Milosevic és az ellenzéki sajtó

A milosevici-propagandáról, Jugoszlávia széteséséről itt már korábban írtam. Most, a Népszabadság felfüggesztése miatt megint eszembe jutottak azok a 90-es évek. Milosevic Belgrádból kézivezérelt. Központosított volt minden. De főleg az, hogy mit KELL a dolgokról gondolni, mondani. 

A nemzetközi szankciók miatt szinte mindenből hiány volt. A feketepiacon persze mindent be lehetett szerezni drágán, kemény valutáért. Dübörgött a háborús propaganda rendesen: kormánykritikus hangokat, rendszert, hatalmat bíráló véleményt szinte nem is lehetett hallani. Az akkori vajdasági magyar sajtó rendszerkritikus volt. meg is lett ennek a böjtje. 

Slobodan Milosevic Forrás: rs.n1info.com

Merthogy az embargó miatt a papír, az újságpapír is hiánycikk volt. És valahogy mindig pont az ellenzéki lapoknál fogyott el, vagy jutott nekik nagyon kevés. A kormánypropagandát harsogó termékek gond nélkül megjelentek. És persze így azt is el lehetett mondani, hogy a gaz Nyugat miatt, akik az embargót (persze igazságtalanul) kis-Jugoszláviára mérték, ellehetetlenítik a sajtót. Pedig hát a belgrádi vezetés tényleg, meg nagyon, meg különben is. 

Így a lapok sosem tudhatták, megjelenhetnek-e. Vagy hány példányban, vagy, hogy milyen terjedelemben. Akkoriban nem volt elterjedve az internet internet, így hírportálok se voltak. Emlékszem, apu volt, hogy kölcsönadta a kiolvasott lapokat, máskor neki hoztak újságokat, ha valamelyiket nem tudta megszerezni. 

 

Elhagyatva a delegációs teremben, kancellárra, miniszterelnökre várva

Christian Kern és Orbán Viktor a Parlamentben

Ausztria kormányával nem felhőtlen a viszonya a magyar kormánynak. A menekültválság kezdetekor, és később is üzengettek egymásnak. Ennek persze az is oka, hogy az ottani miniszterelnök szociáldemokrata, a mienk meg a konzervatív oldalon áll.  Ha a politikusok leülnek tárgyalni, benne van a pakliban, hogy a megbeszélések elhúzódnak valamiért. Tegyük azért hozzá: aki munkalátogatásra érkezik, annak azért eléggé elsimították az útját, a nehezét az előző napokban, hetekben letárgyalták már alsóbb szinteken.

A kancellári vizithez persze nemzetközi sajtótájékoztató is dukál. Ezt szépen meg is hirdették. Kétszer is, mert a második levélben arról értesítettek, hogy nem fél kettőkor, hanem háromnegyed egykor kezdődik az esemény. A levélben minden részlet benne volt, mi kell az akkreditációhoz, hánytól, hol lehet bemenni.

Központi hang

Ígéretes kezdés volt. A delegációs terem, ahol a sajtótájékoztatót tartották, nem volt túlzsúfolt, a hangpult is könnyen elérhető volt. Wifi-kód kiírva...szóval le a kalappal. És még víz is volt a tikkasztó melegben. A kollégákkal, ahogy közeledett a meghirdetett időpont, találgatni kezdtünk, vajon mikor kezdődik majd valójában a sajtáj. Abban nem volt vita, hogy csúszás, na, az biztosan lesz. Alaphangon félóra- negyven percet tippeltek a legtöbben. Talán csak egy valaki volt, aki azt mondta: egy órát fog csúszni.

És neki lett igaza. Több mint egy órán át ácsorogtunk, ücsörögtünk a teremben, a folyosón. Ez idő alatt senki sem jött szólni, hogy némi csúszás van, kis türelmet kérnek. Vagy valami. Félidőben volt egy kis vaklárma, valaki azt hitte, hogy pár operatőr azért jött be a folyosóról, mert jön a kancellár meg a miniszterelnök. Hamar kiderült, hogy kár volt élesíteni a kamerákat, mikrofonokat.

Várakozó kollégák

A külföldi kollégák kissé tanácstalanul üldögéltek, nem mintha mi sokkal többet tudtunk volna. A találgatáson kívül más nem maradt. Sajtóst se nagyon láttam. A nemzetközi sajtóval foglalkozók akkor kerültek elő, amikor valaki szólt, hogy elindultak. Persze akár szólnak, akár nem, a várakozás nem lesz rövidebb, legfeljebb elviselhetőbb. Az infóhiányos helyzetnél nincs rosszabb egy újságírónak. Ilyenkor egy mondat, hogy némi késés van, csodákat tud tenni. A sajtótájékoztatót Havasi Bertalan, a miniszterelnöki sajtóiroda vezetője vezényelte le. Végig magyarul. (Igaz, tavaly a BBC-nek már kifejtette, hogy a magyar országházban tessenek már magyarul beszélni). Így kicsit furcsa volt, hogy amikor a kérdések jöttek (bizony! Volt pár kérdésre idő), akkor először az osztrákokhoz fordult, és szólt nekik magyarul, hogy lehet kérdezni. Jó, tolmácsgép volt rajtuk, de amikor a kormánszóvivő viszi az ilyen nemzetközi (!) sajtóeseményt, akkor ő azonnal két nyelven (angol - magyar) beszél.

És azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy noha két uniós tagállam vezetője tartotta a sajtótájékoztatót, egy fia EU-s zászló sem volt a teremben - ezúttal sem. Osztrák és magyar lobogó, a parlamenten pedig még a székely is kinn volt. Legutóbb akkor tettek ki uniós zászlót, amikor a bajor miniszterelnök volt itt.

Székely, osztrák és magyar zászló.

Üzengetés Brüsszelnek - a magyar kormány szegénységi bizonyítványa

Újabb Brüsszelnek szóló kampányt indított a kormány. Jönnek az óriásplakátok megint, talán lesz tájékoztatófüzet is. Ha az eddigi riogatás nem lett volna elegendő. Hogy a kvótarendszerről megrendezendő népszavazás mennyire égető vagy fontos dolog, lehet vitázni. Szerintem azokat a milliárdokat jobb dolgokra is el lehet költeni. Az is egyértelmű, hogy az egész csak politikai cirkusz. Az ellenségképpel jól el lehet terelni a figyelmet a korrupcióról, vagy, hogy a propaganda ellenére a jobban tejesít legfeljebb a csókosok esetében igaz. Hiszen menekült mutatóban is alig akad. De kell a hisztéria...A '90-es években Milosevic Szerbiájában is dübörgött a propaganda. Ott is mindenki ellenség volt, aki más véleményt mert megfogalmazni.

A magyar kormány most óriásplakátokon kiabál Brüsszelnek. Innen, Magyarországról. De miért? Ez ciki. De nagyon. Mert, ugye az összes tagállamnak, így nekünk is ott ülnek minden uniós döntéshozatali szervben a képviselőink. Minden döntésben részt veszünk. A magyar kormány álláspontját a Brüsszelben dolgozóknak kell képviselniük. Ja, hogy ez nem sikerül? Meg eléggé egyedül vagyunk vele? Ez bizony nem túl kellemes. Talán át is lehetne gondolni a dolgokat, hogy netán másként kellene csinálni ezt-azt.

Idehaza a nagy többségnek talán fel sem tűnik, hogy miért visszás ez az itthonról kiabálunk kifele, persze magyarul. Hiszen nem sokan értik/tudják, hogyan is működik az EU, milyen a döntéshozatali mechanizmus. A kormánynak ez jó. Mert a tömegek azt érthetik, hogy hej, de tökös is a vezetés! Csak megjegyzem: amikor tagjai lettünk a klubnak, voltak szabályok. Hogy ezeket a szabályokat lehetett volna kedvezőbben alakítani, más kérdés. Ésszel lehet rajtuk alakítani. Ésszel. De nem kiabálva, meg asztalt verve. Mármint ha valóban a változtatás lenne a cél. De így az egész sokkal kényelmesebb: van ellenségkép, van kire kenni a dolgokat. Csakhogy: ha ennyire Brüsszelre fújnak, akkor a kormány önmagára is fúj, hiszen ott volt, részt vett a döntéshozatalban. Ezt nem ártana tudni azért. Így az egész a kormány szegénységi bizonyítványa.

Népszavazni, csak amiről a kormány engedi - demokráciával takaróznak

Lesz népszavazás - persze egyelőre nem a vasárnapi boltzárról. A parlamentben a kormányfő jelentette be, hogy referendumot írnak ki az Európai Unió kötelező betelepítési kvótája ellen. Drámai hangon mondta el, hogy csakis és egyedül az országgyűlés hivatott arról dönteni: betelepíthetnek-e az országba bárkit is.  A kormányülés szünetébe rántották össze a magyar- és a külföldi sajtót. Aztán olyat is mondott Orbán Viktor, hogy a népszavazás "európai dolog", meghogy része az európai politikai kultúrának.

Orbán Viktor bejelenti a kvótaellenes népszavazást a parlamentben

A közelemben ülő kollégák közül többen kuncogni kezdtek ezen. Hiszen alig egy nappal korábban tragikomikus jelenetek zajlottak nem is túl messze a parlamenttől. A vasárnapi boltzár miatt akart az MSZP újra népszavazási kezdeményezész beadni, de kopaszra borotvált fejű, nagydarab férfiak útját állták. Egy néninek segítettek, aki így beelőzött.  Az ezt firtató kérdésre (merthogy Orbán Viktortól kérdezni is lehetett, igaz, nem sokat, mert sietett vissza a kormányülésre) azt mondta: nem szabad összekeverni a szezont a fazonnal, mert a kvótarendszer a magyarság sorsa szempontjából jelentős.

A legjobb reakciót kétségkívül a külügyminiszter adta az egészre. Szijjártó Péter azt nyilatkozta az állami hírügynökségnek, hogy "demokráciában természetes, hogy az ország jövőjét meghatározó kérdésekben az emberek mondanak véleményt, és döntenek." Bár egyelőre úgy tűnik, hogy csak abban akarják kikérni az emberek véleményét, amihez a kormánynak fűlik a foga. A kommunikációs guruk mintha kissé elaludtak volna a Fidesznél meg a kormánynál. Egyelőre nagyon disszonáns az egész így - mondhatni kilóg a lóláb: a kormánynak kedves témában azonnal lehet népszavaztatni, a népnek fontos kérdésben meg hónapok óta megy a cirkuszolás. Kíváncsian várom, milyen remek ötlettel hidalják majd át ez az apró problémát, milyen kommunikációs bravúrral állnak elő....

Bravúr: a tüntetés előtt reagálnak a tüntetésre - a látszatát is kerülik, hogy odafigyelnek - az MTI szerint nincs tüntetés

Még mielőtt elkezdődne a pedagógustüntetés a parlament előtt, az államtitkár reagál az eseményre. Fél órával előtte. Persze lehet látnok, meg minden...De ezt reagálásnak nevezni.... Reagálni megtörtént eseményekre lehet. Legalábbis eddig ez volt a dolgok menete. Az unortodoxia úgy látszik ezt is elérte. Ha előtte áll ki, az maximum a véleménye lehet róla, a nézetei amelyeket megoszt a sajtóval.

Február eleji tüntetés a parlament előtt az alkotmánymódosítás ellen

Szó se róla: tudni lehet, hogy miért mennek a pedagógusok az utcára. Hetek, hónapok óta világos, mi zavarja őket, min akarnak változtatni. Azt is lehet sejteni, hogy a kormányzatnak mi a véleménye, álláspontja. Nagy újdonságra egyik oldalon sem számítani. De az elmúlt napokban folyamatosan a tárgyalás, egyeztetés fontosságát szajkózta a hatalom. És akkor úgy reagálnak egy tüntetésre, hogy meg sem várják mi hangzik ott el? A látszatát is kerülik annak, hogy odafigyelnének a pedagógusokra, szülőkre, diákokra? Jelzés értékű, hogyan áll a hatalom a kérdéshez. Eddig is erőből politizáltak, átverték a dolgokat, igaz, eddig volt (látszat-) egyeztetés, vagy valami szépségtapasz, amire rá lehetett fogni: meghallgattuk a másik felet is.

És a másik bicskanyitogató dolog: az origo.hu írta meg, hogy a közpénzekből, azaz a mi (MI) adóforintjainkból fenntartott MTI (állami hírügynökség) a Pro Domóban, vagyis a napi eseménynaptárban, föl sem tünteti, hogy lesz ma egy tüntetés. Amiről nem beszélünk, az nincs is - lehetne az új szlogen. A félórával korábbi államtitkári reagálás  benne van, úgyhogy igencsak sántít a dolog. A nagy igyekezetben valahogy lemaradhatott. Vagy egy nemlétező eseményre reagálna az államtitkár? Kíváncsi vagyok, mi lesz a közpénzből fenntartott állami média hivatalos magyarázata erre... Netán nincs Kossuth -díja a szervezőnek, vagy a tüntetésnek? Netán vírus támadta meg a rendszert? Elkallódott a meghívó? Mindenesetre felettébb kínos. És főleg aggasztó.

Orbán megint terrorveszéllyel riogat - a németek nem értik a különutas politikát

A miniszterelnök ismét a menekültekkel besettenkedő terrorizmussal, terroristákkal riogatott. A reggeli rádióinterjúban úgy hangzott először, mintha konkrét, kész akcióról tudna, amelyet Magyarországon akar valaki elkövetni.  Nem először, és valószínűleg nem utoljára halhattunk tőle ilyen fenyegetést Az interjúban kicsit később persze kiderült: csak elméleti fenyegetettségről van szó, semmi konkrétum. De persze lehetne....

Ügyes húzás, meg kell hagyni. Lehet rajta rágódni: aki csak az életéért izgul, azok azon, akiknek netán még fontosak a szabadság- és polgárjogok, azok meg azon, hogy megint valamit csorbítani akarnak, persze úgy, hogy az is a hatalom céljait, megtartását szolgálják. Az országban továbbra is alig van menekült, a kerítésnek és a börtönnel fenyegető törvényeknek köszönhetően minden menekült messze elkerüli az országot. Amúgy sem maradnának itt, hanem tovább mennének nyugatra. Ott mégiscsak több a perspektíva, lehetőség, mint itt. Ennek ellenére a kormány továbbra is az ellenségképet, a veszélyérzetet igyekszik beletáplálni mindenki fejébe. Persze rögtön kiemelve: ők, a kormány, készek mindenkit megvédeni, ha kapnak felhatalmazást, persze. Majd az állam gondoskodik mindenkiről. Ja, hogy szabadságjogok, miegymás? Frappáns a válasz: igen, azok is fontosak, de az embereket meg kell védeni. Az rég rossz, ha csak úgy tudna bárkit is megvédeni az állam, ahogy azt a kormán szeretné.

A kormányzat hónapok óta kampányol a terrorveszéllyel. Csak a vége nehogy az legyen, mint a mesében a farkast kiáltó pásztorfiú esetében.

Aztán azt is sűrűn hallani, hogy Magyarország mennyire megtette a kötelességét, megvédte a határait, és ezt nem értékelik eléggé. Meghogy ez a menekültdolog amúgy is német probléma, hiszen Merkel kancellár "hívta meg" őket. Ami persze nem teljesen így van. Ha a berlini politika tavaly azt csinálta volna, mint a magyar kormány, nos, akkor lennénk igazán nagy bajban. Mert Németország is megtehette volna, hogy hátradől, lezárja a határait és azt mondja: oldjátok meg, ti vagytok a végeken. Mit csináltunk volna a térségben több mint egymillió emberrel? A német politikusok nem értik: hol marad a szolidaritás. És én sem. Az uniós pénz kell, az uniós előnyök kellenek, de a nehézségek megoldásához nem akar hozzájárulni a magyar kormány?

Norbert Röttgen, elnök, külügyi bizottság

A német Bundestag külügyi bizottságának elnöke ma arról beszélt magyar újságíróknak, hogy ez a különutas politika veszélyezteti az Európai Uniót, hogy az mennyire nem jó, ha néhányan másra mutogatnak: oldjátok meg, nem a mi bajunk. Norbert Röttgen azt is mondta: közös megoldás kell, amelyben minden tagállam részt vesz. Közös fellépést sürgetett. Azt mondta: Európa tud védelmet adni a menekülteknek, egy-egy tagállam, egyedül képtelen erre.  Röttgen, aki CDU-s. tehát konzervatív, a Fidesszel egy európai pártcsaládba tartozik, azt is kiemelte: a menekültválság nemzetközi probléma.  És, mint mondta, ha nem lesz közös megoldása a helyzetnek, akkor schengennek annyi. Hiszen ha mindenki egyedül próbál valamit tenni, az nem fog működni. "Ha egyes tagállamok nem európai problémának látják a menekültválságot, akkor kétsebességes lesz az EU" - fogalmazott a német politikus.

A kérdés persze az, hogyan tudna a magyar kormány az eddigiek után ebben résztvenni. A kabinetnek az is fontos, hogy ne tűnjön visszatáncolásnak a dolog. Pedig az ország érdeke is az lenne, hogy végre konstruktívan vegyen részt a válság megoldásában.