Rettegj, magyar! A kormány kommunikál

Év végére megtanult az ország rettegni. Kitől mástól, mint a menekültektől. Vagyis a kormány szóhasználata szerint: az illegális bevándorlóktól, akikből 12 másodpercenként érkezik valaki ellenőrizetlenül valaki az Európai Unióba, akik között terroristák is lehetnek - állítja a propaganda anyag tévében, rádióban, újságban, és volt persze elég óriásplakát is erről. A magyar kormány is alaposan kivette ár hétig a részét az ellenőrizetlenségből, ahogy arról itt már írtam. Most meg ügyesen összegereblyézték azokat a dolgokat, amelyektől félni lehet. Vagyis most már kell. Szépen úgy farigcsálták a szavakat, hogy az a legegyszerűbb elmének is világos legyen: migráns=terrorista, aki veszélyezteti az 1000 éves magyar kultúrát (teszem hozzá: ahonnan ezek az emberek érkeznek, ott alsó hangon is legalább 4000 éves a kultúra).

A zöldhatáron át érkező menekültek Röszkénél

Mivel idehaza csak mutatóban, ha még akad menekült, még könnyebb riogatni az embereket. Mi másért, mint politikai előnyök megszerzéséért. Hogy az emberek, mint kiscsibék gyűljenek a kormány oltalmazó szoknyája köré, hogy hej, de jó, megvédenek minket. Le a kalappal, nagyon alaposan, jól átgondolva volt/van megcsinálva a kampány. Mondjuk ilyen tesze-tosza ellenzék mellett ez a minimum. Nem sok értelmes, életképes vagy frappáns választ tudtak adni (egyedül a Kétfarkú Kutyapárt vette a lapot). Sőt: amire a mostani kormány ellenzékben képes volt - a közbeszédet sem tudták tematizálni. Több mint egymillió ember jött idén Európába.

Menekült kisgyerek a lezárt Keleti pályaudvarnál

Irdatlan tömeg. Belegondolni is félelmetes, meg szívszorító, hogy ennyien hagyták ott az otthonukat. Ekkora tömegben persze, hogy vannak rossz emberek, akár bűnözők, rablók, csalók. Minden országban, társadalomban vannak. Biztos, hogy van olyan is, aki terroristákkal volt. A magyar kormány ezt emelte ki. A máskor a hitelességet állandóan számonkérő kormányzat az érem egyetlen oldalát mutatta be. És most valahogy nem zavarta ez.

Tüntetés a menekültek mellett a Bazilikánál

Mert ha valós infót akart volna közölni, és nem csak rémisztgetni (de akkor meg mi értelme?) akkor a riogató kampányszöveg mellé kellett volna írni, hogy a menekülttömegben azt sem tudjuk hány atomfizikus, élsportoló, sebész, szakorvos, ápoló, mérnök, kutató, feltaláló, tanár, edző, iparművész, író, divattervező, filmes, zenész, optikus, archeológus, nyelvész, csillagász, biokémikus, szoftverfejlesztő, stb. is érkezett.  

Szó se róla: vannak, lesznek problémák, nehézségek, amelyekre valós megoldást kell találni. De az is biztos: nem a riogatás lesz az. De a kormánykommunikáció elérte a célját: a menekült, migráns, bevándorló szavak megteltek félelemmel. És bár a menekülttáborok is kiürültek, öles hirdetések harsogják: meg kell védeni az országot. De hát a menekültek közül senki sem akart idejönni. Csak átmenni. Azt ők is tudták, hogy nem sok perspektíva van hitt, hiszen több százezer magyar is elment máshova boldogulni. De legalább a menekültrettegés miatt erről is alig beszél itthon valaki. Ugyanúgy nem esik szó, vagy csak nagyon kevés, a valódi problémákról: a korrupcióról, az egészségügy borzalmas állapotáról, a szegénységről, hogy csak az uniós pénzek miatt nő a gazdaság...  

Kény- és kegyúr? A házelnök (ismét) kitilt. Van baj. Nagy.

Az RTL Klubot ismét kitiltották az Országházból. Pedig semmi mást nem csináltak a kollégák, minthogy dolgoztak. Volna. Ha hagyják őket. Csütörtökön egy sajtóeseményre mentek volna be, amikor is közölték velük, hogy az nem nyilvános, nem mehetnek be. Kivezettették őket. Közben a kamera forgott. Megfenyegették őket, ha leadják, akkor kitiltják a TV munkatársait a magyar Országgyűlésből. Leadták. A házelnök erre kitiltotta az RTL munkatársait. Levélben arról tájékoztatta a csatornát, hogy amíg garanciát nem vállalnak arra, hogy több házszabálysértést nem követnek el a stábok, nem mehetnek vissza. Mit mertek művelni a kollégák? Kérdeztek. Azt is meg szerették volna tudni, hogy miért nem mehetnek be abba a terembe, ahol több kamera és fotós is van már. Az állami tévéé, meg a NATO-stábé. Meg volt egy harmadik is. A legnagyobb bűn, hogy a parlamenti folyosó olyan részén forgattak a kollégák, ahol, a házszabály szerint tilos. Ja, Ordnung muss sein  - rendnek kell lennie- harsoghatják a rendpártiak.

RTL Klub logók. Forrás: bbj.hu

Pedig sokkal fontosabb az, hogyan viszonyul a magyar politikai elit, a kormány és politikusai a magyar sajtóhoz. Mennyire segítik, lehetetlenítik el a munkáját. Van-e értelme a kitiltásnak? Maximum erőfitogtatás, hogy lám megtehetjük, meg is tesszük, de nagyon.  Netán tárgyalóasztalhoz ülés? Vagy legfeljebb egy figyelmeztetés? Nincs jó üzenete a kitiltásnak. Az erőt akarja demonstrálni, kegyet akar gyakorolni, látványosan megfenyíteni? Minek? Egy ilyen lépéssel csak rosszul jöhetnek ki az egészből. Lehet szabályszegéssel takarózni, de semmi elvetemültet nem tettek a kollégák. Dolgoztak. Vagyis próbáltak. A NATO - főtitkár nem minden nap van Budapesten. Emlékszem, igaz, annak már tizenéve, hogy amikor George Robertson volt a főtitkár, egy kihúzott kordon mögül kérdezhettünk. egy méterre volt tőlünk. Most biztonsági okokkal (is) magyarázták, miért csak az állami média mehetett be. Hát, ha az országházban nem tudják a biztonságot garantálni, az rég rossz. Ahogy az is, hogy a kormány sajtóstábja nem tudta normálisan kezelni a helyzetet.

A kormány és a kormánypártok szeretik megregulázni a nekik nem szimpatikus (értsd: a kormányt bírálni merő, vagy valós kérdéseket föltevő) szerkesztőségeket. Vagy megpróbálnak szájkosarat tenni rájuk.   

Ha Görögország teszi - Schengen megsértése, ha Magyarország, akkor a rend megőrzése a határon

Sok bírálatot kapott a magyar kormánytól Görögország a menekülthullám kezelése miatt. Hogy nem tesznek semmit az áradat megállításáért, nem tartják be a schengeni előírásokat évek óta. Nemrég Kósa Lajos azzal rukkolt elő, hogy a görögöket ki kellene tenni a schengeni övezetből. (Szó se róla, jogos az észrevétel, hogy lyukas a határ, tenni kell ellene, de ez nem témája ennek blogbejegyzésnek). Az Orbán - kormány sikerpropagandaként harsogja hetek óta, hogy ők bezzeg megvédték az országot a menekültáradattól a kerítéssel, no meg főleg a kerítésen átjutó menekülteket kriminalizáló törvényekkel (fanyalgóknak jelzem: a háborús övezetből érkezőknek NINCS más, legális lehetőségük Európába jönni. Nem tudnak fölülni egy gépre. Nincs menekült-vízum.).

A mellveregetés közben kissé elsikkadt, hogy Magyarország hetekig ugyanazt csinálta, mint a görögök: semmibe vette a schengeni előírásokat. A magyar hatóságok regisztráció nélkül engedték be a menekülteket a schengeni övezetbe. Sőt, a szállításukat is az állam oldotta meg. A Beremendnél, Zákánynál szolgáló rendőrök gyakorlatilag részesei voltak az embercsempészésnek.

A beremendi határátkelő menekültekkel teli buszokkal

Erre persze a kormányszóvivő kapásból rámondja, hogy ez a helyzet más. Merthogy a horvátok regisztrálták a menekülteket. De Horvátország nem a schengeni - övezet része - vetettem föl. A görögöknek kellett volna először regisztrálniuk, beléptetésnél. Nem tették, és a magyar hatóságok pedig határtól határig vitték a menekülteket, mindenféle ellenőrzés nélkül, ahogy azt a görögök is csinálják. Erre pedig az a válasz, hogy a rend megőrzése a határon volt a legfontosabb és elsődleges cél, ezért kellett ellenőrzés nélkül tovább vinni mindenkit a horvát határról az osztrák határig. Ráadásul hiába próbálkoztak a regisztrációval, a menekülők nem voltak erre hajlandóak. Szijjártó Péter külügyminiszter ma Rámálláhban azon szörnyülködött, hogy százerek érkeznek Európába ellenőrizetlenül. Azt elfelejtette gondolom megemlíteni, hog nem is olyan rég Magyarország is aktív részese volt a nem-ellenőrzésnek. Igaz, csupán pár hétig folyt állami segédlettel az utaztatás, mert a kormány aztán lezárta a határt. Igaz, ez a görögöknek nem sikerült még. De ha Athén azt mondaná, mint a magyar kormány, hogy a rend fenntartása miatt nem zárják le a határt, akkor talán a budapesti kabinet is megnyugodna.

Az államilag szervezett utaztatásból egyébként annyit lehetett észrevenni, hogy a menekültek eltűntek a szemünk elől. A Keletiből, a városközpontből, pályaudvarokról, nem nyomorgott több száz vagy több ezer ember méltatlan körülmények között arra várva, hogy valahogy Nyugatra jusson. Előkerültek a segélyszervezetek is, már nem csak a civil önkéntesek segítették a menekülőket.  A kormánynak hirtelen az lett az érdeke, hogy olajozottan működjön a menekültkérdés kezelése, az emberek ne botoljanak lépten -  nyomon fáradt, elcsigázott és feszült menekültekbe.

Sorosozás - az állami média műsorvezetőjét nem érdekli az ilyen apróság

Orbán Viktor miniszterelnök hosszú hetek óta nem adott interjút az állami rádiónak. A mostani, pénteki beszélgetésben is szóba került a menekültkérdés. A kormányfő az eddig megszokott kliséjeit pufogtatta, de egyszer csak arról kezdett beszélni, hogy mindenféle aktivisták, a bevándorlókkal akarják gyengíteni az európai nemzetállamokat, és ezeket az aktivistákat nem más pénzeli, támogatja, mint Soros György. Az állami médiától már nem vár sok szakmaiságot az ember, de egy ilyen kijelentés után a műsorvezetőnek minimum vissza kellett volna térnie arra (normális, nem propagandaadón szavába vágva is akár, de fölteszi a kérdést): honnan szedi ezt? Milyen bizonyítékai vannak erre? De nem, az interjú a megszokott mederben csordogált tovább. Nem mindennap szoktak megvádolni olyan jelentős pénzembereket, mint Soros György.

Orbán Viktor az állami média stúdiójában. Forrás: MTI/Illyés Tibor

Ezek szerint a műsorvezető is osztja ezt a véleményt, evidenciaként kezeli. De ha ez így is van, a szakmaiság megköveteli, hogy egy ilyen fajsúlyos kijelentésre, vádaskodásra rákérdezzen. Ez alap (kellene hogy legyen). Műsorvezetőként kutya kötelessége erre kitérnie, alátámasztattnia a beszélgetőpartnerével az állítást. Még akkor is, ha az interjúalany Magyarország miniszterelnöke. Ez így szimpla vádaskodás. Ilyet egy kormányfő sem engedhetne meg magának. De nem először rukkol elő a kormányoldal ilyesmivel. Pár hete már Hollik István Fidesz - KDNP-s honatya is meglebegtette a dolgot. Sok konkrétumot nem hozott föl az állítása alátámasztására. A egésznek amolyan "tudjuk kiről van szó"-szaga van.

Biztos valami cseles érdek fűződhet ehhez. Végtére is kivel lehet most a jónépet riogatni? Mutatóban sem nagyon maradtak menekültek Magyarországon, a kerítés, de főleg az új büntetési tételek miatt elkerülik az országot (ezt is akarta a kormányzat). Szóval Soros lehet az új mumus. Vagy netán arra számítanak, hogy a befolyásos pénzember bepöccen a vádaskodásokra, jól betesz a forintnak, amelynek elszáll az árfolyama, a jegybank meg megint nagyot kaszál?

A nagykövet karikás ostorral odacsap

Alaposan belecsapott a lecsóba az amerikai nagykövet: Colleen Bell a Corvinus egyetemen mondott beszédében nem kímélte Magyarországot, bírált, kritizált. Amióta megérkezett Budapestre, inkább mosolygós oldalát mutatta, az André Goodfriend ügyvivő idején fagyossá vált hangulat felengedni látszott. Bár néhány napja a szemfülesek akár figyelmeztető jelet is láthattak volna abban, hogy a Hortobágyon Bell nagykövet karikás ostorral csattogtat.

Forrás: origo.hu / MTI, Czeglédi Zsolt

A Corvinuson is odasózott néhányat. Minderre a külügyminiszter adott ki reggel egy nyögvenyelős közleményt, melyben az (is) áll, hogy  "Sokszor hallhattuk már a Colleen Bell egyetemi előadásán elmondott amerikai véleményeket, azok semmi újdonságot nem tartalmaztak"     - erre mit is lehet mondani? Mert Szijjártó Péter ezzel saját maga ismerte el, hogy semmi sem változott, minden maradt a régiben, a problémák megmaradtak, a kormány nem tett semmit ellenük. Van persze egy halovány próbálkozás, hogy az Európai Unióval vitatja meg a kormány ezeket a felvetéseket, "Sőt, korábban már meg is vitattuk, és le is zártuk őket." - szól az érvelés. Az Egyesült Államok ezek szerint nem úgy látja, hogy bármi is megoldódott volna Magyarországon. Kínos.

A tárcavezető ezúttal visszafogottabban válaszolt a bírálatokra, nem úgy, mint amikor a horvát vagy osztrák, esetleg a román vezetőket osztotta ki keresetlen szavakkal.

Az külön tetszik, hogy kiemeli Szijjártó közleménye, miszerint "Magyarország nem az Egyesült Államok, hanem az Európai Unió tagállama" - ezt azért megnyugtató tudni, nem ártana így is viselkedni.

A menekültkérdéssel kapcsolatos bírálatokra is sutára sikeredett a válasz. Olyan durcás kisfiúsra: "Tudjuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok szeretne minél több bevándorlót látni Európában, nyilván ezért fogalmazták meg most a véleményüket(...)" .Nagyon úgy tűnik, hogy a nagyköveti ostorcsattogtatás meglepte a tárcát. A konkrétumokra semmitmondó válaszokat adni azért nem túl szerencsés. Nem egy profi külügyért mutat egy ilyen közlemény. Az írás amúgy csak a negatívumokra reflektál. Pedig az amerikaiak mindig figyelnek arra, hogy a bírálat mellett ott legyenek pozitív dolgok, eredmények is. Bell nagykövet is így tett.
        

A titkolt sajtáj - Orbán - Weber találkozó csak kiválogatottaknak

Orbán Viktor nem sűrűn elérhető a sajtó számára. Így egy kormányfői sajtótájékoztató mindig érdekes az újságíróknak, hiszen ott van a remény: hátha még kérdezni is lehet az ország vezetőjétől. Pénteken az Európai Néppárt frakcióvezetőjével találkozott Budapesten a miniszterelnök. És egy sajtótájékoztatót is tartottak az Országházban. Az eseményről azonban nem sokan tudhattak.

Manfred Weber és Orbán Viktor . Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A kormányfői stáb ugyanis szemezgetett a szerkesztőségek között. A magyar médiumok közül sem mindenkit hívtak meg, az RTL Klub is utólag értesült az eseményről, miután az állami hírügynökség megjelentette a tudósítást. De a nemzetközi sajtó sem járt jobban: egyeseket meghívtak, másokat nem. Az egyik kolléganő elmesélte: neki Manfred Weber stábjából szóltak, hogy lesz sajtáj. Amikor az akkreditációt, a parlamentbe való bejutást kezdte intézni, megdöbbenve tapasztalta, hogy az illetékesek azon csodálkoznak: ő ugyan honnan tud az eseményről, kitől értesült róla? Hiszen, Orbán sajtósai szerint, csak szűk körben akarták megtartani a tájékoztatót. A kezdés előtt volt, aki azt mondta neki a bejutott kollégák közül, hogy a szervezők külön fölhívták a figyelmüket: ne terjesszék, hogy lesz sajtáj.

Rém demokratikus, rém sajtóbarát. Főleg az, ahogyan Havasi Bertalan reagált az RTL Klubnak, miszerint senki sem maradt le semmiről, hiszen az állami média élőben közvetítette, sőt a kormany.hu is. Csak épp nem szóltak róla mindenkinek. A tájékoztatón pedig még kérdezni is lehetett párat. Igaz, gyorsan véget is vetettek neki, arra hivatkozva, hogy a Néppárt európai parlamenti frakcióvezetője siet.

Furcsa dolog ez a szerkesztőségek közti szemezgetés. Túl sok értelme nincs, maximum az, ha erőfitogtatásnak szánták. És ez annyira megmutatja, hogyan is működik 2015-ben Magyarország, a hatalom: a kiváltságosok kiválasztanak.

Újra lehet aggódni a sajtószabadságért. 

Miért nem informálják a menekülteket?

Pattanásig feszült a helyzet Röszkén. Szerbiából százszámra érkeznek a menekültek Szíriából, Irakból, Afganisztánból és még ki tudja honnan. Nehéz és fárasztó út van mögöttük, és a végcél még messze. Sok mindent tudnak a magyar helyzetről, az itteni gyakorlatról és sok mindent nem. Amikor a múlthéten a Keleti Pályaudvarnál hol engedték hol meg nem a Nyugatra tartó vonatokra fölszállni az embereket, hol lezárták hol megnyitották az épületet, akkor több menekült is arra panaszkodott: nem értik mi miért történik, senki nem mond nekik semmit. Ha meg valaki megtud valamit, azt adja tovább, mire a sor végére ér, nos, nem biztos, hogy az az információ jut el az emberekhez, amely eredetileg elhangzott.

Tüntetők a Keletinél szeptember 1-én

A kormány nemzeti konzultációra és óriásplakátkampányra is rengeteget költött. Arra viszont semmit, hogy az országba érkező, átmenő menekültekkel megértesse: milyen eljárások vannak nálunk. Pedig nagyon hasznos lett volna. A leginkább neuralgikus pontja a menekültek regisztrációjának az ujjlenyomat rögzítése. Berzenkednek ellene. Gondoljunk csak bele: mit tennénk mi, ha egy idegennyelven beszélő egyenruhás arra akarna rávenni minket, hagyjuk leveni az ujjlenyomatunk. És nem mondja el miért van erre szükség, ki és hol fogja tárolni. A filmekben mindig a bűnözők ujjlenyomatát veszik le.

Bicske, menekültek, szeptember 4.

Pedig nem magyar találmányról van szó, hanem uniós előírásról. Meg van határozva, hogyan kell a menekülteket regisztrálni. Ezt a görögöknek is meg kellene tenniük ugyan, de nem teszik. Való igaz, nem lehet minden egyes intézkedő rendőr mellé tolmácsot tenni. De talán az óriásplakátok és nemzeti konzultációs ívek mellett hasznos lett volna egy infolapot nyomtatni a legfontosabb tudnivalókkal. Persze nem magyarul. Hanem arab, perzsa, pastu, stb nyelveken. Hogy az emberek megértsék a folamatokat. Ha folyamatos bizonytalanságban vannak, sokkal nagyobb a robbanásveszély. A szerencsétlen rendőröknek is emberfeletti munkát kell végezniük. Ilyen helyzetben mindent meg kéne azért tenni, hogy a feszültség enyhüljön. Amíg információhiány van, ez nem igazán várható. Így csak azt érzik, hogy nem engedik tovább őket, akadékoskodnak velük, hogy Szerbián és Macedónián könnyen átjutottak, most meg...

Más kérdés, hogy a kormánynak érdeke-e az, hogy a tömeg valóban nyugodt és kezelhető legyen. Az eddigi riogatós kampányokkal nem igazán állna összhangban egy viszonylag fegyelmezett és kezelhető tömeg.

A kormány kampányt indít, hogy a kibocsátó- és tranzitországokban informálja a menekülteket a szeptember 15-én életbe lépő változásokról. Pontosabban inkább el akarja őket riasztani, hogy Magyarországon át menjenek Nyugatra. 

De hová tũnt Orbán Viktor? Meg Àder János?

Hetek óta özönlenek az országba a menekültek, hogy aztán Nyugatra mehessenek. A kormány korábban nagy csinnadrattával beharangozott kerítésépítési terve láthatólag befuccsolt, mert egyelőre csak vadállatokat állított meg a kerítés, menekülteket nem. Egyre áladatlanabb állapotok uralkodnak a menekülteket befogadó helyeken: a gyũjtőpontokon, a menekülttáborokban, a tranzitzónákban. Embertelen körülmények vannak, a kormányzat nem tesz semmit.

Menekültek a Keletinél - Tranzitzóna áldatlan állapotok

Végtére is nekik, kommunikációs és politikai szempontból pont kapóra jön a káosz, hogy mutogatni lehet: koszos embertömegek zsúfolódtak össze, mennyi a szemét, stb. Hát, ha a kormánypártok tagjai is napokig menetelnének, mosakodási lehetőség nélkül, biztos nem lennének virágillatúak. Szemét? Mire való a köztisztasági vállalat?

Röszkénél elfogott menekültek várnak a buszra

De mindez talán el is törpül amellett, hogy a miniszterelnök hallgat. Amikor nemrég Macedóniából többezres menekülthullám indult meg Magyarország felé, nem lehetett hallani a hangját. Semmit Sem Mond. A német Kancellár már többször is megszólalt az ügyben. Ausztria, Franciaország Sem hallgat. Nálunk egyedül Szíjjártó Péter adott ki egy sértetthangú közleményt a francia b´rálatokra. De Àder János államfő Sem szólalt meg a kérdésben...Talán nem ártana mégis valamit az ország vezetőjének végre mondani az ügyben. Hogy hogyan kívánja kezelni, megoldani a helyzetet azok után, hogy kiderült: a kerítés semmire Sem jó. Ez persze nem meglepetés, előre látható volt.

Menekültek Röszkénél, a szerb - magyar határon, a vasúti sínek mellett

Valahogy a mostani vezetőknek nem megy ez a kommunikáció. Amikor ki kéne állniuk a nyilvánosság, a választóik elé, nem teszik. Amikor nemrég Budapest víz alá került, a főpolgármester meg se szólalt. Egyedül a helyettese adott ki egy közleményt az állami hírügynökségen keresztül.


 

Az arrogancia netovábbja - Brüsszel a hibás? A magyar törvényeket a magyar kormány hozza

A magyar kormánypártok, akik úton - útfélen a kereszténység fontosságát hangsúlyozzák, nem kevesebbet állítanak, minthogy az ausztriai tragédiáért, amelyben menekültek fulladtak meg egy kamionba zárva, Brüsszel a felelős. Az EU-t hibáztatják a helyzetért. Ennél arrogánsabb hozzáállást nehéz elképzelni.

Az áldozatok emlékére gyújtottak mécseseket a Keletinél.

 Először is: Brüsszelről, mint valami távoli dologról beszélni, amihez semmi közünk, nagy hülyeség. Hiszen az EU-ban a tagállamok közösen hoznak döntéseket. Persze azt mindenki érzi, látja, hogy a papíron lévő egyenlőség azért a gyakorlatban az adott ország gazdasági, politikai erőfölényétől nagyban függ. De akkor sem egyetlen valaki mondja meg, mit kell tenni. És a tárgyalóasztalnál a magyar kormány képviselői is ott ülnek. Nem itthon kéne gyerekes nyilatkozatokat tenni, meg Brüsszelre mutogatni, hanem az EU-s intézményekben konstruktívan dolgozni. Ott kell verni a tamtamot, nem pedig itthon, a választóknak szóló üres üzeneteket harsogni.

Rendőrségi buszra váró menekültek Röszkén

A másik dolog: nem Brüsszel hozta meg azokat a szigorításokat, amelyek augusztus 1-én léptek hatályba. Azt a magyar kormánypártok, a kereszténységet oly gyakran hangsúlyozó politikai erők találták ki. Nos, ezek a fenemód keresztényi politikusok olyan jogszabályokat hoztak, amellyel ellehetetlenítik a menekültek helyzetét nálunk. A menekültek, akik Nyugatra tartanak inkább vállalják a kockázatot, mint láttuk, a halálos kockázatot csakazért, nehogy a magyar jogrendszer béklyóiba kerüljenek. A Magyar Helsinki Bizottság már a hónap elején erre figyelmeztetett: a menekülő emberek méginkább az illegális lehetőségeket fogják keresni.

Menekült kisgyerek a tűzforró buszon, Röszkénél

Eleve nem viccből keltek útra. Ha lenne más, legális módjuk az EU-ba jönni, megtennék. De nincs. Így marad nekik a veszélyes, embert próbáló út. A magyar kormán miatt, és nem az EU meg Brüsszel miatt, az embercsempészek dőzsölhetnek. Ők biztos jobban teljesítenek.     

Kommunikációs csőd Budapesten a várost szétáztató vihar után

A hétfői vihar alaposan megtépázta és eláztatta Budapestet. Totális volt a káosz mindenütt. Nem csak nagy eső volt, hanem utak is beszakadtak, méteres víz hömpölygött több helyen, aluljárókban lehetett csónakázni, és a tömegközlekedés is megbénult. Ahogy a fővárosi kommunikáció is. Odze Gyuri barátom, volt külügyi szóvivő, diplomata azzal hívott föl, hogy láttam-e valahol Tarlós István főpolgármestert megszólalni a vihar kapcsán. Merthogy, például Amerikában, egy hasonló esetben a városvezetőség azonnal kamerák elé pattan, és tájékoztat.

Fotó: MTI, Szigetváry Zsolt /Podmaniczky aluljáró/

Nos, nálunk nem ez történt. Tarlós vasárnap föloldotta a szmogriadót. És azóta sincs. Egyik helyettese pedig, Szeneczey Balázs az állami hírügynökségnek, az MTI-nek küldött el egy közleményt. Ennyi. Eközben persze a BKK, meg az ELMŰ, meg a többi vállalat igyekszik helytállni, elmondani, amit tudnak, ami hozzájuk tartozik arról tájékoztatnak. De ez mégsem az, mintha a város választott vezetője áll ki, és szól az őt megválasztókhoz.

Fotó: MTI, Szigetváry Zsolt /Fővám tér/

Mindenkinek jár a pihenés, nyaralás. De ilyen helyzetben alap, hogy egy felelős vezető törődik a rábízott dologgal, ez esetben egy kétmilliós várossal. Talán a bajbajutottaknak sem ártott volna segítséget ígérni, netán vázolni: mit és milyen gyorsan tud tenni a főváros. Egy kedd délután, 16 órakor kiadott közlemény, a főpolgármester helyettesétől nem éppen megnyugtató. Hétfőn este lett volna egy ilyenre szükség, kedd reggel meg egy sajtótájékoztatóra. Egy profi sajtós csapat,és egy profi politikus is tisztában van vele, mekkora lehetőség egy ilyen haváriahelyzet PR szempontból. Arról nem is beszélve, hogyha megbénul a rábízott város, talán megérdemelnek a budapestiek egy főpolgármesteri tájékoztatást.  

Drót - diznilend és új törvények a győzelmi jelentésekhez

Gőzerővel épül a kerítés a szerb-magyar határon. Meglepetésemre a munka helyszínére könnyen ki lehet jutni, nem kell hosszas procedúra, levelezgetés az amúgy nem mindig túl rugalmas szervekkel, külön forgatási engedélyt sem kell kérni. A helyszíneken a kinn őrködő rendőrök kísérgetik az újságírókat, ha a fotós, operatőr, netán a munka hevében útban lenne, finoman figyelmeztetik erre.

NATO - drót Ásotthalomnál

Csodálkoztam is, hogy ennyire egyszerű képben beszámolni az eseményekről. De a magyarázat egyszerű: vigyék csak hírét a médiumok, hogy itt, a határon micsoda kerítés épül. Persze az index rögtön le is tesztelte, és seperc alatt át is jutott a kolléga a kerítésen. Szóval inkább színház az egész. Drótvágóval is átjutottak rajta a menekültek. Egyedül az ott élő vadállománynak lesznek majd nehéz - mondhatnám véres - napjai. A román - magyar - szerb hármashatárnál véget érő kerítésen is lehet csodálkozni, de csak első pillanatban meglepő, hogy két lépéssel ki lehet kerülni Van benne ráció. A kormány ugyanis minden lépésével arra játszik, hogy bárhol lehetnek a menekültek, csak nálunk nem. Menjenek ahova akarnak, csak ne Magyarországon keresztül.

Augusztus elsejétől megváltoztak idehaza a törvények, amelyek sokkal inkább riasztóak, mint a látványkerítés délen. Például Szerbiát biztonságos országnak minősítette a kormány, ahova vissza lehet küldeni a menekülteket. Ha valaki mondjuk Kübekházánál román területre érve lép be Magyarországra, az se baj: vissza lehet zsuppolni Romániába a szerencsétlent. Az új szabályok szinte lehetetlenné teszik azt, hogy a háború elől menekülők valóban oltalmat kaphassanak nálunk. Ha ennek hamar híre megy, akkor mindenki igyekszik majd elkerülni Magyarországot. És máris elérte a kormány a célját. Csak ide ne jöjjön senki.

És hamarosan elterjed, hogy igen, nálunk embertelenek a szabályok, és még kerítés is van, és jobb elkerülni ezt a helyet... és akkor jönnek majd a győzelmi jelentések, hogy a kormány áldozatos munkájának köszönhetően hány százalékkal esett vissza a menekültek száma, hogy megvédték Magyarországot az ideözönlő menekültektől, hogy a kabinet mennyire sikeresen kezelte a kialakult helyzetet. Fogadok, lesz óriásplakát, tv- és rádióreklám is. A népszerűségen biztos lök majd egy nagyot, csak eleget kell harsogni. Az alapozás mindehhez már megvolt: a nemzeti konzultációval sikeresen riogatott a kormány a magyarok munkáját elorozó, tulajdonképpen terrorista bevándorlókkal. Förtelmes bűntett lett, ha valaki a zöldhatáron át érkezik. (Milyen jó is az az EU-ban, a schengeni övezetben, hogy mi bárhol átgrasszálhatunk az osztrákokhoz, szlovákokhoz, szlovénekhez. Mekkora hiszti volt, amikor a burgenlandiak lezárták az utakat, hogy kocsival ne lehessen átmenni....De ez más tészta). Megnőtt az idegengyűlölet idehaza, volt akit azért támadtak meg, mert migránsnak nézték. Szegeden börtönőrök támadtak. Az állam alkalmazottai. A menekültek elriasztása működni fog.  És akkor majd jön a csinnadrattás kormánypropaganda a sikerekről.

De hol maradnak a kurzusnak szavakban oly fontos keresztényi értékek, felebarátaink megsegítése, a nélkülözők fölkarolása, miegymás? Mert azt ne felejtsük el: nem hobbiból hagyták el hazájukat, barátaikat, családjukat az emberek.

UPDATE: MÁV: 26 óra után jött a válasz

Mintegy 26 óra várakozás után megjött a MÁV válasza. Tegnap mérgelődtem azon, hogy a MÁV sajtóosztálya elérhetetlen, se mobilon, se vezetékes számon nem lehetett elérni őket. A közlemény igen cseles, nyelvileg leleményes. Kb. úgy összegezném, hogy nem lezárják, cask bezárják a vagont. De hogy mi tartott ezen ennyi ideig? Nos, az még mindig retély!   

MÁV - sajtó, az elérhetetlen

Egy ideje nem volt már dolgom a MÁV -val és sajtóosztályával. Legutolsó emlékeim szerint, noha állami mamutvállalatról van szó, az, hogy az ügyes bajos dolgokkal kapcsolatban szóra lehetett bírni mindig valakit. Főleg a szóvivőt. Eme boldog békeidők úgy látszik elmúltak. Ma 13 óra előtt nemsokkal interjúért fölhívtam a MÁV sajtóosztályát. Ahol rögtön azzal indítottak, hogy írásban válaszolnak. Küldjem el a kérdéseimet. A német kollégák kicsit csodálkoztak, amikor mondtam, hogy jó pár órát igénybe vehet, mire válaszolnak. Azt sem teljesen értették, hogy miért csak írásban teszik ezt meg.

Forrás: MÁV sajtó

Három, egyáltalán nem bonyolult kérdést tettem föl, a menekülteket lezárt vagonban szállító hír kapcsán. Jött is az e-mailemre az automata válasz, miszerint: "lehető legrövidebb idő alatt megkezdjük az email feldolgozását és amennyiben szükséges, az illetékeseknek történő továbbítását. Szíves türelmét kérjük, amíg munkatársaink válaszolnak megkeresésére.

Köszönjük megértését!"

A szíves türelmem még két órával később is kitartott, de gondoltam: fölhívom a szóvivőt a honlapon szereplő mobilszámon, hogy megtudjam: mikorra várható a válasz. Nem vette föl. A sajtóosztály vezetékes száma foglalt volt. Jó jel, dolgoznak - gondoltam én. A következő próbálkozásnál, pár perc múlva már kicsöngött a vezetékes szám is. Egy óra múlva ismét próbálkoztam, sikertelenül. Többször hívtam mindkét számot. Végül újabb e-mailt írtam, amelyben arról érdeklődtem, hogy a három, órákkal korábban föltett kérdésemre mikor érkezik válasz - előreláthatólag. A fenti automataüzenettel lettem ismét gazdagabb. Ezután rutinból 15 - 20 percenként megpróbáltam a sajtósszámokat fölhívni. Nulla sikerrel. Fél hétkor föladtam, mert programom volt. Meg persze már korábban sejteni lehetett: nem kapok választ. De azért legalább ennyit mondhattak volna, hamár a tegnap az RTL-nek megküldött semmitmondó választ nem tudták egy kis fazonigazítás után megküldeni.

A sajtóelhárítást elegánsabban és profibban is lehetne csinálni, hamár ennyire hallgatni akarnak a kínos ügyről. 

A számok tükrében - hogy jól lehessen a menekültekkel államilag riogatni.

A csütörtöki miniszteri próbakerítés - látogatásra alaposan fölkészültek a sajtósok. Angol- és magyar nyelvű közleményekkel, színes infografikákkal. Mindezt azért, hogy a sajtóanyaggal is alátámasszák a kormány által folyamatosan szajkózott, az illegális bevándorlókat potenciális veszélyforrásnak beállító propagandáját. A papírok hivatottak igazolni a szerb határra tervezett kerítés létjogosultságát. Persze azért rafináltan fogalmaznak - "a 2015. évben eddig 81333 határsértőt fogtak el, közülük 80724 érkezett a szerb határon keresztül." Szép, nagy számok. A kormánypárti politikusok is folyamatosan ilyen nagy számokkal dobálóznak, hogy ezt az emberáradatot Magyarország nem tudja egyedül ellátni, ehhez a 10 milliós ország ereje kevés. (Abban mondjuk speciel igaza van a kormánynak, hogy ez nem csupán magyar kérdés. Hanem összeurópai, és közösen kell föllépni, és cselekedni, a baj csak az, hogy akkor nem a látszat- és álmegoldásokkal kellene foglalkozni, hanem a valódi okokkal. Ha az embernek a foga fáj, el kell menni megjavíttatni. Mert fájdalomcsillapítóval el lehet valameddig húzni a dolgot, de a lukat nem lehet vele betömni).

A politikusok és a közlemény is azonban szemérmesen hallgat arról, hogy a több mint nyolcvanezer ideérkezőből alig valaki marad itt. Ennyi embert elhelyezni sem tudnának hol. A meglévő táborok így is csúcsra vannak járatva, van, ahol kétszer annyian vannak összezsúfolva, mint ahány emberre a tábort tervezték. De még így is csupán párezer emberről beszélhetünk, akik nálunk, Magyarországon várják kérelmük elbírálását.

A közvéleményben pedig szépen rögzülnek a nagy számok, meg hogy folyamatosan egyre csak jönnek és jönnek. Mit jönnek: özönlenek, áramlanak, feltartóztathatatlanul. Mindez a veszélyességi faktorral megspékelve jó kis rettegnivalót biztosít a tömegeknek, akik felületesen, vagy alig foglalkoznak a dolgokkal.

Nekünk, újságíróknak is van tennivalónk, hogy ne a rettegés, riogatás terjedjen. Tenni kell azért, hogy a közvélemény fejében az is benne legyen: több mint 80 ezren jöttek át a határon, de szinte mindenki tovább is állt Nyugatra. Nincs az országban egy kisvárosnyi menekült. Nincs itt 80 ezer ellátásra szoruló ember, aki a zöldhatáron át érkezett hozzánk. Hogy akár lehetne ennyi is HA visszaküldenék őket? Ez spekuláció. Riogatás. A mostani kormánypártok hogy fújtak a kettős állampolgárságról szóló, 2004-es népszavazás idején az MSZP-re, SZDSZ-re, akik "23 millió román munkavállaló" beözönlésével riogatott idehaza. Kampányfogás volt a javából.  Ha tényleg valós veszély a 80 ezer menekült visszatoloncolása, akkor pedig arra kellene készülni idehaza, hogy emberi körülményeket lehessen nekik biztosítani. Közben pedig a többi tagállammal együtt megoldáson, közös föllépésen dolgozni.

Itt jegyzem meg, hogy a felemagyarországnyi Libanonban már tavaly több mint egymillió szír menekült élt. Nem annyi ment át rajtuk, hanem annyian voltak az országban. Nem négyezer, nem 80 ezer, hanem 1.000.000-an .Egy olyan országban, ahol most is pattanásig feszült a helyzet a felekezetek között, és alig négymillióan lakják.

A megtekintés

Két miniszter is megtekintette az épülő határzárat. Mondhatnám: megtekintésre került a próbakerítés. Talán ez adja vissza az egész esemény hangulatát. Panaszra nem lehet ok, flottul meg lett szervezve a sajtótájékoztató: busz vitte az újságírókat, hangosítás, hangdoboz, pulpitus, víz is volt. Igaz, a magyarul nem tudó kollégáknak nem volt tolmács, igaz, ők aztán angolul kérdezhettek, a kormányszóvivő fordított. Merthogy kérdezni is lehetett, és nem csak az állami és a kormánynak kedves média faggatózhatott. A két miniszter meg a kormányszóvivő volt amúgy a legrosszabb helyzetben, ők a napon izzadtak, mi, újságírók valamennyire árnyékba tudtunk húzódni. Késés sem nagyon volt.


A kivezényelt rendőrök megpróbáltak minket, újságírókat kordában tartani, hogy az ott munkaterület, nem lehet odamenni. Hát, akkor nem kellett volna odaszervezni a sajtótájékoztatót. Igaz, eleinte csak pár meredező oszlopot lehetett fotózni.

A miniszterek pontosan érkeztek. A sajtót félretolták, a kollégám mikrofonját és jól arrébb lökték. A miniszterek ezután MEGTEKINTETTEK. Nincs rá jobb szó. Elvonultak a kamerák, kattogó fényképezőgépek előtt, valaki mellettük bőszen magyarázott, közben serény munka folyt, a tárcavezetők pedig ellépdeltek, valószínűleg hümmögtek is. Majd fölmentek a pulpitusra tájékoztatni a sajtót.

Valahogy szürreális volt nekem, hogy amíg beszéltek, a háttérben serény munka folyt. Mint a 30 méteren. Alig 20 perccel korábban még csak a fémoszlopok meredeztek. A sajtótájékoztató végére 20-30 méternyi kerítést (próbakerítést!) fölszereltek. Teátrális volt, és inkább zavaró, mint komoly. A kérdezz - feleleket olykor a szögbelövő éles hangja szakította meg. A katonák csendben dolgoztak. Majd amikor a miniszterek elmentek, a sajtó is rászabadulhatott a kerítésre. Hiába volt munkaterület. Kicsit arrébb pengés drótot próbáltak "beüzemelni" a katonák. Az ott lábatlankodó újságírók miatt nem volt egyszerű dolguk. Valahogy fura volt a semmi közepén oszlopokat, félkész dróthálót látni. Értelme sem sok van, de ez más kérdés. A próbakerítést ráadásul nem is ott, kinn fogják próbálgatni. Hogy ki, hol, mikor, azt egyik miniszter sem árulta el.

Szóval most Mórahalom mellett néhány tízméteren áll valami.

Vajon állami avatünnepség is lesz, netán föl is szentelik?

Bevándorlók? Menekültek? Migránsok? Határsértők? Csak emberek!

Két napon át forgattam brit tévésekkel azokról az emberekről, akik a zöldhatáron át Nyugatra igyekeznek. Azokról, akikről az állami média csak mint illegális bevándorlókról, határsértőkről, migránsokról, szemetet hátrahagyó külföldiekről beszél. Nem egyszerű a helyzet, az tény. És valóban zavaró lehet, ha valakinek letapossák a veteményesét, üres palackokat, ételmaradékot, kekszes dobozokat hagynak szét. Az ásotthalmi polgármester egyenesen azt mondja, hogy miattuk, a menekülők miatt nem tud a települése fejlődni. Merthogy elmaradnak a turisták (eddig biztos özönlöttek) meg a befektetők is miattuk. Csak épp azt nem lenne szabad elfelejteni, hogy emberekről van szó, akik nem hobbiból indultak útnak. A keresztényi erényeket oly nagyon hangoztató magyar kormány pedig ahelyett hogy segítene, vagy valós megoldást keresne, látszatintézkedéseket tesz, olyanokat, amelyek sokba kerülnek és nem érnek semmit. Közben persze igyekszik megrémíteni mindenkit.

Az egykori téglagyár Szabadkán

Mert riogatásból nincs hiány. Az újdonságra nem túl nyitott embereket nem nehéz arról meggyőzni, hogy mekkora veszélyt jelentenek a határon átslisszolók. Még óriásplakátokon is üzen nekik a kormány. Magyarul. Ezt a brit kollégák nem tudták megérteni. Ahogy azt sem: miért akar Magyarország kerítést építeni a határra. Egyikük, az ördög ügyvédjét játszva azt mondta: tulajdonképpen az érthető is lenne, ha az ország meg akarja védeni a határát. De  biztos, hogy ez a módja neki?

A szerb határ felé haladva, az ásotthalmi átkelőtől pár száz méterre nyolc vagy kilenc férfi ült az árok szélén. Két lovasrendőr vigyázott rájuk. A fiatal nő azt mondta: nem tudja honnan jöhettek, mert egyikük sem beszél angolul. Pedig a határövezetben, lóval kell járőrözniük. Társa igen ideges és ellenséges lett a kamera láttán. Az állását féltette. Nehogy fölvegyük, nem nyilatkozhat. A rendőröket várták, hogy a kiscsoportot elvigyék a gyűjtőpontra. A férfiak pakisztániak voltak. Nyugatra akarnak menni. Tört angolsággal mesélte az egyik, hogy odahaza nincs semmilyen munka, nem tud enni adni a családjának. Azért akar Európába menni, hogy pénzt keressen és segítse az otthoniakat. Két hónapja gyalogol, és a harmadik cipőjét taposta szét. Megkérdezte, hogy van-e esetleg vizünk? Nem volt.

Akiknek nem sikerült - szír menekültek Ásotthalomnál

Szabadkán az egykori téglagyár mögötti susnyásban, "dzsungelben" tengődnek azok, akik az Unióba akarnak Magyarországon át bejutni. Csapvíz, áram nincs. Egy kútból mernek vizet. Akinek nincs pénze ásványvízre, abból iszik. Az illegális menekülttábor lakói mégsem ápolatlanok. Amennyire csak lehet, amennyire egáltalán ilyen nomád körülmények között lehet, adnak magukra. Egyikük sem büdös. Fák, bokrok alatt alszanak, rögtönzött sátrakban, vagy a szabad ég alatt.Gyerekek is vannak.Akik megpróbálnak gyerekek lenni. Van, aki a kamerát meglátva elbújik. Félti az otthonmaradott családtagjai életét. Mások szóba elegyednek velünk. Az Orvosok Határok Nélkül munkatársaival mentünk ki. Ők segítenek nekik. Gyógyszert, kötszert adnak, kezelik az apróbb bajokat. A régebbóta ottlakók már ismerik őket. Az  újak bizalmatlanok. Nyugatra, Európába akarnak menni, hogy dolgozzanak. Egy idősebb férfi gyönyörű angolsággal beszél - ügyész volt Afganisztánban. Mintha otthon lenne, hellyel kínált minket, és szabadkozott, hogy nem tud megvendégelni. Zakót vett föl az interjúhoz. A tálibok folyamatosan fenyegették, hát inkább eljött a feleségével és a két gyerekével. Nekik akar jövőt adni. Egy szír férfi azt mesélte, hogy két éve nem látta a feleségét és a gyerekeit. Egy kisebb gyára volt otthon, 50 munkással. Fiatal, mosolygós afgán srácok, akiket Magyarországról visszatoloncoltak Szerbiába azt mesélték, hogy a magyar rendőrök letálibozták őket. Miközben pont előlük, a szélsőségesek elől menekültek el otthonról, hátrahagyva családot, barátokat.

Varga Tibor, aki évek óta segít

A legmegdöbbentőbb találkozásom egy huszonéves fiatalemberrel volt. Folyékonyan beszélt angolul. Az afgán Tolo tévénél dolgozott. Ő is újságíró. Annál a tévénél, ahol az egyetlen afgán barátom is dolgozik. Akit ő is ismer, és csak annyit mondott: nagyon jó szakember, ügyesen vezeti a részleget, szeretett vele dolgozni. És most egy elhagyatott téglagyárban várakozik, hogy tovább mehessen.

Aztán szerencsére vannak akik segítenek. Varga Tibor négy éve jár ki. Vizet, élelmet visz nekik. Olykor ruhát, cipőt is sikerül beszereznie. Azt mondta: ha mindenki csak egy palack vizet, és egy vekni kenyeret tudna adományozni, már az hatalmas segítség lenne. Megint nem volt nálunk semmi. Az összes dinárt, ami nálam volt a kezébe nyomtam. Aznap több újságíró is kijött. A lelkész azt mondta: ha beszámolunk az áldatlan állapotokról, reméli, hogy többen segítenek majd, többen adakoznak majd.


Eddig sem volt jó olyan steril szavakat hallani, mint határsértő meg illegális bevándorló, amikor emberekről, s sorsukról számoltak be. Nem tudom mit érezhetett az a szír férfi, aki rendőrök gyűrűjében a legkisebb, sírdogáló lányát magához szorítva próbálta megnyugtatni. Felesége a háta mögött  állva kapaszkodott belé riadtan, az oldalán az anyja zokogott, két nagyobbacska gyerek a lábába csimpaszkodott.És aztán egyszercsak neki is megeredtek a könnyei.

Az ingyen - MTI-ben nincs hír az ír népszavazásról - a Hírcentrum rádiós hírblokkjában sincs nyoma

A világ vezető hírügynökségeinél, hírtévéinél előkelő, ha nem épp a legfontosabb hírek közt szerepel az ír népszavazás. A szigetországban arról tartanak referendumot, hogy a saját nemükhöz vonzódóak is házasodhassanak. Igen, a mélyen vallásos, nagyon katolikus írek erről voksoltak. A szigetországban 22 évvel ezelőtt még bűncselekménynek számított, hogy két nő, vagy két férfi szereti egymást. Mára meg eljutottak odáig, hogy a házasságukról szavaz az ország.

És a nyilvánosságra hozott adatok szerint az igenek elsöprő többségben vannak. Az ottani miniszterelnök is az igenek mellett kampányolt. Enda Kenny azt bírta mondai, hogy nem kell attól félni, ha valaki a szerelemre és az egyenlőségre szavaz. Mennyire más ez a hozzáállás, mint a Magyar kormányfőé, aki a homofóbia elleni világnapon legszívesebben viccelődöt volna az azonos neműeken. A vezető hírügynökségek, hírtévék címoldalon, vezető hírként, vagy legalábbis kiemelt helyen foglalkoznak a referendummal. A mai híradózásomhoz gondoltam megnézem mit ír az állami hírügynökség. Az ingyenesen elérhető MTI-be lépve azonban semmit sem adott ki a népszavazásról. Többféle módon kerestem, de semmi.

Mint később, egy kollégától megtudtam, a külföldi hírügynökségek anyagaiból készülő tudósítások nem érhetőek el ingyenesen. /Ez valahol még érthető is, hiszen az MTI sem ingyen jut az AP, Reuters, stb anyagaihoz/. De a mezei fölhasználó honnan tudhatja azt: hol van és hol nincs az MTVA-nak tudósítója? Mert valóban, a honlapon szerepel, hogy csak azok a tudósítások ingyenesek, amelyeket saját forrásból, Magyar nyelven jelentet meg. Így meg csak az tűnik föl, hogy egy mindenhol szereplő hír az állami hírügynökség ingyenesen elérhető hírfolyamából hiányzik.

A Juventus rádión ugyanakkor az MTI Hírcentrum hírei hallhatóak, amelyeket az adó készen kap. Nos, az este 7-kor kezdődő blokkban sem volt egyetlen szó sem, hogy az írek népszavaznak. A csíksomlyói búcsúról, az ott nyilatkozó államfőről, meg a remek, sőt, szuper foglalkoztatottsági adatokról sikerült beszámolni. Pedig a Hírcentrum, gondolom én, a teljes hírmennyiségből meríthet.

Az a fránya sajtó....már megint

Kétszer kellett elolvasnom a minap a hírt, miszerint az RTL-es kollégákat azért tiltották ki a Parlamentből, merthogy kérdezni mertek. A miniszterelnöktől. Tették mindezt egy olyan folyosón, ahol tilos forgatni. Ahogy ezt a 444.hu is megírta.  A kérdezésért pedig kitiltás jár. Nem volt udvariatlan, nem volt útban a kolléganő, csak végezte a munkáját. Ahogy ezt máskor és mások is megtették.

Hát igen, rendnek kell lennie, mondhatnák erre. Ami tilos, az tilos. De ha az országnagy egy olyan vezetője van, akit nehéz, ha nem lehetetlen elérni, logikus, hogy az ember minden adandó alkalmat megragad. Például, ha a miniszterelnök épp egy folyosón vonul. Eddig nem hallottam olyanról, hogy más országban ilyen esetért bárkit is kitiltsanak. Szánalmas, piti lépés. Erőfitogtató. De már csak erre futja....

Aztán ma meg kiderült, hogy a kormány olyannyira haragszik Simicska Lajosra, és a médiájára, hogy nyilatkozni sem akarnak a sajtóorgánumoknak. És ezt már írásba is adják. Hogy azért nincs a belügy államtitkárától interjú, mert a "Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó média megsértette a miniszterelnök személyét." Nem, nem hírcsárda, hanem minisztériumi közlemény. Egy pozitívuma van: legalább őszinte volt, nem hablatyoltak elfoglalt politikusról, meg teli naptárról, stb. De ezt nem érzik kínosnak? Mint valami ovis homokozóban....És hol van a tájékoztatási kötelezettség?

Persze, el lehet dugni az összes kormánytagot a kérdések elől, ki lehet tiltani a sajtót a Parlament összes folyosójáról, az még nem oldja meg a bajokat. Mire mennek vele?  Már megszoktuk, hogy nem szeretik a kérdéseket, hogy nem kapunk valódi válaszokat, de ez a durcizás ... Mi jöhet még?  

Szélsőjobb - a média feladata

A tapolcai időközi választás óta folyik a diskurzus arról, hogy ki tehet a szélsőjobb megerősödéséről. Természetesen vagy szőnyegalásöprés van, vagy a másikra mutogatás. Egyik sem visz viszont előrébb. Arról eddig nem sok szó esett, hogy mi lehet(-ett volna) a média szerepe az egészben. Merthát nekünk, újságíróknak igenis fontos szerepünk lenne.

2009-ben egy újságíró ösztöndíjjal voltam három hónapot Berlinben. Volt egy szemináriumunk, ahol pont a szélsőségesekről való tudósításról beszélt nekünk egy német kolléga.

Az persze világos, hogy a német és a magyar helyzet nem ugyanaz, mások a körülmények, de a módszer, az elv, ahogy a kinti kollégák dolgoznak, idehaza is átvehető.

Forrás:http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Antifa.png

A szélsőjobbnak minden médiaszereplés hasznos, hiszen eljutnak a potenciális szavazókhoz. Akár rossz, akár nem annyira rossz színben tüntetik őket fel, fontos a hírverés nekik. Mindegy hogy mi, csak beszéljenek róluk, minél több fórumon. A német kollégák szerint  ezért csak felkészülten lehet jól tudósítani róluk. Nem szabad tartani, félni tőlük, vagy démonizálni őket.  Nagyon alaposan meg kell ismerni a politikájukat, programjukat, figyelni mit mondanak, mit tesznek. Ezeket számon kell kérni tőlük. Frank Jansen, aki a csoportunknak akkor beszélt, a Tagesspiegel munkatársa - évtizedek óta a szélsőjobbal foglalkozik. Azt mondta, hogy provokatívan kell a szélsőjobbos politikusokkal beszélni. Szembesíteni állításaikkal, és azok cáfolatával. Nem arról kell kérdezni őket, amiről beszélni akarnak, amivel polgáribb arcukat mutatják, hanem a számukra kellemetlen, társadalmilag nem elfogadott nézeteikről.  Ami Németországban is probléma, hogy az NPD (Nationaldemokratische Partei Deutschlands - szélsőjobbos párt) megpróbál polgárinak látszani, olyan dolgokat hangoztatni, amelyeket az emberek hallani akarnak. Lózungokat hangoztatnak, egy meglévő problémára nem valós, csak látszatmegoldást kínálnak.

A kérdésekkel az újságíró feladata az, hogy megmutassa milyen is valójában a párt. Tematizálni kell: az összes politikai erőtől olyanokat kérdezni, amely dolgok a demokratikus értékeken alapulnak és nem cinkos összekacsintáson, amolyan „értitek, ugye, miről beszélek” alapon. Az interjúban el kell vinni arrafele a politikust, amerre a számára már a necces témák vannak. Ehhez azonban tényleg alaposan kell ismerni a szélsőjobbos párt, szervezet érveit, kedvenc szólamait, kampánymondatait, és az adatokat (gazdasági és bűnügyi statisztikákat), amelyekkel "dobálózik." Nem arra kell "rámenni", hogy neonáci, hanem a programra, az ellentmondásokra. Mert azzal lehet rávilágítani az álságos dolgokra, a hazugságokra. 

Az áldozatok bemutatásával is föl lehet hívni a figyelmet a szélsőjobb milyenségére. Németországban a bevándorlókat érik legtöbbször támadások. Ott például bemutatják, hogy mit tettek a szélsőjobbosok a bevándorlóval csak azért, mert bevándorló, mert más a bőrszíne, anyanyelve. Jansen szerint fontos azt is bemutatni, hogy a szélsőjobbos nem csak egy buta náci, hanem, hogy valójában milyen a szociális háttere, hogyan él.  Nem szabad csak klisékkel bemutatni a szélsőjobbot: nem mindenki jár bakancsban, borotvált fejjel. Gyakran nagyon is polgári külső rejt neonácit.

A szélsőjobb szeret az áldozat szerepében tetszelegni: hogy a többi párt megpróbálja démonizálni, hogy olyanokat mondanak rájuk, ami nem is igaz, a szélsőjobb szerint nem szabad elmondaniuk az "igazságot", mert azonnal rasszistának bélyegzik őket. Az NPD a kisember és német nép védelmezőjeként lép fel és kisajátítja a nagy tabudöntögető szerepét, hogy csak ők mernek olyan problémákat elővenni, amelyekről a többi párt mélyen hallgat.Ahogy idehaza is. Ezekre nehéz, vagyis inkább nem lehet felkészülés nélkül jól reagálni. Jansen azt tanácsolja, hogy nem szabad engedni, hogy a szélsőjobbos párt áldozatként jelenjen meg, hogy mindenki ellenük tör és le akarják járatni. Minden esetben konkrétumokra kell rákérdezni, ha valamit állítanak, akkor ki kell követelni, hogy mutassák be a bizonyítékot. Nem szabad a hallomásra alapozott féligazságokat annyiban hagyni. 

Ami 2009-ben aktuális volt idehaza, most méginkább az. És mivel a politikusok önmagukkal meg a másik ócsárolásával vannak elfoglalva, az újságírók és a civilek tehetnek sokat. 

Közpénzből állami propaganda - az új (?) M1

Pénz és paripa is adott, mégpedig bőségesen az állami médiának. Március 15-re időzítették a nagy átállást, amikor az eddigi M1 adóból hírcsatorna lett. BBC meg CNN normákról lehetett hallani, meg színvonalról is olvashattunk. Az állami média elmúlt évekbeli munkásságát, a hírhamisításokat, elhallgatásokat ismerve voltak kétségeim azzal kapcsolatban, mi minden vár majd a nézőkre. A nézőkre, akiknek az adójából finanszírozzák az egészet.

Meglepetés nem ért. 10 órakor a híradóban csak a nemzeti ünnepről volt szó. A képernyő alján is a várható programokról futott a szöveg. A hírolvasó, miután a kormány/állami ünnepségekről alaposan informálta az M1 a nézőket, elmondta, melyik párt hol tart ünnepséget, rendezvényt. Gondolom ez volt hivatott a látszatot biztosítani.

13 órakor is az ünnepség volt a fő téma (jó, március 15-én mi másról lenne szó?). A kormányfő beszédével indítottak, majd megtudhattuk, hogy milyen sokan eljöttek, hogy élőben követhessék. Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy a lökdösődésről, verekedésről most számolnak-e be, vagy külön demóban. Hát, egyik sem. Ez nem hír az állami hírcsatornán.De egy VII. kerületi közlekedési balesetnél élőben kapcsolták a munkatársukat. Országos jelentőségű lehetett. Mindezt irdatlan mennyiségű közpénzből, a mi adónkból.

Bár megújulásról beszéltek, minden maradt a régiben. Szűrt hírek, elhallgatás. Ahogy eddig. Akkor. Amikor. De minek?

Vajon a délutáni demonstrációról hogyan számolnak be? Netán élőben közvetítik?

A Kossuthon nem hír, hogy Simicska szerint Orbán róla jelentett - a megújuló "közmédia"

Vasárnap este az internet újra Simicska Lajostól volt hangos. A kormányfő (egykori) bizalmasa, a Fidesz egykori pénztárosa ugyanis azt mondta a mandiner.hu-nak , hogy Orbán Viktor jelentett róla. Ezt aztán az ATV Szabad Szemmel című műsorában is elismételte. Az internetes portálokon is azonnal megjelent a hír. Érthető, hiszen az egykori bizalmas állt elő súlyos vádakkal. A miniszterelnökség egy 2012-es válasszal tudta le a dolgot.

Orbán Viktor 2014 áprilisában a parlamentben

A Kossuth Rádió késő esti krónikájába mindez nem fért bele. Se az elejére, se a közepére, se a végére. Sehova. Viszont a Buda Cash ügyről bőven lehetett hallani, főleg, mert Bajnai Gordon nevét is bele lehetett keverni. A krónika végén pedig egy önpromós anyag hangzott el arról, hogy eg hét múlva, március 15 - én reggel, 5 55-kor elindul az új, közszolgálati hírcsatorna. a tudósítás szerint már régóta készülnek a nagy napra. Talán ma pihenőnapot tarthatott mindenki a szerkesztőségben, hogyha az Orbán Viktort érintő kijelentések nem kerültek bele a híradásba. Ráadásul, ugye még kormányzati reakció is volt, nem lehetett azt mondani, hogy egyoldalú a történet.

Szóval az állami média, amely a mi befizetett adónkból működik, ismét szomorúan teljesített. A legnagyobb baj, hogy ezen már nem is csodálkozik senki. Persze van egy hetük, hogy felzárkózzanak a hangzatosan beígért BBC és CNN normáknak megfelelően. 

ARD tv - nyet! Putyin - látogatás és a sajtó

Értetlenül állnak a külföldi (és persze belföldi) kollégák is a Putyin - vizit sajtószervezése előtt. Ahogy nemrég megírtam, az akkreditáció kezdete sem volt teljesen egyértelmű. Külföldi kollégáim is tanácstalanul érdeklődtek a HIPA-nál (Magyarországon dolgozó tudósítók szerveete): ki mit tud a dologról. Aztán ígéretes folytatás jött, hiszen érkeztek az e-mailek, hogy hamarosan, nemsokára, csak kis türelmet még. Ezúttal válasz is jött, hog megkapták az akkreditációs kérelmet.

A hidegzuhany hétfőn késődélután ért: jött a telefon, hogy a kolléganőm és az én akkreditációs kérelmem közül csak az egyiket fogadták el, hely- és biztonsági megfontolások miatt. Mindezt pár órával az esemény előtt. Kolléganőm elhűlve nézett rám, hogy ugye most viccelek? Hiszen a bécsi regionális központból csak ezért utazott ide. Mondtam, hogy nem, nem vicc. Az ilyen diplomáciai eseményeknél mindig így van: a tudósító az ARD helyi emberével megy a rendezvényre.

Aztán reggel beszéltem a német közszolgálati tévés kollégákkal -ők hívtak föl azzal, hogy az akkreditációs kérelmüket visszautasították. Az ARD televízió nem mehet be a Putyin - Orbán sajtájra. A belgrádi Putyin - látogatáson ott lehettek, a tavalyi bécsin is gond nélkül dolgozhattak. És nem, ők sem értik miért nem. És gondolom vannak még más társaságok is így.

A parlamentből kiszorultak az igazságügyi minisztériumban kialakított sajtóteremben követhetik az országházi eseményeket. Sovány vigasz. Nem ugyanaz ott lenni a teremben, átérezni a hangulatot, mint egy dróton jövő képet nézni.

A HIPA- tagok is folyamatosan e-mailben érdeklődnek egymástól: kinek milyen információja van, hogy és hova kell/lehet menni? Miért nem mehetnek be a parlamentbe, és egyáltalán: mi a napirend, a program? Persze, lehet mindenfélére hivatkozni, hogy miért nincs információ, hogy még vannak változások, meg biztonsági intézkedések....De az nagyon nem elfogadható, hogy minden az utolsó percben derül ki. Amikor George Bush amerikai elnök Budapesten volt, a legfontosabb dolgokat időben lehetett tudni, a sajtó, a stábok föl tudtak készülni a tudósításra.

Hogy Putyin budapesti látogatása világesemény, semmi kétség. A vasárnapi tűzszünet (?) után nem is kérdés, hogy mindenki kíváncsi az orosz elnökre. Putyint az utóbbi időben nem fogadta egyetlen uniós állam- vagy kormányfő sem. Fura dolog helyhiányra hivatkozni egy akkora épületben, mint a parlament - ráadásul minden bejárata alkalmas a biztonsági átvizsgálásra. Afelől sincs kétségem, hogy sajtónyilatkozat lesz a sajtótájékoztatónak meghirdetett esemény. Maximum két, előre leegyeztetett "kérdés" ha helyet kap, a látszat kedvéért. Gorbacsov is járt nálunk, akkor is hatalmas újságírótömeget kellett kiszolgálni, meg lehetett oldani.

A kollégák dühösek. És ezt meg is fogják írni, meg is fogják mutatni.  

UPDATE - Putyin látogatás - fölébredtek

Úgy tűnik, valami változóban a Miniszterelnökségen. Üdítő volt reggel arra bekapcsolni a gépet, hogy a tegnap elküldött akkreditációs kérelmemre ezúttal jött válasz. A Merkel - látogatásnál nem volt ilyen. Tegnap pont azon dohogtam, hogy mennyire semmit sem tudni az egészről, véletlen derült ki, hogy akár már lehet akkreditáltatni is.

Aztán jött egy újabb e-mail, amelyben előzetes - regisztrációra (pre - registration, ammegmi?) kérik az újságírókat, felhívva a figyelmet arra is, hogyha ezt már megtettük, akkor nincs más teendőnk. És azt ígérik, hogy hétfőn küldik a hivatalos meghívót is. Talán abból az is kiderül, mi lesz Putyin keddi programja.

Szóval lehet ezt jól is csinálni.

Putyin jön, csak épp semmit sem tudni róla - fű alatt megtudható, hogy tulajdonképpen lehet már akkreditálni

Nem volt zökkenőmentes Angela Merkel budapesti látogatásának sajtószervezése, és dolgozni sem volt egyszerű a zsúfolt parlamenti teremben. Persze azért csak megoldottuk a dolgot. Már akkor kíváncsi voltam, milyen lesz, amikor az orosz elnök, Vagyimir Putyin érkezik hozzánk. Hátha flottabbul kezelik majd a dolgokat.

Egyelőre úgy tűnik: nem.

Még a múlthéten írtam egy érdeklődő e-mailt, a Miniszterelnökség nemzetközi sajtóval foglalkozó irodájának - magyarul. Majd nemsokára jött egy semmitmondó, ámde udvarias válasz, angolul:

"Thank you for your accreditation request. We’ll send futher information on the upcoming visit shortly.

Thank you for your understanding and patience.

Kind regards(...)"

Putyin - plakát Kairóban. Fotó:MTI/Máté Bence

Nem tudom, hogy feléjük hány nap a "shortly", de hat nappal a mail megérkezése után sem jött semmiféle információ a tudnivalókról, akkreditációról. Valóban, keddig van még idő, de Putyinra rengetegen kíváncsiak, főleg így Minszk után. Kész szerencse, hogy ma egy sajtótájékoztatón összefutottam azzal a sajtós hölggyel, akihez a nemzetközi média tartozik. Meg is kérdeztem, van-e előzetes program, (nincs), és mi van az akkreditációval. Erre azt a választ kaptam, hogy tulajdonképpen a nemzetközi sajtóval foglalkozó miniszterelnökségi irodának elküldhetem az akkreditálni óhajtottak nevét és személyigazolvány- vagy útlevélszámát. 

De erről miért nem lehet kiküldeni egy e-mailt? És főleg: ha már ígérnek tájékoztatást, akkor azt is illik elküldeni, főleg, ha "shortly" ígérik. 

Kíváncsian várom, a keddet, vajon be tudunk-e német kolléganőmmel simán jutni a sajtótájékoztatóra, vagy megint a "nincs a listán" című darabot adják elő....

Infóhiányos szardíniásdoboz - Merkel - Orbán találkozó

Sokat próbált német kollégáim is nagyokat csodálkoztak ma azon, ahogyan a Merkel - Orbán találkozót próbálták levezényelni az arra hivatottak. Az előzmények után persze sima menetre nem is számíthattunk, de az ember mindig remél.

Az Andrássy Egyetem, ahol Angela Merkel előadást tartott, több mint egy héttel az esemény előtt kiküldte a kétnyelvű akkreditációs felhívást, külön felhívva a figyelmet arra: hol, meddig, kinél kell jelentkezni. És folyamatosan küldték az infót a tudnivalókról. A Miniszterelnökséggel, amely a tulajdonképpeni munkalátogatást vezényelte (volna) le, nem volt ilyen egyszerű a helyzet. Pedig a kezdet ígéretes volt: hat nappal a látogatás előtt jött az angol nyelvű e-mail, hogy hamarosan kiküldik az akkreditációs tudnivalókat, a napirendet, miegymást. Addig is megértést és türelmet kérnek. Pár nappal később telefonon érdeklődtem, akkor is türelmet, megértést és hamarosan kiküldést ígértek. Végül pénteken délelőtt telefonáltam újra, akkor azt a választ kaptam, hogy pont akkor küldték ki az e-mailt. Mivel negyed egykor sem jött meg semmi, bátorkodtam egy e-mailt írni. Nemsokára rá meg is jött a válasz, hogy akkor küldjem a neveket, miegymást. Megtettem, elküldtem a neveket, majd személyigazolvány/útlevélszámokat is. Erre már válasz nem is jött, német kollégáim csodálkoztak is, meg bizonytalankodtak is: vajon sikeres-e az akkreditációnk. Az első e-mailben ígért egyéb tudnivalók, valahol biztos elkeveredtek, azért nem kaptam meg. Több, Budapesten dolgozó külföldi kollégát is kérdeztem: tudják-e hányra kell/ajánlott menni. De senki sem kapott ilyen értesítést.

Angela Merkel és Orbán Viktor sajtótájékoztat

Reggel jött a hír, hogy a metró nem áll meg a parlamentnél.  Az is délelőtt derült ki, hogy a parlament környékét meg sem lehet közelíteni a rendőrsorfaltól. A sajtó  vértanúk terén várakozott. A külföldi kollégák nem sokra mentek a semmilyen idegen nyelvet nem beszélő rendőrökkel. Némi várakozás után közelebb juthattunk, némi ellenőrzés után a Kossuth tér sarkán nézhettük a megérkező konvojt, majd a bejárathoz, pontosabban a kerítéshez mehettünk. Festői összevisszaságban álldogáltunk a jeges szélben, az őrök össze-vissza vették el a személyiket, majd mikrofonba motyogva tudakolták, hogy az adott személyigazolvány szerepel-e a rendszerben. Ha nem találták, annyit mondtak: nincs a rendszerben. És ha az illető nem magyar volt, akkor is.

A fejetlenség és a káosz egyre nagyobb lett. A német követség sajtósai is negyedórát fagyoskodtak kinn, mire bejuthattak. A szlovén tévések azon háborogtak, hogy miért nem lehetett ezt előre megírni, hogy pontosan hova, hányra kell jönni, meg, hogy mennyi ellenőrzés van. Volt, hogy a stábok fele bemehetett, mert rajta voltak a listán, amelyet valahol, valaki benn az épületben, a mikrofonba elmotyogott adatok alapján ellenőrzött, míg a többiek nem szerepeltek a jegyzékben. Így jártunk mi is. Német kollégám mehetett, kolléganőmmel nem- mert nem voltunk rajta a listán. Pedig a neveket, adatokat egyetlen mailben küldtem el. Majdnem szakadt a cérna, így kissé emelt hangon hívtam a nemzetközi sajtóval foglalkozókat. Két lány hamarosan megjelent a listákkal, amelyeken rajta voltunk. Szegények nem tudták mi lehetett a gond, miért nem találták meg több kolléga nevét a rendszerben. Kínos. Végül az őr is hogy hogy nem, de ránk bukkant az éterben. Mehettünk. Persze találomra, mert útbaigazítás nem volt, kíséret sem. A biztonsági ellenőrzés után valami hátsó udvaron jutottunk be. A velünk lévők nem is tudták merre kell menni.

Tömegnyomor a teremben

A meglepetés a delegációs teremben ért minket: kis helyre rengeteg újságíró bepréselve, kordon mögé. Volt ugyan emelvény a tv- kameráknak, de el sem fértek rajta rendesen. Fotósok a pulpitus előtt nyomorogtak. Kinn jeges szél, benn jó meleg. Kabátakasztó? Alig....lépni nem lehetett. Ha jegyzetelnem kellett volna, nem tudtam volna. Az akkreditációkból valakinek csak leeshetett volna, hogy itt, ennyi ember, főleg így, kordon mögé szorítva nem fog rendesen elférni. Miért nem lehetett máshova vinni az egészet? Aki nem tudott magyarul, igencsak elveszett lehetett, vagy a magyarul tudó kollégák segítségére volt szorulva.

Elég sok diplomáciai eseményen voltam már, idehaza és külföldön is. A bevett gyakorlat, hogy a külföldieket pesztrálják, hogy az adott országban a fogadó fél sajtóstábja igyekszik információkat és mindenféle más segítséget megadni, helyet, feltételeket biztosítani a munkához. Bár most nem volt nagy csúszás, máskor, máshol ilyen esetben is jött valaki szólni: hamarosan kezdünk, de még nincs vége a megbeszélésnek. Itt ilyesmi nem volt. Bezsúfolva, egymáson taposva várhattuk a nagy eseményt. Kollégáim megkérdezték, hogy ez így a normális nálunk?

Pozitívum, hogy víz azért be volt készítve. Igaz, a tömegben nehezen lehetett megközelíteni.

Nagy meglepetésre, kérdésekre (!!!) is volt idő. Persze a kormánynak oly kedves MTVA kezdhette, majd a Die Welt (nem éppen kormánykritikus tudósítója) folytathatta, majd Reuters és a FAZ következett. Majd sietni kellett, hiszen zsúfolt a program.

Számomra a csúcs az volt, amikor a fontos emberek kimentek, egyszerűen ránk csukták a delegációs terem ajtaját, hogy ne lábatlankodjunk már....