Elhagyatva a delegációs teremben, kancellárra, miniszterelnökre várva

Christian Kern és Orbán Viktor a Parlamentben

Ausztria kormányával nem felhőtlen a viszonya a magyar kormánynak. A menekültválság kezdetekor, és később is üzengettek egymásnak. Ennek persze az is oka, hogy az ottani miniszterelnök szociáldemokrata, a mienk meg a konzervatív oldalon áll.  Ha a politikusok leülnek tárgyalni, benne van a pakliban, hogy a megbeszélések elhúzódnak valamiért. Tegyük azért hozzá: aki munkalátogatásra érkezik, annak azért eléggé elsimították az útját, a nehezét az előző napokban, hetekben letárgyalták már alsóbb szinteken.

A kancellári vizithez persze nemzetközi sajtótájékoztató is dukál. Ezt szépen meg is hirdették. Kétszer is, mert a második levélben arról értesítettek, hogy nem fél kettőkor, hanem háromnegyed egykor kezdődik az esemény. A levélben minden részlet benne volt, mi kell az akkreditációhoz, hánytól, hol lehet bemenni.

Központi hang

Ígéretes kezdés volt. A delegációs terem, ahol a sajtótájékoztatót tartották, nem volt túlzsúfolt, a hangpult is könnyen elérhető volt. Wifi-kód kiírva...szóval le a kalappal. És még víz is volt a tikkasztó melegben. A kollégákkal, ahogy közeledett a meghirdetett időpont, találgatni kezdtünk, vajon mikor kezdődik majd valójában a sajtáj. Abban nem volt vita, hogy csúszás, na, az biztosan lesz. Alaphangon félóra- negyven percet tippeltek a legtöbben. Talán csak egy valaki volt, aki azt mondta: egy órát fog csúszni.

És neki lett igaza. Több mint egy órán át ácsorogtunk, ücsörögtünk a teremben, a folyosón. Ez idő alatt senki sem jött szólni, hogy némi csúszás van, kis türelmet kérnek. Vagy valami. Félidőben volt egy kis vaklárma, valaki azt hitte, hogy pár operatőr azért jött be a folyosóról, mert jön a kancellár meg a miniszterelnök. Hamar kiderült, hogy kár volt élesíteni a kamerákat, mikrofonokat.

Várakozó kollégák

A külföldi kollégák kissé tanácstalanul üldögéltek, nem mintha mi sokkal többet tudtunk volna. A találgatáson kívül más nem maradt. Sajtóst se nagyon láttam. A nemzetközi sajtóval foglalkozók akkor kerültek elő, amikor valaki szólt, hogy elindultak. Persze akár szólnak, akár nem, a várakozás nem lesz rövidebb, legfeljebb elviselhetőbb. Az infóhiányos helyzetnél nincs rosszabb egy újságírónak. Ilyenkor egy mondat, hogy némi késés van, csodákat tud tenni. A sajtótájékoztatót Havasi Bertalan, a miniszterelnöki sajtóiroda vezetője vezényelte le. Végig magyarul. (Igaz, tavaly a BBC-nek már kifejtette, hogy a magyar országházban tessenek már magyarul beszélni). Így kicsit furcsa volt, hogy amikor a kérdések jöttek (bizony! Volt pár kérdésre idő), akkor először az osztrákokhoz fordult, és szólt nekik magyarul, hogy lehet kérdezni. Jó, tolmácsgép volt rajtuk, de amikor a kormánszóvivő viszi az ilyen nemzetközi (!) sajtóeseményt, akkor ő azonnal két nyelven (angol - magyar) beszél.

És azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy noha két uniós tagállam vezetője tartotta a sajtótájékoztatót, egy fia EU-s zászló sem volt a teremben - ezúttal sem. Osztrák és magyar lobogó, a parlamenten pedig még a székely is kinn volt. Legutóbb akkor tettek ki uniós zászlót, amikor a bajor miniszterelnök volt itt.

Székely, osztrák és magyar zászló.