Az ingyen - MTI-ben nincs hír az ír népszavazásról - a Hírcentrum rádiós hírblokkjában sincs nyoma

A világ vezető hírügynökségeinél, hírtévéinél előkelő, ha nem épp a legfontosabb hírek közt szerepel az ír népszavazás. A szigetországban arról tartanak referendumot, hogy a saját nemükhöz vonzódóak is házasodhassanak. Igen, a mélyen vallásos, nagyon katolikus írek erről voksoltak. A szigetországban 22 évvel ezelőtt még bűncselekménynek számított, hogy két nő, vagy két férfi szereti egymást. Mára meg eljutottak odáig, hogy a házasságukról szavaz az ország.

És a nyilvánosságra hozott adatok szerint az igenek elsöprő többségben vannak. Az ottani miniszterelnök is az igenek mellett kampányolt. Enda Kenny azt bírta mondai, hogy nem kell attól félni, ha valaki a szerelemre és az egyenlőségre szavaz. Mennyire más ez a hozzáállás, mint a Magyar kormányfőé, aki a homofóbia elleni világnapon legszívesebben viccelődöt volna az azonos neműeken. A vezető hírügynökségek, hírtévék címoldalon, vezető hírként, vagy legalábbis kiemelt helyen foglalkoznak a referendummal. A mai híradózásomhoz gondoltam megnézem mit ír az állami hírügynökség. Az ingyenesen elérhető MTI-be lépve azonban semmit sem adott ki a népszavazásról. Többféle módon kerestem, de semmi.

Mint később, egy kollégától megtudtam, a külföldi hírügynökségek anyagaiból készülő tudósítások nem érhetőek el ingyenesen. /Ez valahol még érthető is, hiszen az MTI sem ingyen jut az AP, Reuters, stb anyagaihoz/. De a mezei fölhasználó honnan tudhatja azt: hol van és hol nincs az MTVA-nak tudósítója? Mert valóban, a honlapon szerepel, hogy csak azok a tudósítások ingyenesek, amelyeket saját forrásból, Magyar nyelven jelentet meg. Így meg csak az tűnik föl, hogy egy mindenhol szereplő hír az állami hírügynökség ingyenesen elérhető hírfolyamából hiányzik.

A Juventus rádión ugyanakkor az MTI Hírcentrum hírei hallhatóak, amelyeket az adó készen kap. Nos, az este 7-kor kezdődő blokkban sem volt egyetlen szó sem, hogy az írek népszavaznak. A csíksomlyói búcsúról, az ott nyilatkozó államfőről, meg a remek, sőt, szuper foglalkoztatottsági adatokról sikerült beszámolni. Pedig a Hírcentrum, gondolom én, a teljes hírmennyiségből meríthet.

Az a fránya sajtó....már megint

Kétszer kellett elolvasnom a minap a hírt, miszerint az RTL-es kollégákat azért tiltották ki a Parlamentből, merthogy kérdezni mertek. A miniszterelnöktől. Tették mindezt egy olyan folyosón, ahol tilos forgatni. Ahogy ezt a 444.hu is megírta.  A kérdezésért pedig kitiltás jár. Nem volt udvariatlan, nem volt útban a kolléganő, csak végezte a munkáját. Ahogy ezt máskor és mások is megtették.

Hát igen, rendnek kell lennie, mondhatnák erre. Ami tilos, az tilos. De ha az országnagy egy olyan vezetője van, akit nehéz, ha nem lehetetlen elérni, logikus, hogy az ember minden adandó alkalmat megragad. Például, ha a miniszterelnök épp egy folyosón vonul. Eddig nem hallottam olyanról, hogy más országban ilyen esetért bárkit is kitiltsanak. Szánalmas, piti lépés. Erőfitogtató. De már csak erre futja....

Aztán ma meg kiderült, hogy a kormány olyannyira haragszik Simicska Lajosra, és a médiájára, hogy nyilatkozni sem akarnak a sajtóorgánumoknak. És ezt már írásba is adják. Hogy azért nincs a belügy államtitkárától interjú, mert a "Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó média megsértette a miniszterelnök személyét." Nem, nem hírcsárda, hanem minisztériumi közlemény. Egy pozitívuma van: legalább őszinte volt, nem hablatyoltak elfoglalt politikusról, meg teli naptárról, stb. De ezt nem érzik kínosnak? Mint valami ovis homokozóban....És hol van a tájékoztatási kötelezettség?

Persze, el lehet dugni az összes kormánytagot a kérdések elől, ki lehet tiltani a sajtót a Parlament összes folyosójáról, az még nem oldja meg a bajokat. Mire mennek vele?  Már megszoktuk, hogy nem szeretik a kérdéseket, hogy nem kapunk valódi válaszokat, de ez a durcizás ... Mi jöhet még?  

Szélsőjobb - a média feladata

A tapolcai időközi választás óta folyik a diskurzus arról, hogy ki tehet a szélsőjobb megerősödéséről. Természetesen vagy szőnyegalásöprés van, vagy a másikra mutogatás. Egyik sem visz viszont előrébb. Arról eddig nem sok szó esett, hogy mi lehet(-ett volna) a média szerepe az egészben. Merthát nekünk, újságíróknak igenis fontos szerepünk lenne.

2009-ben egy újságíró ösztöndíjjal voltam három hónapot Berlinben. Volt egy szemináriumunk, ahol pont a szélsőségesekről való tudósításról beszélt nekünk egy német kolléga.

Az persze világos, hogy a német és a magyar helyzet nem ugyanaz, mások a körülmények, de a módszer, az elv, ahogy a kinti kollégák dolgoznak, idehaza is átvehető.

Forrás:http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Antifa.png

A szélsőjobbnak minden médiaszereplés hasznos, hiszen eljutnak a potenciális szavazókhoz. Akár rossz, akár nem annyira rossz színben tüntetik őket fel, fontos a hírverés nekik. Mindegy hogy mi, csak beszéljenek róluk, minél több fórumon. A német kollégák szerint  ezért csak felkészülten lehet jól tudósítani róluk. Nem szabad tartani, félni tőlük, vagy démonizálni őket.  Nagyon alaposan meg kell ismerni a politikájukat, programjukat, figyelni mit mondanak, mit tesznek. Ezeket számon kell kérni tőlük. Frank Jansen, aki a csoportunknak akkor beszélt, a Tagesspiegel munkatársa - évtizedek óta a szélsőjobbal foglalkozik. Azt mondta, hogy provokatívan kell a szélsőjobbos politikusokkal beszélni. Szembesíteni állításaikkal, és azok cáfolatával. Nem arról kell kérdezni őket, amiről beszélni akarnak, amivel polgáribb arcukat mutatják, hanem a számukra kellemetlen, társadalmilag nem elfogadott nézeteikről.  Ami Németországban is probléma, hogy az NPD (Nationaldemokratische Partei Deutschlands - szélsőjobbos párt) megpróbál polgárinak látszani, olyan dolgokat hangoztatni, amelyeket az emberek hallani akarnak. Lózungokat hangoztatnak, egy meglévő problémára nem valós, csak látszatmegoldást kínálnak.

A kérdésekkel az újságíró feladata az, hogy megmutassa milyen is valójában a párt. Tematizálni kell: az összes politikai erőtől olyanokat kérdezni, amely dolgok a demokratikus értékeken alapulnak és nem cinkos összekacsintáson, amolyan „értitek, ugye, miről beszélek” alapon. Az interjúban el kell vinni arrafele a politikust, amerre a számára már a necces témák vannak. Ehhez azonban tényleg alaposan kell ismerni a szélsőjobbos párt, szervezet érveit, kedvenc szólamait, kampánymondatait, és az adatokat (gazdasági és bűnügyi statisztikákat), amelyekkel "dobálózik." Nem arra kell "rámenni", hogy neonáci, hanem a programra, az ellentmondásokra. Mert azzal lehet rávilágítani az álságos dolgokra, a hazugságokra. 

Az áldozatok bemutatásával is föl lehet hívni a figyelmet a szélsőjobb milyenségére. Németországban a bevándorlókat érik legtöbbször támadások. Ott például bemutatják, hogy mit tettek a szélsőjobbosok a bevándorlóval csak azért, mert bevándorló, mert más a bőrszíne, anyanyelve. Jansen szerint fontos azt is bemutatni, hogy a szélsőjobbos nem csak egy buta náci, hanem, hogy valójában milyen a szociális háttere, hogyan él.  Nem szabad csak klisékkel bemutatni a szélsőjobbot: nem mindenki jár bakancsban, borotvált fejjel. Gyakran nagyon is polgári külső rejt neonácit.

A szélsőjobb szeret az áldozat szerepében tetszelegni: hogy a többi párt megpróbálja démonizálni, hogy olyanokat mondanak rájuk, ami nem is igaz, a szélsőjobb szerint nem szabad elmondaniuk az "igazságot", mert azonnal rasszistának bélyegzik őket. Az NPD a kisember és német nép védelmezőjeként lép fel és kisajátítja a nagy tabudöntögető szerepét, hogy csak ők mernek olyan problémákat elővenni, amelyekről a többi párt mélyen hallgat.Ahogy idehaza is. Ezekre nehéz, vagyis inkább nem lehet felkészülés nélkül jól reagálni. Jansen azt tanácsolja, hogy nem szabad engedni, hogy a szélsőjobbos párt áldozatként jelenjen meg, hogy mindenki ellenük tör és le akarják járatni. Minden esetben konkrétumokra kell rákérdezni, ha valamit állítanak, akkor ki kell követelni, hogy mutassák be a bizonyítékot. Nem szabad a hallomásra alapozott féligazságokat annyiban hagyni. 

Ami 2009-ben aktuális volt idehaza, most méginkább az. És mivel a politikusok önmagukkal meg a másik ócsárolásával vannak elfoglalva, az újságírók és a civilek tehetnek sokat. 

Közpénzből állami propaganda - az új (?) M1

Pénz és paripa is adott, mégpedig bőségesen az állami médiának. Március 15-re időzítették a nagy átállást, amikor az eddigi M1 adóból hírcsatorna lett. BBC meg CNN normákról lehetett hallani, meg színvonalról is olvashattunk. Az állami média elmúlt évekbeli munkásságát, a hírhamisításokat, elhallgatásokat ismerve voltak kétségeim azzal kapcsolatban, mi minden vár majd a nézőkre. A nézőkre, akiknek az adójából finanszírozzák az egészet.

Meglepetés nem ért. 10 órakor a híradóban csak a nemzeti ünnepről volt szó. A képernyő alján is a várható programokról futott a szöveg. A hírolvasó, miután a kormány/állami ünnepségekről alaposan informálta az M1 a nézőket, elmondta, melyik párt hol tart ünnepséget, rendezvényt. Gondolom ez volt hivatott a látszatot biztosítani.

13 órakor is az ünnepség volt a fő téma (jó, március 15-én mi másról lenne szó?). A kormányfő beszédével indítottak, majd megtudhattuk, hogy milyen sokan eljöttek, hogy élőben követhessék. Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy a lökdösődésről, verekedésről most számolnak-e be, vagy külön demóban. Hát, egyik sem. Ez nem hír az állami hírcsatornán.De egy VII. kerületi közlekedési balesetnél élőben kapcsolták a munkatársukat. Országos jelentőségű lehetett. Mindezt irdatlan mennyiségű közpénzből, a mi adónkból.

Bár megújulásról beszéltek, minden maradt a régiben. Szűrt hírek, elhallgatás. Ahogy eddig. Akkor. Amikor. De minek?

Vajon a délutáni demonstrációról hogyan számolnak be? Netán élőben közvetítik?

A Kossuthon nem hír, hogy Simicska szerint Orbán róla jelentett - a megújuló "közmédia"

Vasárnap este az internet újra Simicska Lajostól volt hangos. A kormányfő (egykori) bizalmasa, a Fidesz egykori pénztárosa ugyanis azt mondta a mandiner.hu-nak , hogy Orbán Viktor jelentett róla. Ezt aztán az ATV Szabad Szemmel című műsorában is elismételte. Az internetes portálokon is azonnal megjelent a hír. Érthető, hiszen az egykori bizalmas állt elő súlyos vádakkal. A miniszterelnökség egy 2012-es válasszal tudta le a dolgot.

Orbán Viktor 2014 áprilisában a parlamentben

A Kossuth Rádió késő esti krónikájába mindez nem fért bele. Se az elejére, se a közepére, se a végére. Sehova. Viszont a Buda Cash ügyről bőven lehetett hallani, főleg, mert Bajnai Gordon nevét is bele lehetett keverni. A krónika végén pedig egy önpromós anyag hangzott el arról, hogy eg hét múlva, március 15 - én reggel, 5 55-kor elindul az új, közszolgálati hírcsatorna. a tudósítás szerint már régóta készülnek a nagy napra. Talán ma pihenőnapot tarthatott mindenki a szerkesztőségben, hogyha az Orbán Viktort érintő kijelentések nem kerültek bele a híradásba. Ráadásul, ugye még kormányzati reakció is volt, nem lehetett azt mondani, hogy egyoldalú a történet.

Szóval az állami média, amely a mi befizetett adónkból működik, ismét szomorúan teljesített. A legnagyobb baj, hogy ezen már nem is csodálkozik senki. Persze van egy hetük, hogy felzárkózzanak a hangzatosan beígért BBC és CNN normáknak megfelelően. 

ARD tv - nyet! Putyin - látogatás és a sajtó

Értetlenül állnak a külföldi (és persze belföldi) kollégák is a Putyin - vizit sajtószervezése előtt. Ahogy nemrég megírtam, az akkreditáció kezdete sem volt teljesen egyértelmű. Külföldi kollégáim is tanácstalanul érdeklődtek a HIPA-nál (Magyarországon dolgozó tudósítók szerveete): ki mit tud a dologról. Aztán ígéretes folytatás jött, hiszen érkeztek az e-mailek, hogy hamarosan, nemsokára, csak kis türelmet még. Ezúttal válasz is jött, hog megkapták az akkreditációs kérelmet.

A hidegzuhany hétfőn késődélután ért: jött a telefon, hogy a kolléganőm és az én akkreditációs kérelmem közül csak az egyiket fogadták el, hely- és biztonsági megfontolások miatt. Mindezt pár órával az esemény előtt. Kolléganőm elhűlve nézett rám, hogy ugye most viccelek? Hiszen a bécsi regionális központból csak ezért utazott ide. Mondtam, hogy nem, nem vicc. Az ilyen diplomáciai eseményeknél mindig így van: a tudósító az ARD helyi emberével megy a rendezvényre.

Aztán reggel beszéltem a német közszolgálati tévés kollégákkal -ők hívtak föl azzal, hogy az akkreditációs kérelmüket visszautasították. Az ARD televízió nem mehet be a Putyin - Orbán sajtájra. A belgrádi Putyin - látogatáson ott lehettek, a tavalyi bécsin is gond nélkül dolgozhattak. És nem, ők sem értik miért nem. És gondolom vannak még más társaságok is így.

A parlamentből kiszorultak az igazságügyi minisztériumban kialakított sajtóteremben követhetik az országházi eseményeket. Sovány vigasz. Nem ugyanaz ott lenni a teremben, átérezni a hangulatot, mint egy dróton jövő képet nézni.

A HIPA- tagok is folyamatosan e-mailben érdeklődnek egymástól: kinek milyen információja van, hogy és hova kell/lehet menni? Miért nem mehetnek be a parlamentbe, és egyáltalán: mi a napirend, a program? Persze, lehet mindenfélére hivatkozni, hogy miért nincs információ, hogy még vannak változások, meg biztonsági intézkedések....De az nagyon nem elfogadható, hogy minden az utolsó percben derül ki. Amikor George Bush amerikai elnök Budapesten volt, a legfontosabb dolgokat időben lehetett tudni, a sajtó, a stábok föl tudtak készülni a tudósításra.

Hogy Putyin budapesti látogatása világesemény, semmi kétség. A vasárnapi tűzszünet (?) után nem is kérdés, hogy mindenki kíváncsi az orosz elnökre. Putyint az utóbbi időben nem fogadta egyetlen uniós állam- vagy kormányfő sem. Fura dolog helyhiányra hivatkozni egy akkora épületben, mint a parlament - ráadásul minden bejárata alkalmas a biztonsági átvizsgálásra. Afelől sincs kétségem, hogy sajtónyilatkozat lesz a sajtótájékoztatónak meghirdetett esemény. Maximum két, előre leegyeztetett "kérdés" ha helyet kap, a látszat kedvéért. Gorbacsov is járt nálunk, akkor is hatalmas újságírótömeget kellett kiszolgálni, meg lehetett oldani.

A kollégák dühösek. És ezt meg is fogják írni, meg is fogják mutatni.  

UPDATE - Putyin látogatás - fölébredtek

Úgy tűnik, valami változóban a Miniszterelnökségen. Üdítő volt reggel arra bekapcsolni a gépet, hogy a tegnap elküldött akkreditációs kérelmemre ezúttal jött válasz. A Merkel - látogatásnál nem volt ilyen. Tegnap pont azon dohogtam, hogy mennyire semmit sem tudni az egészről, véletlen derült ki, hogy akár már lehet akkreditáltatni is.

Aztán jött egy újabb e-mail, amelyben előzetes - regisztrációra (pre - registration, ammegmi?) kérik az újságírókat, felhívva a figyelmet arra is, hogyha ezt már megtettük, akkor nincs más teendőnk. És azt ígérik, hogy hétfőn küldik a hivatalos meghívót is. Talán abból az is kiderül, mi lesz Putyin keddi programja.

Szóval lehet ezt jól is csinálni.