De hová tũnt Orbán Viktor? Meg Àder János?

Hetek óta özönlenek az országba a menekültek, hogy aztán Nyugatra mehessenek. A kormány korábban nagy csinnadrattával beharangozott kerítésépítési terve láthatólag befuccsolt, mert egyelőre csak vadállatokat állított meg a kerítés, menekülteket nem. Egyre áladatlanabb állapotok uralkodnak a menekülteket befogadó helyeken: a gyũjtőpontokon, a menekülttáborokban, a tranzitzónákban. Embertelen körülmények vannak, a kormányzat nem tesz semmit.

Menekültek a Keletinél - Tranzitzóna áldatlan állapotok

Végtére is nekik, kommunikációs és politikai szempontból pont kapóra jön a káosz, hogy mutogatni lehet: koszos embertömegek zsúfolódtak össze, mennyi a szemét, stb. Hát, ha a kormánypártok tagjai is napokig menetelnének, mosakodási lehetőség nélkül, biztos nem lennének virágillatúak. Szemét? Mire való a köztisztasági vállalat?

Röszkénél elfogott menekültek várnak a buszra

De mindez talán el is törpül amellett, hogy a miniszterelnök hallgat. Amikor nemrég Macedóniából többezres menekülthullám indult meg Magyarország felé, nem lehetett hallani a hangját. Semmit Sem Mond. A német Kancellár már többször is megszólalt az ügyben. Ausztria, Franciaország Sem hallgat. Nálunk egyedül Szíjjártó Péter adott ki egy sértetthangú közleményt a francia b´rálatokra. De Àder János államfő Sem szólalt meg a kérdésben...Talán nem ártana mégis valamit az ország vezetőjének végre mondani az ügyben. Hogy hogyan kívánja kezelni, megoldani a helyzetet azok után, hogy kiderült: a kerítés semmire Sem jó. Ez persze nem meglepetés, előre látható volt.

Menekültek Röszkénél, a szerb - magyar határon, a vasúti sínek mellett

Valahogy a mostani vezetőknek nem megy ez a kommunikáció. Amikor ki kéne állniuk a nyilvánosság, a választóik elé, nem teszik. Amikor nemrég Budapest víz alá került, a főpolgármester meg se szólalt. Egyedül a helyettese adott ki egy közleményt az állami hírügynökségen keresztül.


 

Az arrogancia netovábbja - Brüsszel a hibás? A magyar törvényeket a magyar kormány hozza

A magyar kormánypártok, akik úton - útfélen a kereszténység fontosságát hangsúlyozzák, nem kevesebbet állítanak, minthogy az ausztriai tragédiáért, amelyben menekültek fulladtak meg egy kamionba zárva, Brüsszel a felelős. Az EU-t hibáztatják a helyzetért. Ennél arrogánsabb hozzáállást nehéz elképzelni.

Az áldozatok emlékére gyújtottak mécseseket a Keletinél.

 Először is: Brüsszelről, mint valami távoli dologról beszélni, amihez semmi közünk, nagy hülyeség. Hiszen az EU-ban a tagállamok közösen hoznak döntéseket. Persze azt mindenki érzi, látja, hogy a papíron lévő egyenlőség azért a gyakorlatban az adott ország gazdasági, politikai erőfölényétől nagyban függ. De akkor sem egyetlen valaki mondja meg, mit kell tenni. És a tárgyalóasztalnál a magyar kormány képviselői is ott ülnek. Nem itthon kéne gyerekes nyilatkozatokat tenni, meg Brüsszelre mutogatni, hanem az EU-s intézményekben konstruktívan dolgozni. Ott kell verni a tamtamot, nem pedig itthon, a választóknak szóló üres üzeneteket harsogni.

Rendőrségi buszra váró menekültek Röszkén

A másik dolog: nem Brüsszel hozta meg azokat a szigorításokat, amelyek augusztus 1-én léptek hatályba. Azt a magyar kormánypártok, a kereszténységet oly gyakran hangsúlyozó politikai erők találták ki. Nos, ezek a fenemód keresztényi politikusok olyan jogszabályokat hoztak, amellyel ellehetetlenítik a menekültek helyzetét nálunk. A menekültek, akik Nyugatra tartanak inkább vállalják a kockázatot, mint láttuk, a halálos kockázatot csakazért, nehogy a magyar jogrendszer béklyóiba kerüljenek. A Magyar Helsinki Bizottság már a hónap elején erre figyelmeztetett: a menekülő emberek méginkább az illegális lehetőségeket fogják keresni.

Menekült kisgyerek a tűzforró buszon, Röszkénél

Eleve nem viccből keltek útra. Ha lenne más, legális módjuk az EU-ba jönni, megtennék. De nincs. Így marad nekik a veszélyes, embert próbáló út. A magyar kormán miatt, és nem az EU meg Brüsszel miatt, az embercsempészek dőzsölhetnek. Ők biztos jobban teljesítenek.     

Kommunikációs csőd Budapesten a várost szétáztató vihar után

A hétfői vihar alaposan megtépázta és eláztatta Budapestet. Totális volt a káosz mindenütt. Nem csak nagy eső volt, hanem utak is beszakadtak, méteres víz hömpölygött több helyen, aluljárókban lehetett csónakázni, és a tömegközlekedés is megbénult. Ahogy a fővárosi kommunikáció is. Odze Gyuri barátom, volt külügyi szóvivő, diplomata azzal hívott föl, hogy láttam-e valahol Tarlós István főpolgármestert megszólalni a vihar kapcsán. Merthogy, például Amerikában, egy hasonló esetben a városvezetőség azonnal kamerák elé pattan, és tájékoztat.

Fotó: MTI, Szigetváry Zsolt /Podmaniczky aluljáró/

Nos, nálunk nem ez történt. Tarlós vasárnap föloldotta a szmogriadót. És azóta sincs. Egyik helyettese pedig, Szeneczey Balázs az állami hírügynökségnek, az MTI-nek küldött el egy közleményt. Ennyi. Eközben persze a BKK, meg az ELMŰ, meg a többi vállalat igyekszik helytállni, elmondani, amit tudnak, ami hozzájuk tartozik arról tájékoztatnak. De ez mégsem az, mintha a város választott vezetője áll ki, és szól az őt megválasztókhoz.

Fotó: MTI, Szigetváry Zsolt /Fővám tér/

Mindenkinek jár a pihenés, nyaralás. De ilyen helyzetben alap, hogy egy felelős vezető törődik a rábízott dologgal, ez esetben egy kétmilliós várossal. Talán a bajbajutottaknak sem ártott volna segítséget ígérni, netán vázolni: mit és milyen gyorsan tud tenni a főváros. Egy kedd délután, 16 órakor kiadott közlemény, a főpolgármester helyettesétől nem éppen megnyugtató. Hétfőn este lett volna egy ilyenre szükség, kedd reggel meg egy sajtótájékoztatóra. Egy profi sajtós csapat,és egy profi politikus is tisztában van vele, mekkora lehetőség egy ilyen haváriahelyzet PR szempontból. Arról nem is beszélve, hogyha megbénul a rábízott város, talán megérdemelnek a budapestiek egy főpolgármesteri tájékoztatást.  

Drót - diznilend és új törvények a győzelmi jelentésekhez

Gőzerővel épül a kerítés a szerb-magyar határon. Meglepetésemre a munka helyszínére könnyen ki lehet jutni, nem kell hosszas procedúra, levelezgetés az amúgy nem mindig túl rugalmas szervekkel, külön forgatási engedélyt sem kell kérni. A helyszíneken a kinn őrködő rendőrök kísérgetik az újságírókat, ha a fotós, operatőr, netán a munka hevében útban lenne, finoman figyelmeztetik erre.

NATO - drót Ásotthalomnál

Csodálkoztam is, hogy ennyire egyszerű képben beszámolni az eseményekről. De a magyarázat egyszerű: vigyék csak hírét a médiumok, hogy itt, a határon micsoda kerítés épül. Persze az index rögtön le is tesztelte, és seperc alatt át is jutott a kolléga a kerítésen. Szóval inkább színház az egész. Drótvágóval is átjutottak rajta a menekültek. Egyedül az ott élő vadállománynak lesznek majd nehéz - mondhatnám véres - napjai. A román - magyar - szerb hármashatárnál véget érő kerítésen is lehet csodálkozni, de csak első pillanatban meglepő, hogy két lépéssel ki lehet kerülni Van benne ráció. A kormány ugyanis minden lépésével arra játszik, hogy bárhol lehetnek a menekültek, csak nálunk nem. Menjenek ahova akarnak, csak ne Magyarországon keresztül.

Augusztus elsejétől megváltoztak idehaza a törvények, amelyek sokkal inkább riasztóak, mint a látványkerítés délen. Például Szerbiát biztonságos országnak minősítette a kormány, ahova vissza lehet küldeni a menekülteket. Ha valaki mondjuk Kübekházánál román területre érve lép be Magyarországra, az se baj: vissza lehet zsuppolni Romániába a szerencsétlent. Az új szabályok szinte lehetetlenné teszik azt, hogy a háború elől menekülők valóban oltalmat kaphassanak nálunk. Ha ennek hamar híre megy, akkor mindenki igyekszik majd elkerülni Magyarországot. És máris elérte a kormány a célját. Csak ide ne jöjjön senki.

És hamarosan elterjed, hogy igen, nálunk embertelenek a szabályok, és még kerítés is van, és jobb elkerülni ezt a helyet... és akkor jönnek majd a győzelmi jelentések, hogy a kormány áldozatos munkájának köszönhetően hány százalékkal esett vissza a menekültek száma, hogy megvédték Magyarországot az ideözönlő menekültektől, hogy a kabinet mennyire sikeresen kezelte a kialakult helyzetet. Fogadok, lesz óriásplakát, tv- és rádióreklám is. A népszerűségen biztos lök majd egy nagyot, csak eleget kell harsogni. Az alapozás mindehhez már megvolt: a nemzeti konzultációval sikeresen riogatott a kormány a magyarok munkáját elorozó, tulajdonképpen terrorista bevándorlókkal. Förtelmes bűntett lett, ha valaki a zöldhatáron át érkezik. (Milyen jó is az az EU-ban, a schengeni övezetben, hogy mi bárhol átgrasszálhatunk az osztrákokhoz, szlovákokhoz, szlovénekhez. Mekkora hiszti volt, amikor a burgenlandiak lezárták az utakat, hogy kocsival ne lehessen átmenni....De ez más tészta). Megnőtt az idegengyűlölet idehaza, volt akit azért támadtak meg, mert migránsnak nézték. Szegeden börtönőrök támadtak. Az állam alkalmazottai. A menekültek elriasztása működni fog.  És akkor majd jön a csinnadrattás kormánypropaganda a sikerekről.

De hol maradnak a kurzusnak szavakban oly fontos keresztényi értékek, felebarátaink megsegítése, a nélkülözők fölkarolása, miegymás? Mert azt ne felejtsük el: nem hobbiból hagyták el hazájukat, barátaikat, családjukat az emberek.

UPDATE: MÁV: 26 óra után jött a válasz

Mintegy 26 óra várakozás után megjött a MÁV válasza. Tegnap mérgelődtem azon, hogy a MÁV sajtóosztálya elérhetetlen, se mobilon, se vezetékes számon nem lehetett elérni őket. A közlemény igen cseles, nyelvileg leleményes. Kb. úgy összegezném, hogy nem lezárják, cask bezárják a vagont. De hogy mi tartott ezen ennyi ideig? Nos, az még mindig retély!   

MÁV - sajtó, az elérhetetlen

Egy ideje nem volt már dolgom a MÁV -val és sajtóosztályával. Legutolsó emlékeim szerint, noha állami mamutvállalatról van szó, az, hogy az ügyes bajos dolgokkal kapcsolatban szóra lehetett bírni mindig valakit. Főleg a szóvivőt. Eme boldog békeidők úgy látszik elmúltak. Ma 13 óra előtt nemsokkal interjúért fölhívtam a MÁV sajtóosztályát. Ahol rögtön azzal indítottak, hogy írásban válaszolnak. Küldjem el a kérdéseimet. A német kollégák kicsit csodálkoztak, amikor mondtam, hogy jó pár órát igénybe vehet, mire válaszolnak. Azt sem teljesen értették, hogy miért csak írásban teszik ezt meg.

Forrás: MÁV sajtó

Három, egyáltalán nem bonyolult kérdést tettem föl, a menekülteket lezárt vagonban szállító hír kapcsán. Jött is az e-mailemre az automata válasz, miszerint: "lehető legrövidebb idő alatt megkezdjük az email feldolgozását és amennyiben szükséges, az illetékeseknek történő továbbítását. Szíves türelmét kérjük, amíg munkatársaink válaszolnak megkeresésére.

Köszönjük megértését!"

A szíves türelmem még két órával később is kitartott, de gondoltam: fölhívom a szóvivőt a honlapon szereplő mobilszámon, hogy megtudjam: mikorra várható a válasz. Nem vette föl. A sajtóosztály vezetékes száma foglalt volt. Jó jel, dolgoznak - gondoltam én. A következő próbálkozásnál, pár perc múlva már kicsöngött a vezetékes szám is. Egy óra múlva ismét próbálkoztam, sikertelenül. Többször hívtam mindkét számot. Végül újabb e-mailt írtam, amelyben arról érdeklődtem, hogy a három, órákkal korábban föltett kérdésemre mikor érkezik válasz - előreláthatólag. A fenti automataüzenettel lettem ismét gazdagabb. Ezután rutinból 15 - 20 percenként megpróbáltam a sajtósszámokat fölhívni. Nulla sikerrel. Fél hétkor föladtam, mert programom volt. Meg persze már korábban sejteni lehetett: nem kapok választ. De azért legalább ennyit mondhattak volna, hamár a tegnap az RTL-nek megküldött semmitmondó választ nem tudták egy kis fazonigazítás után megküldeni.

A sajtóelhárítást elegánsabban és profibban is lehetne csinálni, hamár ennyire hallgatni akarnak a kínos ügyről. 

A számok tükrében - hogy jól lehessen a menekültekkel államilag riogatni.

A csütörtöki miniszteri próbakerítés - látogatásra alaposan fölkészültek a sajtósok. Angol- és magyar nyelvű közleményekkel, színes infografikákkal. Mindezt azért, hogy a sajtóanyaggal is alátámasszák a kormány által folyamatosan szajkózott, az illegális bevándorlókat potenciális veszélyforrásnak beállító propagandáját. A papírok hivatottak igazolni a szerb határra tervezett kerítés létjogosultságát. Persze azért rafináltan fogalmaznak - "a 2015. évben eddig 81333 határsértőt fogtak el, közülük 80724 érkezett a szerb határon keresztül." Szép, nagy számok. A kormánypárti politikusok is folyamatosan ilyen nagy számokkal dobálóznak, hogy ezt az emberáradatot Magyarország nem tudja egyedül ellátni, ehhez a 10 milliós ország ereje kevés. (Abban mondjuk speciel igaza van a kormánynak, hogy ez nem csupán magyar kérdés. Hanem összeurópai, és közösen kell föllépni, és cselekedni, a baj csak az, hogy akkor nem a látszat- és álmegoldásokkal kellene foglalkozni, hanem a valódi okokkal. Ha az embernek a foga fáj, el kell menni megjavíttatni. Mert fájdalomcsillapítóval el lehet valameddig húzni a dolgot, de a lukat nem lehet vele betömni).

A politikusok és a közlemény is azonban szemérmesen hallgat arról, hogy a több mint nyolcvanezer ideérkezőből alig valaki marad itt. Ennyi embert elhelyezni sem tudnának hol. A meglévő táborok így is csúcsra vannak járatva, van, ahol kétszer annyian vannak összezsúfolva, mint ahány emberre a tábort tervezték. De még így is csupán párezer emberről beszélhetünk, akik nálunk, Magyarországon várják kérelmük elbírálását.

A közvéleményben pedig szépen rögzülnek a nagy számok, meg hogy folyamatosan egyre csak jönnek és jönnek. Mit jönnek: özönlenek, áramlanak, feltartóztathatatlanul. Mindez a veszélyességi faktorral megspékelve jó kis rettegnivalót biztosít a tömegeknek, akik felületesen, vagy alig foglalkoznak a dolgokkal.

Nekünk, újságíróknak is van tennivalónk, hogy ne a rettegés, riogatás terjedjen. Tenni kell azért, hogy a közvélemény fejében az is benne legyen: több mint 80 ezren jöttek át a határon, de szinte mindenki tovább is állt Nyugatra. Nincs az országban egy kisvárosnyi menekült. Nincs itt 80 ezer ellátásra szoruló ember, aki a zöldhatáron át érkezett hozzánk. Hogy akár lehetne ennyi is HA visszaküldenék őket? Ez spekuláció. Riogatás. A mostani kormánypártok hogy fújtak a kettős állampolgárságról szóló, 2004-es népszavazás idején az MSZP-re, SZDSZ-re, akik "23 millió román munkavállaló" beözönlésével riogatott idehaza. Kampányfogás volt a javából.  Ha tényleg valós veszély a 80 ezer menekült visszatoloncolása, akkor pedig arra kellene készülni idehaza, hogy emberi körülményeket lehessen nekik biztosítani. Közben pedig a többi tagállammal együtt megoldáson, közös föllépésen dolgozni.

Itt jegyzem meg, hogy a felemagyarországnyi Libanonban már tavaly több mint egymillió szír menekült élt. Nem annyi ment át rajtuk, hanem annyian voltak az országban. Nem négyezer, nem 80 ezer, hanem 1.000.000-an .Egy olyan országban, ahol most is pattanásig feszült a helyzet a felekezetek között, és alig négymillióan lakják.