Egyél szart, f*szfej - levelet kaptam, lájf! (+18 éven felülieknek)

Keresetlen szavakkal kereste meg a kormánypárti napilap brüsszeli munkatársa a minap a Magyarországon dolgozó külföldi tudósítókat. Már a felütés, a "Listen, Shitheads" (ami annyi tesz magyarul, figyeljetek faszfejek) sem volt mindennapi. Kétszer is elolvastam a néhány soros fröcsögést, hogy valóban az van-e odaírva, ami. A levél az itt dolgozó külföldi tudósítókat tömörítő egyesület titkárságának közvetítésével jött. A brüsszeli ember azt kérte, hogy küldjék szét a tagoknak. A levél minden itt dolgozó, külföldi médiumot tudósító kollégának szól, nemtagoknak is.

EXPLICIT LANGUAGE - kép: hotdog.hu

A legtöbben annyira meglepődtek az e-mail tartalmán és nyelvezetén, hogy néhányan föl is vetették: igazi-e a levél, valóban Lovas írta-e, vagy valaki visszaél a nevével, és hamisítvány. Aztán kiderült: tényleg ő írta. A többi közt szarevésre is felszólított mindenkit, miután közölte, hogy baszódjunk meg.

A biztosítékot az vágta ki nála, hogy -szerinte- a külföldi sajtóorgánumok megpróbálják elhallgatni a "szocialisták óriási botrányát", a bajai választás körüli video-gate-et. Illetve, hogy kollektíve agyonhallgatjuk Gyurcsány MSZP - pártfinanszírozást firtató kijelentéseit. ( A bajai választásról írt a Neue Züricher Zeitung és a Süddeutsche is. Bár országos üggyé fúvódott fel az ügy, ez mégiscsak lokális. Igaz, előre vetíti, hogy mi várható jövőre).

Nekem attól is pikáns ez az ügy, hogy olyantól érkezik bírálat, BRÜSSZELBŐL, aki maga is az ellen szónokol, Brüsszelből, hogy ne Brüsszelből mondják meg: itt, Magyarországon mit kell tenni és hogyan. Ahogyan ő is kiakadna azon, ha valamelyikünk kioktatná (ha nem is ilyen mocskolódó hangnemben): miről is kéne neki írnia, miért sunnyogja el a dolgokat. Hogy hol, mi jelenik meg, az csak az adott orgánum szerkesztőnek a dolga. Beleszólni legfeljebb rosszabb helyeken szokás vagy gyakorlat. Brüsszeli tudósítóként azt meg ő is tudhatja, hogy ami kinn forró téma, az idehaza még egy helykitöltő, mínuszos hírnek sem biztos, hogy kell. Az sem fér a fejembe, hogy egyáltalán miért lenne neki feladata a számonkérés? És egyáltalán: miért mer valaki a kollégáinak ilyen alpári, minősíthetetlen hangon írni? Hacsak azért nem, hogy végre foglalkozzon ővele valaki, hogy talán jó kis publicisztika születhessen belőle, tovább pocskondiázva a tudósítókat, immár nyilvánosan.

Tudósítók nélkül?

Alig maradt mára olyan médium, amelyiknek van még külföldi tudósítója. Jó, persze MTI, meg MTVA... De máshol nincs nagyon. Legfeljebb olyan, aki úgyis kinn él, és külsősként bedolgozik. Ez is több, mint a semmi, igaz. De hagyományos, Magyarországról kiküldött, akkreditált kollégából szinte nem is maradt mára. Igen, drága dolog fenntartani egy irodát, fizetni a kinn tartózkodást, a technikát, felszerelést, és még fizetést is adni. Lehet azt mondani, hogy a híreket úgyis meg lehet szerezni az ügynökségektől, minek a drága munkatárs, aki biztos csak héderezne kinn. Való igaz, hogy a nagy ügynökségek ontják a híreket csak épp nem olyan hírt és nem úgy, ahogy az nekünk, idehaza kellene.

Mert mi is a feladata a külföldi tudósítónak? Hogy magyar szempontból elemezze, értékelje az állomáshelyén történteket. Kontextusba helyezze, elmagyarázza, hogy ami adott országban hír, az hogyan hat idehaza, milyen hatással lehet egy kinti gazdasági döntés nálunk, egyáltalán: miért is kell, hogy minket érdekeljen. Nem könnyű a feladat, de érdekes. A szerkesztőség pedig pont ebből profitálhat, hogy a helyszínen van egy embere, aki érti mi miért történik, otthon van a másik ország eseményeiben és a magyarra is figyel. Az ügynökségek leginkább amerikai, de legalábbis nyugati szempontból dolgozzák föl az eseményeket. Egy nagy generálszósz az egész. Egy McDoland's...vagyis McHír. Szemben a kézművessel. Ráadásul a generálszószból is lehetne valami jót, vagy jobbat kihozni: ahhoz azonban idehaza kellene értő külpolos, vagy legalább hagyni őket, hogy dolgozzanak a fontos témákon, ne a bébipandákról kelljen tudósítást rittyenteniük. A külpol hazai helyzetéről itt írtam korábban. És az, hogy ennyire nincsenek tudósítók, talán az ott leírt szemléletnek is betudható.

Nem mondom, hogy mindenhova kell ember, de van néhány központ, ahova igenis kellenek tudósítók. Brüsszel? Evidens. Ráadásul az ottani döntéseket nem kül- hanem inkább belpolnak kell(ene) kezelni. Mert nem az van, hogy nélkülünk döntenek, hanem a mi saját politikusaink, szakembereink, diplomatáink ülnek ott a többi 27 ország kollégáival. Aztán Berlin. Hogy miért? Mert a németek a legfontosabb gazdasági partnereink. Nem is beszélve arról, hogy a németek fokozottan figyelnek Magyarországra. Nekem is furcsa volt az érdeklődés először, és főleg az, hogy mennyire képben vannak. Fordítva ez nem mondható el. Jó, ha valaki tudja, ki a kancellár. Régebben idehaza is fontos esemény volt a német választás. Emlékszem, amikor '99-ben az MTV Híradójában kezdtem, mindig komoly anyagok voltak, bejelentkezés, stb. Németországban sok a magyar, és egyre többen mennek ki. Így a politikán kívül másról is lehet, kell beszámolni. A tudósító egyben kapocs is a két ország között. Aztán ugye Amerika: nem kell magyarázni, miért kell oda is egy ember. Igaz, talán az onnan érkező hírek tudják a legjobban kiváltani a tudósítót. Ázsia és Kína is egyre fontosabb. Igaz, ott nyelvtudás nélkül nehéz boldogulni. Kína jelentőségét mutatja, hogy pl. a német Bosch Alapítvány, az eddig a kelet-közép-európai régióra fókuszáló újságíróprogramját beszünteti, és Ázsia, főleg Kína felé nyit.

Nagy ritkán, nagy katasztrófáknál például, egy-egy tv, újság munkatársa kijut az amúgy nehezen elérhető helyekre. Számomra ezek a tudósítások sokkal érdekesebbek, értékesebbek, mint amelyek csupán a nagy ügynökségektől jönnek. Más a szempont, más történetet mesél el, máshogy. Jó lenne minél több ilyet látni!