Amikor a magyar kormány nekiment a CEU-nak , önkéntelenül is felötlött bennem a magyar tapasztalatok alapján: nem lesz egyszerű tudósítani az egészről, ismerve a hazai egyetemek lassú, nehézkes kommunikációját. Kár volt aggódnom. A CEU-n ugyanis profin csinálják. Ezt is.
A törvénytervezet késő este jelent meg az országgyűlés honlapján. Kora reggel már az emailfiókomban volt a CEU közleménye, egy sajtótájékoztató - meghívóval együtt. Nem ehhez vagyunk itthon szokva. Jó, persze, egyértelmű: a CEU nem függ költségvetési pénzektől, mint más magyar egyetemek, a szellemisége pedig végképp nem olyan, hogy behódoljon, vagy semmitmondó közleményekkel takarózzon.
A sajtótájékoztató megszervezése gyors és profi volt. Tolmácsgép kikészítve, akinek kell, beengedés gördülékeny. A rektor és két prorektor pedig a rövid bevezető után válaszolt a kérdésekre. MINDEN kérdésre. Aki ott volt, kérdezhetett. Michael Ignatieff rektor fölkészült volt, nem csak az általa, fél éve vezetett intézetet ismerte, hanem a magyar jogszabályokat is. Így nem lehetett zavarba hozni, mint mondjuk a magyar politikusokat, akiknek sokszor lövésük sincs a dolgokról, de kiállnak, elmondják, amit leírtak nekik, és annyi. Az persze látszott, hogy mi az amit el akar mondani és mit nem. Mégsem volt az embernek hiányérzete. Üdítő volt Magyarországon olyan sajtóeseményen részt venni,ahol fölkészült embereket lehetett kérdezni.
Furcsa volt, de jó is, idehaza látni, ami amúgy normális lenne, hogy az intézményvezető ki mer állni saját igazáért. Ki merte mondani, hogy amit a kormány állít, nem igaz. Nem mismásolt, nem finomkodott, nem próbálta elkenni, mint azt idehaza sokszor tapasztaljuk. Állításait tényekkel is alátámasztotta. Kérdés, hogy az érvek, tények számítanak-e ma Budapesten.
A CEU-s sajtáj előtt pár órával az oktatási államtitkár is tartott egyet. Tőle is lehetett kérdezni, sőt, az angolul feltett kérdésre angolul is válaszolt. Néhány semmitmondó panel vissza-vissza tért, de derekasan állta a sarat. Aztán egyszercsak elfogyott a kérdésekre szánt idő. Politikusoknál előfordul.
A CEU nem csak a sajtóval kommunikál, hanem a diákjaival, munkatársaival. Elsősorban velük. És jó ezt látni. Használják a közösségi médiát, úgy tudnak kommunikálni, hogy a hallgatók is megértsék. A rektor ma például videóüzenetet tett közzé. Amelyben leszögezi: nem csak magukért, hanem a teljes magyar felsőoktatásért küzdenek. A kormány és a Fidesz elképesztő mennyiségű sajtájt képes egy-egy számukra fontos témában tartani. Ahol ugyan lehet kérdezni, de valódi válaszok nincsenek. Csak a leírt frázisokat szokták ismételgetni. Amivel nem jutunk előrébb. De persze ki lehet pipálni, hogy megvolt a sajtáj, kérdésekkel.
 |
| A CEU Nádor utcai épülete Budapesten |
A törvénytervezet késő este jelent meg az országgyűlés honlapján. Kora reggel már az emailfiókomban volt a CEU közleménye, egy sajtótájékoztató - meghívóval együtt. Nem ehhez vagyunk itthon szokva. Jó, persze, egyértelmű: a CEU nem függ költségvetési pénzektől, mint más magyar egyetemek, a szellemisége pedig végképp nem olyan, hogy behódoljon, vagy semmitmondó közleményekkel takarózzon.
A sajtótájékoztató megszervezése gyors és profi volt. Tolmácsgép kikészítve, akinek kell, beengedés gördülékeny. A rektor és két prorektor pedig a rövid bevezető után válaszolt a kérdésekre. MINDEN kérdésre. Aki ott volt, kérdezhetett. Michael Ignatieff rektor fölkészült volt, nem csak az általa, fél éve vezetett intézetet ismerte, hanem a magyar jogszabályokat is. Így nem lehetett zavarba hozni, mint mondjuk a magyar politikusokat, akiknek sokszor lövésük sincs a dolgokról, de kiállnak, elmondják, amit leírtak nekik, és annyi. Az persze látszott, hogy mi az amit el akar mondani és mit nem. Mégsem volt az embernek hiányérzete. Üdítő volt Magyarországon olyan sajtóeseményen részt venni,ahol fölkészült embereket lehetett kérdezni.
 |
| Ignatieff rektor (középen) a pro-rektorokkal sajtótájékoztat |
Furcsa volt, de jó is, idehaza látni, ami amúgy normális lenne, hogy az intézményvezető ki mer állni saját igazáért. Ki merte mondani, hogy amit a kormány állít, nem igaz. Nem mismásolt, nem finomkodott, nem próbálta elkenni, mint azt idehaza sokszor tapasztaljuk. Állításait tényekkel is alátámasztotta. Kérdés, hogy az érvek, tények számítanak-e ma Budapesten.
A CEU-s sajtáj előtt pár órával az oktatási államtitkár is tartott egyet. Tőle is lehetett kérdezni, sőt, az angolul feltett kérdésre angolul is válaszolt. Néhány semmitmondó panel vissza-vissza tért, de derekasan állta a sarat. Aztán egyszercsak elfogyott a kérdésekre szánt idő. Politikusoknál előfordul.
A CEU nem csak a sajtóval kommunikál, hanem a diákjaival, munkatársaival. Elsősorban velük. És jó ezt látni. Használják a közösségi médiát, úgy tudnak kommunikálni, hogy a hallgatók is megértsék. A rektor ma például videóüzenetet tett közzé. Amelyben leszögezi: nem csak magukért, hanem a teljes magyar felsőoktatásért küzdenek. A kormány és a Fidesz elképesztő mennyiségű sajtájt képes egy-egy számukra fontos témában tartani. Ahol ugyan lehet kérdezni, de valódi válaszok nincsenek. Csak a leírt frázisokat szokták ismételgetni. Amivel nem jutunk előrébb. De persze ki lehet pipálni, hogy megvolt a sajtáj, kérdésekkel.
 |
| Idézet a CEU folyosóján |
