Kény- és kegyúr? A házelnök (ismét) kitilt. Van baj. Nagy.

Az RTL Klubot ismét kitiltották az Országházból. Pedig semmi mást nem csináltak a kollégák, minthogy dolgoztak. Volna. Ha hagyják őket. Csütörtökön egy sajtóeseményre mentek volna be, amikor is közölték velük, hogy az nem nyilvános, nem mehetnek be. Kivezettették őket. Közben a kamera forgott. Megfenyegették őket, ha leadják, akkor kitiltják a TV munkatársait a magyar Országgyűlésből. Leadták. A házelnök erre kitiltotta az RTL munkatársait. Levélben arról tájékoztatta a csatornát, hogy amíg garanciát nem vállalnak arra, hogy több házszabálysértést nem követnek el a stábok, nem mehetnek vissza. Mit mertek művelni a kollégák? Kérdeztek. Azt is meg szerették volna tudni, hogy miért nem mehetnek be abba a terembe, ahol több kamera és fotós is van már. Az állami tévéé, meg a NATO-stábé. Meg volt egy harmadik is. A legnagyobb bűn, hogy a parlamenti folyosó olyan részén forgattak a kollégák, ahol, a házszabály szerint tilos. Ja, Ordnung muss sein  - rendnek kell lennie- harsoghatják a rendpártiak.

RTL Klub logók. Forrás: bbj.hu

Pedig sokkal fontosabb az, hogyan viszonyul a magyar politikai elit, a kormány és politikusai a magyar sajtóhoz. Mennyire segítik, lehetetlenítik el a munkáját. Van-e értelme a kitiltásnak? Maximum erőfitogtatás, hogy lám megtehetjük, meg is tesszük, de nagyon.  Netán tárgyalóasztalhoz ülés? Vagy legfeljebb egy figyelmeztetés? Nincs jó üzenete a kitiltásnak. Az erőt akarja demonstrálni, kegyet akar gyakorolni, látványosan megfenyíteni? Minek? Egy ilyen lépéssel csak rosszul jöhetnek ki az egészből. Lehet szabályszegéssel takarózni, de semmi elvetemültet nem tettek a kollégák. Dolgoztak. Vagyis próbáltak. A NATO - főtitkár nem minden nap van Budapesten. Emlékszem, igaz, annak már tizenéve, hogy amikor George Robertson volt a főtitkár, egy kihúzott kordon mögül kérdezhettünk. egy méterre volt tőlünk. Most biztonsági okokkal (is) magyarázták, miért csak az állami média mehetett be. Hát, ha az országházban nem tudják a biztonságot garantálni, az rég rossz. Ahogy az is, hogy a kormány sajtóstábja nem tudta normálisan kezelni a helyzetet.

A kormány és a kormánypártok szeretik megregulázni a nekik nem szimpatikus (értsd: a kormányt bírálni merő, vagy valós kérdéseket föltevő) szerkesztőségeket. Vagy megpróbálnak szájkosarat tenni rájuk.   

Ha Görögország teszi - Schengen megsértése, ha Magyarország, akkor a rend megőrzése a határon

Sok bírálatot kapott a magyar kormánytól Görögország a menekülthullám kezelése miatt. Hogy nem tesznek semmit az áradat megállításáért, nem tartják be a schengeni előírásokat évek óta. Nemrég Kósa Lajos azzal rukkolt elő, hogy a görögöket ki kellene tenni a schengeni övezetből. (Szó se róla, jogos az észrevétel, hogy lyukas a határ, tenni kell ellene, de ez nem témája ennek blogbejegyzésnek). Az Orbán - kormány sikerpropagandaként harsogja hetek óta, hogy ők bezzeg megvédték az országot a menekültáradattól a kerítéssel, no meg főleg a kerítésen átjutó menekülteket kriminalizáló törvényekkel (fanyalgóknak jelzem: a háborús övezetből érkezőknek NINCS más, legális lehetőségük Európába jönni. Nem tudnak fölülni egy gépre. Nincs menekült-vízum.).

A mellveregetés közben kissé elsikkadt, hogy Magyarország hetekig ugyanazt csinálta, mint a görögök: semmibe vette a schengeni előírásokat. A magyar hatóságok regisztráció nélkül engedték be a menekülteket a schengeni övezetbe. Sőt, a szállításukat is az állam oldotta meg. A Beremendnél, Zákánynál szolgáló rendőrök gyakorlatilag részesei voltak az embercsempészésnek.

A beremendi határátkelő menekültekkel teli buszokkal

Erre persze a kormányszóvivő kapásból rámondja, hogy ez a helyzet más. Merthogy a horvátok regisztrálták a menekülteket. De Horvátország nem a schengeni - övezet része - vetettem föl. A görögöknek kellett volna először regisztrálniuk, beléptetésnél. Nem tették, és a magyar hatóságok pedig határtól határig vitték a menekülteket, mindenféle ellenőrzés nélkül, ahogy azt a görögök is csinálják. Erre pedig az a válasz, hogy a rend megőrzése a határon volt a legfontosabb és elsődleges cél, ezért kellett ellenőrzés nélkül tovább vinni mindenkit a horvát határról az osztrák határig. Ráadásul hiába próbálkoztak a regisztrációval, a menekülők nem voltak erre hajlandóak. Szijjártó Péter külügyminiszter ma Rámálláhban azon szörnyülködött, hogy százerek érkeznek Európába ellenőrizetlenül. Azt elfelejtette gondolom megemlíteni, hog nem is olyan rég Magyarország is aktív részese volt a nem-ellenőrzésnek. Igaz, csupán pár hétig folyt állami segédlettel az utaztatás, mert a kormány aztán lezárta a határt. Igaz, ez a görögöknek nem sikerült még. De ha Athén azt mondaná, mint a magyar kormány, hogy a rend fenntartása miatt nem zárják le a határt, akkor talán a budapesti kabinet is megnyugodna.

Az államilag szervezett utaztatásból egyébként annyit lehetett észrevenni, hogy a menekültek eltűntek a szemünk elől. A Keletiből, a városközpontből, pályaudvarokról, nem nyomorgott több száz vagy több ezer ember méltatlan körülmények között arra várva, hogy valahogy Nyugatra jusson. Előkerültek a segélyszervezetek is, már nem csak a civil önkéntesek segítették a menekülőket.  A kormánynak hirtelen az lett az érdeke, hogy olajozottan működjön a menekültkérdés kezelése, az emberek ne botoljanak lépten -  nyomon fáradt, elcsigázott és feszült menekültekbe.