A milosevici-propagandáról, Jugoszlávia széteséséről itt már korábban írtam. Most, a Népszabadság felfüggesztése miatt megint eszembe jutottak azok a 90-es évek. Milosevic Belgrádból kézivezérelt. Központosított volt minden. De főleg az, hogy mit KELL a dolgokról gondolni, mondani.
A nemzetközi szankciók miatt szinte mindenből hiány volt. A feketepiacon persze mindent be lehetett szerezni drágán, kemény valutáért. Dübörgött a háborús propaganda rendesen: kormánykritikus hangokat, rendszert, hatalmat bíráló véleményt szinte nem is lehetett hallani. Az akkori vajdasági magyar sajtó rendszerkritikus volt. meg is lett ennek a böjtje.
 |
| Slobodan Milosevic Forrás: rs.n1info.com |
Merthogy az embargó miatt a papír, az újságpapír is hiánycikk volt. És valahogy mindig pont az ellenzéki lapoknál fogyott el, vagy jutott nekik nagyon kevés. A kormánypropagandát harsogó termékek gond nélkül megjelentek. És persze így azt is el lehetett mondani, hogy a gaz Nyugat miatt, akik az embargót (persze igazságtalanul) kis-Jugoszláviára mérték, ellehetetlenítik a sajtót. Pedig hát a belgrádi vezetés tényleg, meg nagyon, meg különben is.
Így a lapok sosem tudhatták, megjelenhetnek-e. Vagy hány példányban, vagy, hogy milyen terjedelemben. Akkoriban nem volt elterjedve az internet internet, így hírportálok se voltak. Emlékszem, apu volt, hogy kölcsönadta a kiolvasott lapokat, máskor neki hoztak újságokat, ha valamelyiket nem tudta megszerezni.
