akkor mindenki igyekszik majd elkerülni Magyarországot. És máris elérte a kormány a célját. Csak ide ne jöjjön senki.

És hamarosan elterjed, hogy igen, nálunk embertelenek a szabályok, és még kerítés is van, és jobb elkerülni ezt a helyet... és akkor jönnek majd a győzelmi jelentések, hogy a kormány áldozatos munkájának köszönhetően hány százalékkal esett vissza a menekültek száma, hogy megvédték Magyarországot az ideözönlő menekültektől, hogy a kabinet mennyire sikeresen kezelte a kialakult helyzetet. Fogadok, lesz óriásplakát, tv- és rádióreklám is. A népszerűségen biztos lök majd egy nagyot, csak eleget kell harsogni. Az alapozás mindehhez már megvolt: a nemzeti konzultációval sikeresen riogatott a kormány a magyarok munkáját elorozó, tulajdonképpen terrorista bevándorlókkal. Förtelmes bűntett lett, ha valaki a zöldhatáron át érkezik. (Milyen jó is az az EU-ban, a schengeni övezetben, hogy mi bárhol átgrasszálhatunk az osztrákokhoz, szlovákokhoz, szlovénekhez. Mekkora hiszti volt, amikor a burgenlandiak lezárták az utakat, hogy kocsival ne lehessen átmenni....De ez más tészta). Megnőtt az idegengyűlölet idehaza, volt akit azért támadtak meg, mert migránsnak nézték. Szegeden börtönőrök támadtak. Az állam alkalmazottai. A menekültek elriasztása működni fog.  És akkor majd jön a csinnadrattás kormánypropaganda a sikerekről.

De hol maradnak a kurzusnak szavakban oly fontos keresztényi értékek, felebarátaink megsegítése, a nélkülözők fölkarolása, miegymás? Mert azt ne felejtsük el: nem hobbiból hagyták el hazájukat, barátaikat, családjukat az emberek.

UPDATE: MÁV: 26 óra után jött a válasz

Mintegy 26 óra várakozás után megjött a MÁV válasza. Tegnap mérgelődtem azon, hogy a MÁV sajtóosztálya elérhetetlen, se mobilon, se vezetékes számon nem lehetett elérni őket. A közlemény igen cseles, nyelvileg leleményes. Kb. úgy összegezném, hogy nem lezárják, cask bezárják a vagont. De hogy mi tartott ezen ennyi ideig? Nos, az még mindig retély!   

MÁV - sajtó, az elérhetetlen

Egy ideje nem volt már dolgom a MÁV -val és sajtóosztályával. Legutolsó emlékeim szerint, noha állami mamutvállalatról van szó, az, hogy az ügyes bajos dolgokkal kapcsolatban szóra lehetett bírni mindig valakit. Főleg a szóvivőt. Eme boldog békeidők úgy látszik elmúltak. Ma 13 óra előtt nemsokkal interjúért fölhívtam a MÁV sajtóosztályát. Ahol rögtön azzal indítottak, hogy írásban válaszolnak. Küldjem el a kérdéseimet. A német kollégák kicsit csodálkoztak, amikor mondtam, hogy jó pár órát igénybe vehet, mire válaszolnak. Azt sem teljesen értették, hogy miért csak írásban teszik ezt meg.

Forrás: MÁV sajtó

Három, egyáltalán nem bonyolult kérdést tettem föl, a menekülteket lezárt vagonban szállító hír kapcsán. Jött is az e-mailemre az automata válasz, miszerint: "lehető legrövidebb idő alatt megkezdjük az email feldolgozását és amennyiben szükséges, az illetékeseknek történő továbbítását. Szíves türelmét kérjük, amíg munkatársaink válaszolnak megkeresésére.

Köszönjük megértését!"

A szíves türelmem még két órával később is kitartott, de gondoltam: fölhívom a szóvivőt a honlapon szereplő mobilszámon, hogy megtudjam: mikorra várható a válasz. Nem vette föl. A sajtóosztály vezetékes száma foglalt volt. Jó jel, dolgoznak - gondoltam én. A következő próbálkozásnál, pár perc múlva már kicsöngött a vezetékes szám is. Egy óra múlva ismét próbálkoztam, sikertelenül. Többször hívtam mindkét számot. Végül újabb e-mailt írtam, amelyben arról érdeklődtem, hogy a három, órákkal korábban föltett kérdésemre mikor érkezik válasz - előreláthatólag. A fenti automataüzenettel lettem ismét gazdagabb. Ezután rutinból 15 - 20 percenként megpróbáltam a sajtósszámokat fölhívni. Nulla sikerrel. Fél hétkor föladtam, mert programom volt. Meg persze már korábban sejteni lehetett: nem kapok választ. De azért legalább ennyit mondhattak volna, hamár a tegnap az RTL-nek megküldött semmitmondó választ nem tudták egy kis fazonigazítás után megküldeni.

A sajtóelhárítást elegánsabban és profibban is lehetne csinálni, hamár ennyire hallgatni akarnak a kínos ügyről. 

A számok tükrében - hogy jól lehessen a menekültekkel államilag riogatni.

A csütörtöki miniszteri próbakerítés - látogatásra alaposan fölkészültek a sajtósok. Angol- és magyar nyelvű közleményekkel, színes infografikákkal. Mindezt azért, hogy a sajtóanyaggal is alátámasszák a kormány által folyamatosan szajkózott, az illegális bevándorlókat potenciális veszélyforrásnak beállító propagandáját. A papírok hivatottak igazolni a szerb határra tervezett kerítés létjogosultságát. Persze azért rafináltan fogalmaznak - "a 2015. évben eddig 81333 határsértőt fogtak el, közülük 80724 érkezett a szerb határon keresztül." Szép, nagy számok. A kormánypárti politikusok is folyamatosan ilyen nagy számokkal dobálóznak, hogy ezt az emberáradatot Magyarország nem tudja egyedül ellátni, ehhez a 10 milliós ország ereje kevés. (Abban mondjuk speciel igaza van a kormánynak, hogy ez nem csupán magyar kérdés. Hanem összeurópai, és közösen kell föllépni, és cselekedni, a baj csak az, hogy akkor nem a látszat- és álmegoldásokkal kellene foglalkozni, hanem a valódi okokkal. Ha az embernek a foga fáj, el kell menni megjavíttatni. Mert fájdalomcsillapítóval el lehet valameddig húzni a dolgot, de a lukat nem lehet vele betömni).

A politikusok és a közlemény is azonban szemérmesen hallgat arról, hogy a több mint nyolcvanezer ideérkezőből alig valaki marad itt. Ennyi embert elhelyezni sem tudnának hol. A meglévő táborok így is csúcsra vannak járatva, van, ahol kétszer annyian vannak összezsúfolva, mint ahány emberre a tábort tervezték. De még így is csupán párezer emberről beszélhetünk, akik nálunk, Magyarországon várják kérelmük elbírálását.

A közvéleményben pedig szépen rögzülnek a nagy számok, meg hogy folyamatosan egyre csak jönnek és jönnek. Mit jönnek: özönlenek, áramlanak, feltartóztathatatlanul. Mindez a veszélyességi faktorral megspékelve jó kis rettegnivalót biztosít a tömegeknek, akik felületesen, vagy alig foglalkoznak a dolgokkal.

Nekünk, újságíróknak is van tennivalónk, hogy ne a rettegés, riogatás terjedjen. Tenni kell azért, hogy a közvélemény fejében az is benne legyen: több mint 80 ezren jöttek át a határon, de szinte mindenki tovább is állt Nyugatra. Nincs az országban egy kisvárosnyi menekült. Nincs itt 80 ezer ellátásra szoruló ember, aki a zöldhatáron át érkezett hozzánk. Hogy akár lehetne ennyi is HA visszaküldenék őket? Ez spekuláció. Riogatás. A mostani kormánypártok hogy fújtak a kettős állampolgárságról szóló, 2004-es népszavazás idején az MSZP-re, SZDSZ-re, akik "23 millió román munkavállaló" beözönlésével riogatott idehaza. Kampányfogás volt a javából.  Ha tényleg valós veszély a 80 ezer menekült visszatoloncolása, akkor pedig arra kellene készülni idehaza, hogy emberi körülményeket lehessen nekik biztosítani. Közben pedig a többi tagállammal együtt megoldáson, közös föllépésen dolgozni.

Itt jegyzem meg, hogy a felemagyarországnyi Libanonban már tavaly több mint egymillió szír menekült élt. Nem annyi ment át rajtuk, hanem annyian voltak az országban. Nem négyezer, nem 80 ezer, hanem 1.000.000-an .Egy olyan országban, ahol most is pattanásig feszült a helyzet a felekezetek között, és alig négymillióan lakják.

A megtekintés

Két miniszter is megtekintette az épülő határzárat. Mondhatnám: megtekintésre került a próbakerítés. Talán ez adja vissza az egész esemény hangulatát. Panaszra nem lehet ok, flottul meg lett szervezve a sajtótájékoztató: busz vitte az újságírókat, hangosítás, hangdoboz, pulpitus, víz is volt. Igaz, a magyarul nem tudó kollégáknak nem volt tolmács, igaz, ők aztán angolul kérdezhettek, a kormányszóvivő fordított. Merthogy kérdezni is lehetett, és nem csak az állami és a kormánynak kedves média faggatózhatott. A két miniszter meg a kormányszóvivő volt amúgy a legrosszabb helyzetben, ők a napon izzadtak, mi, újságírók valamennyire árnyékba tudtunk húzódni. Késés sem nagyon volt.


A kivezényelt rendőrök megpróbáltak minket, újságírókat kordában tartani, hogy az ott munkaterület, nem lehet odamenni. Hát, akkor nem kellett volna odaszervezni a sajtótájékoztatót. Igaz, eleinte csak pár meredező oszlopot lehetett fotózni.

A miniszterek pontosan érkeztek. A sajtót félretolták, a kollégám mikrofonját és jól arrébb lökték. A miniszterek ezután MEGTEKINTETTEK. Nincs rá jobb szó. Elvonultak a kamerák, kattogó fényképezőgépek előtt, valaki mellettük bőszen magyarázott, közben serény munka folyt, a tárcavezetők pedig ellépdeltek, valószínűleg hümmögtek is. Majd fölmentek a pulpitusra tájékoztatni a sajtót.

Valahogy szürreális volt nekem, hogy amíg beszéltek, a háttérben serény munka folyt. Mint a 30 méteren. Alig 20 perccel korábban még csak a fémoszlopok meredeztek. A sajtótájékoztató végére 20-30 méternyi kerítést (próbakerítést!) fölszereltek. Teátrális volt, és inkább zavaró, mint komoly. A kérdezz - feleleket olykor a szögbelövő éles hangja szakította meg. A katonák csendben dolgoztak. Majd amikor a miniszterek elmentek, a sajtó is rászabadulhatott a kerítésre. Hiába volt munkaterület. Kicsit arrébb pengés drótot próbáltak "beüzemelni" a katonák. Az ott lábatlankodó újságírók miatt nem volt egyszerű dolguk. Valahogy fura volt a semmi közepén oszlopokat, félkész dróthálót látni. Értelme sem sok van, de ez más kérdés. A próbakerítést ráadásul nem is ott, kinn fogják próbálgatni. Hogy ki, hol, mikor, azt egyik miniszter sem árulta el.

Szóval most Mórahalom mellett néhány tízméteren áll valami.

Vajon állami avatünnepség is lesz, netán föl is szentelik?

Bevándorlók? Menekültek? Migránsok? Határsértők? Csak emberek!

Két napon át forgattam brit tévésekkel azokról az emberekről, akik a zöldhatáron át Nyugatra igyekeznek. Azokról, akikről az állami média csak mint illegális bevándorlókról, határsértőkről, migránsokról, szemetet hátrahagyó külföldiekről beszél. Nem egyszerű a helyzet, az tény. És valóban zavaró lehet, ha valakinek letapossák a veteményesét, üres palackokat, ételmaradékot, kekszes dobozokat hagynak szét. Az ásotthalmi polgármester egyenesen azt mondja, hogy miattuk, a menekülők miatt nem tud a települése fejlődni. Merthogy elmaradnak a turisták (eddig biztos özönlöttek) meg a befektetők is miattuk. Csak épp azt nem lenne szabad elfelejteni, hogy emberekről van szó, akik nem hobbiból indultak útnak. A keresztényi erényeket oly nagyon hangoztató magyar kormány pedig ahelyett hogy segítene, vagy valós megoldást keresne, látszatintézkedéseket tesz, olyanokat, amelyek sokba kerülnek és nem érnek semmit. Közben persze igyekszik megrémíteni mindenkit.

Az egykori téglagyár Szabadkán

Mert riogatásból nincs hiány. Az újdonságra nem túl nyitott embereket nem nehéz arról meggyőzni, hogy mekkora veszélyt jelentenek a határon átslisszolók. Még óriásplakátokon is üzen nekik a kormány. Magyarul. Ezt a brit kollégák nem tudták megérteni. Ahogy azt sem: miért akar Magyarország kerítést építeni a határra. Egyikük, az ördög ügyvédjét játszva azt mondta: tulajdonképpen az érthető is lenne, ha az ország meg akarja védeni a határát. De  biztos, hogy ez a módja neki?

A szerb határ felé haladva, az ásotthalmi átkelőtől pár száz méterre nyolc vagy kilenc férfi ült az árok szélén. Két lovasrendőr vigyázott rájuk. A fiatal nő azt mondta: nem tudja honnan jöhettek, mert egyikük sem beszél angolul. Pedig a határövezetben, lóval kell járőrözniük. Társa igen ideges és ellenséges lett a kamera láttán. Az állását féltette. Nehogy fölvegyük, nem nyilatkozhat. A rendőröket várták, hogy a kiscsoportot elvigyék a gyűjtőpontra. A férfiak pakisztániak voltak. Nyugatra akarnak menni. Tört angolsággal mesélte az egyik, hogy odahaza nincs semmilyen munka, nem tud enni adni a családjának. Azért akar Európába menni, hogy pénzt keressen és segítse az otthoniakat. Két hónapja gyalogol, és a harmadik cipőjét taposta szét. Megkérdezte, hogy van-e esetleg vizünk? Nem volt.

Akiknek nem sikerült - szír menekültek Ásotthalomnál

Szabadkán az egykori téglagyár mögötti susnyásban, "dzsungelben" tengődnek azok, akik az Unióba akarnak Magyarországon át bejutni. Csapvíz, áram nincs. Egy kútból mernek vizet. Akinek nincs pénze ásványvízre, abból iszik. Az illegális menekülttábor lakói mégsem ápolatlanok. Amennyire csak lehet, amennyire egáltalán ilyen nomád körülmények között lehet, adnak magukra. Egyikük sem büdös. Fák, bokrok alatt alszanak, rögtönzött sátrakban, vagy a szabad ég alatt.Gyerekek is vannak.Akik megpróbálnak gyerekek lenni. Van, aki a kamerát meglátva elbújik. Félti az otthonmaradott családtagjai életét. Mások szóba elegyednek velünk. Az Orvosok Határok Nélkül munkatársaival mentünk ki. Ők segítenek nekik. Gyógyszert, kötszert adnak, kezelik az apróbb bajokat. A régebbóta ottlakók már ismerik őket. Az  újak bizalmatlanok. Nyugatra, Európába akarnak menni, hogy dolgozzanak. Egy idősebb férfi gyönyörű angolsággal beszél - ügyész volt Afganisztánban. Mintha otthon lenne, hellyel kínált minket, és szabadkozott, hogy nem tud megvendégelni. Zakót vett föl az interjúhoz. A tálibok folyamatosan fenyegették, hát inkább eljött a feleségével és a két gyerekével. Nekik akar jövőt adni. Egy szír férfi azt mesélte, hogy két éve nem látta a feleségét és a gyerekeit. Egy kisebb gyára volt otthon, 50 munkással. Fiatal, mosolygós afgán srácok, akiket Magyarországról visszatoloncoltak Szerbiába azt mesélték, hogy a magyar rendőrök letálibozták őket. Miközben pont előlük, a szélsőségesek elől menekültek el otthonról, hátrahagyva családot, barátokat.

Varga Tibor, aki évek óta segít

A legmegdöbbentőbb találkozásom egy huszonéves fiatalemberrel volt. Folyékonyan beszélt angolul. Az afgán Tolo tévénél dolgozott. Ő is újságíró. Annál a tévénél, ahol az egyetlen afgán barátom is dolgozik. Akit ő is ismer, és csak annyit mondott: nagyon jó szakember, ügyesen vezeti a részleget, szeretett vele dolgozni. És most egy elhagyatott téglagyárban várakozik, hogy tovább mehessen.

Aztán szerencsére vannak akik segítenek. Varga Tibor négy éve jár ki. Vizet, élelmet visz nekik. Olykor ruhát, cipőt is sikerül beszereznie. Azt mondta: ha mindenki csak egy palack vizet, és egy vekni kenyeret tudna adományozni, már az hatalmas segítség lenne. Megint nem volt nálunk semmi. Az összes dinárt, ami nálam volt a kezébe nyomtam. Aznap több újságíró is kijött. A lelkész azt mondta: ha beszámolunk az áldatlan állapotokról, reméli, hogy többen segítenek majd, többen adakoznak majd.


Eddig sem volt jó olyan steril szavakat hallani, mint határsértő meg illegális bevándorló, amikor emberekről, s sorsukról számoltak be. Nem tudom mit érezhetett az a szír férfi, aki rendőrök gyűrűjében a legkisebb, sírdogáló lányát magához szorítva próbálta megnyugtatni. Felesége a háta mögött  állva kapaszkodott belé riadtan, az oldalán az anyja zokogott, két nagyobbacska gyerek a lábába csimpaszkodott.És aztán egyszercsak neki is megeredtek a könnyei.