...és akkor most mi van a sajtószabadsággal?!?!?! Gyurcsány kirakta a Hír TV-t

Nem hittem volna, hogy ilyet még olvasni fogok: hogy egy politikai rendezvényről kitiltsanak újságírókat. Pedig ma ez történt. Kétszer kellett elolvasnom a hvg.hu cikkét és címét, először annyira szürreálisnak tűnt. Mert 2014-ben, egy uniós országban, szerintem, nem lehet egy rendezvényről csak úgy kirakni egy újságírót, vagy stábot csak azért, mert egy adott orgánumot képvisel. Neki az a dolga, hogy ott legyen, hogy megírja, elmondja, mi az ami ott történt. Hogy ez az adott pártnak esetleg nincs ínyére, vagy nem úgy van ínyére? Arról lehet vitatkozni, nemtetszésnek hangot adni, hogy az adott médium elfogultan, torzítva számol be...De valakit elküldeni?!?!!? Ráadásul pont Gyurcsány Ferenc volt az, aki korábban állandóan a sajtószabadság nagy védelmezőjének szerepében tetszelgett, kongatta a vészharangot, hogy veszélyben az újságírás. Most meg azt mondta, hogy senki se adjon át felvételt a Hír TV-nek, se a közmédiának.

Forrás: Gyurcsány Ferenc facebook oldala

Hol élünk? Hova süllyedtünk? Ilyet akkor sem engedhet magának egy magát demokratának tartó párt, ember, szervezet, ha az adott médium (szerinte) elfogult, vagy netán csúnyákat mond róla. A dolognak ezt a részét máshol, máshogy kell lemeccselni. A sajtó dolga a tájékoztatás - normális helyeken, senkinek sem jut eszébe, hogy ebben korlátozza az újságírókat.

Aztán persze az is fölmerült bennem, hogy ilyenkor hol a szolidaritás? Ha egyszer össze lehetne úgy fogni, hogy akkor ha titeket kiraktak, megyünk mi is. És senki, de senki nem számol be az adott eseményről. Ezzel kicsit vissza lehetne adni valamit a sajtó valódi szerepéből. De persze tudom, hogy ez eléggé hiú ábránd, utópia. Mert mindig van valaki, aki marad. És akkor az egész nem ér semmit. Ideje lenne, hogy kiálljunk egymásért is, meg egy kicsit elgondolkozzunk azon: milyen lett a szakma, ezért lettünk-e újságírók.

De visszatérve a tévések kitessékelésére: megdöbbent ez az amatörizmus. PR szempontból ennél nagyobb öngól kevés van. A kvázi "ellenségesnek" kikiáltott Hír TV-t a lehető legrosszabb dolog elküldeni. Újabb "győzelmet" könyvelhetnek el, be tudják mutatni, hogy lám - lám, a Demokratikus Koalíció rendezvényén hogyan is tombol a demokrácia....kitiltanak egy stábot, nem hagyják dolgozni az újságírókat. A pártnak pont az lenne az érdeke, hogy az üzenete a másik oldalon állókhoz eljusson, hátha ott annyira megtetszik valakinek, hogy inkább rájuk szavaz.

"Élő közvetítés - Jelenleg nincs élő közvetítés."

Eljött hát a nagy nap, az évértékelőé. Mivel rém közvetlen e-maillel "népszerűsítette" a miniszterelnöki hivatal sajtóosztálya a rendezvényt, amelyről ITT ÍRTAM, úgy gondoltam, hogy a vasárnapot inkább itthon töltöm, itthon fogom meghallgatni az évértékelőt. Főleg, hogy az e-mailben külön felhívták a külföldi tudósítók figyelmét arra, hogy  "The speech can also be followed on kormany.hu, in Hungarian." Azaz, a beszéd a kormany.hu-n magyarul követhető. Izgalom egy szál se, gondoltam én. Bekapcsolom a kormany.hu-t, rögzítem a beszédet, elkortyolgatok egy jó kávét. 

Nem így lett. Nem sokkal 15 óra előtt beléptem az oldalra. Rákattintottam az "Élő közvetítés" menüpontra. Ahol, legnagyobb meglepetésemre azt írta ki a rendszer, hogy jelenleg nincs élő közvetítés. És három után sem változott a helyzet, maradt a kiírás: Élő közvetítés - Jelenleg nincs élő közvetítés. Mit mondjak...Kissé ideges, meg mérges lettem, némi kapkodás után azért megoldódott a helyzet. Kész szerencse, hogy az Inforádió is élőben közvetítette, és a neten is hallgatható az adás. Persze az első pár perc így lemaradt.

Lehet, hogy akinek be kellett volna kapcsolni a netes közvetítést, nem ment be dolgozni? Vagy nem engedték be, mert elfogyott a sajtónak szánt hely? Mindegy is, a helyzeten nem változtat...Szerintem rém kínos, ha nem működik az élő közvetítés, miközben külön felhívták arra a figyelmet, hogy lesz, sőt, az újságírókat is arra biztatták: inkább el se jöjjenek, mert nem fér majd be mindenki a sajtótribünre. Amatőrebb a szervezés, mint az elsőre látszott. 

Évértékelő - amatőr sajtószervezéssel

Vasárnap, 16-án lesz a nagy nap. A kormányfő újabb évértékelőt tart. Egy hete jött erről az e-mail. Mivel külföldi médiumnak dolgozom, nekem az angol nyelvű tájékoztató jár. Amelyben arról tájékoztattak, hogy majd a későbbiekben még a részletekről tájékoztatnak. Hasznos olvasmány volt. Ma, kora délután írtam egy (magyar) nyelvű levelet a Miniszterelnöki Hivatal Sajtóosztályának, azt tudakolva: kell-e regisztrálniuk az újságíróknak, és milyen egyéb tudnivaló van az eseményről. Nem sokkal később jött egy újabb, kétnyelvű tájékoztatás. Mint kiderült, nem az én e-mailemre válasz, hanem eleve most küldték szét. (Nem sokra rá jött egy nekem, "Kedves Attila" megszólítású üzenet, miszerint Miniszterelnök úr hivatalos programjait Havasi Bertalan sajtófőnök jelenti be. Irodánk csak ezt követően tudja kiküldeni az angol nyelvű meghívót(...)).

A meghívó, vagy értesítés érdekes olvasmány. Akkreditáció nem kell vasárnapra. Azt írják, hogy a férőhelyek száma a sajtó részére korlátozott. De, hogy mennyire, az nem derül ki. Két ember? Huszonkét ember? Aztán azt írják: " A tényleges tudósítói tevékenységet végző tévéstábokat, rádiókat és fotósokat fogjuk tudni beengedni, azokat, akik országos médiumoknak dolgoznak. Közülük is ésszerű létszámú stábokat." Mi az ésszerű létszám? Mi van a külföldi tudósítókkal? Oda se menjünk? Izgulni persze nem kell, mert az interneten (is) lesz élő közvetítés, " így az sem marad le semmiről, aki esetleg nem jut be."  Hogy biztos ne legyen baj, mármint, hogy nekik ne kelljen a sajtóval sokat foglalkozniuk, zárásként azt írják:"A fentiekből adódó esetleges vitákért, kényelmetlenségekért előre is elnézést kérünk."

Elgondolkoztam, hogy ez mennyire amatőr. Nagyon. Mert amikor a kormányfő évértékel, pár héttel a választások előtt, az fontos esemény. De egy iylen szervezéssel nekem azt sugallja, hogy ez valami mínuszos akármi, nem bajlódunk az akkreditációval, jön, aki jön, lényegtelen.

Évértékelés a Millenárison. Forrás: mpee.hu

Annyival letudni a sajtót, hogy aki nem fér be, az kinn marad, nem elegáns, és szerintem pofátlanság is. Nem ők tesznek szívességet, nekik ez (lenne) a munkájuk. Az akkreditáció pont ezt könnyítené meg: fölmérni, hogy hányan akarnak jönni, mekkora hely kell. Ha a pódium tele, akkor az írott sajtónak pl. egy másik terem, kivetítővel (wifi) is elég. A rádióknak egy hangcsatlakozás. A teremben a képi sajtónak fontos ott lennie. Illetve nem neki fontos, hanem a kormányfőnek, mert ha nem engedik be, nem jut hely, az adott csatornán nem fog megjelenni.

Az, hogy neten, vagy élőben, a tv is közvetíti? Hurrá...De aki riportot készítene? Akinek fontos, hogy érezze a hangulatot, ki jön és hogyan...? Normálisabb helyeken igyekeznek olyan körülményeket teremteni, hogy a sajtó nyugodtan, zökkenőmentesen dolgozzon. A sajtósok meg azért vannak, hogy a felmerülő nehézségeken segítsenek úrrá lenni. Ezt nem helyettesíti az, hogy "előre elnézést kérünk" az esetleges vitákért. Nem először értékel évet a miniszterelnök. De a stábja, mintha először csinálná. Vagy ez már a jobban teljesítő változat?            

A botrány botrányos kommunikációja

Hogy vihar lesz, azt már szombaton lehetett sejteni. Igaz, akkor még csak annyi jelent meg, hogy feltehetően, meg valaki, meg magas rangú...Akkor még azon viccelődtünk, hogy ez meg már milyen hír, hogy semmi konkrétum nincs benne. Aztán kedden robbant -a nyilvánosság előtt - a bomba. A Magyar Nemzet megnevezte a szocialista elnökhelyettest, országgyűlési képviselőt, mint akinek Ausztriában több mint 200 millió forintja van. Kínos. A választások előtt végképp óriási pofon ez. Azért írtam, hogy a nyilvánosságnak  kedden robbant a bomba, mivel az ügyészség, illetve az érintett osztrák bank már korábban értesítette Simon Gábort. Volt, lett volna idő alaposan fölkészülni arra, amikor megjelenik a hír.

Jobb helyeken van válságkommunikációs terv. Ha nincs, valakit elő lehet rángatni, hogy azonnal csináljon valamit, mondja meg, hogyan lehet a legkisebb károkkal, a legjobban kijönni a slamasztikából. Nekem most olyan érzésem van, hogy teljesen amatőr módon kezelték a helyzetet, a lehető legrosszabban próbálták megoldani a dolgokat. Mintha egy civil dalárda próbálná menteni a menthetőt a félresiklott hakni után. 

Kívülről mi látszott? Káosz. Tanácstalanság. Amatörizmus. Titkolózás - fejvesztett titkolózás. Amikor ilyen horderejű ügy van, akkor nem a legjobb módszer a kormánytól átvenni a "nem mondunk semmit, nincs is semmi" taktikát (amelyről EBBEN a posztban írtam korábban), tankönyvi anyag, hogy rövid, gyorsan és hatékonyan kell lezárni az ilyen ügyeket. Mert ez újabb támadási felületet ad, hogy nem állnak ki, elsunnyogják a nyilvánosság, a közvélemény, a választók tájékoztatását. Kedd óta folyik a totojázás, a magyar sajtó az utcán, székház előtt, sajtórendezvényeken hajkurássza a szocialista politikusokat, mondjanak már valamit. Van, aki mond, van, aki heherészve elfut, más bőszen telefonál. Pártelnök külföldön, az érintett sehol. A háza előtt rá leselkedő kollégáknak annyi ígér, hogy csütörtökön nyilatkozik.

Mindez úgy, hogy legrosszabb esetben is napok óta tudni: valami kínos leleplezés jön. Amin csámcsogni fognak. Sokáig. Kampány előtt, mint egy falat kenyér, úgy kell az ellenfél lejáratásáról szóló eset. És erre a helyzetre nem készülnek fel? Vagy ha ez a felkészülés, az igen kínos... A nevet és pénzösszeget közzétevő cikk megjelenése után hosszú órák teltek el, mire késő délután megszületett egy vérszegény közlemény. Amely semmiről sem szólt. Arról nem is beszélve, hogy manapság egy-egy közleménynél azért több kell. Főleg, ha ilyen ügyről van szó. Talán érdemes lett volna, ha a pártelnök azonnal hazarepül. A botrány miatt keveseket fog érdekelni, hogy kivel pacsizott Washingtonban. Azt is hibának tartom, hogy a washingtoni MTI - tudósítónak ígért találkozót végül lemondta. Nem volt ott egy kamera, egy mobil, amellyel három csenevész mondatot valaki fölvesz, majd fölteszi az mszp.hu-ra meg a youtube-ra? Máris egy méregfoggal kevesebb: van megszólalás, mindenki azt használja, nincsenek kérdések (ahogy ezt a kormányzati portál videóinál már megszokhattuk). Minél tovább kerülik a nyilvánosságot, annál kínosabb és károsabb az egész.

Ma arról szólt a Jókai utcában a nap, hogy egy csomó újságíró ott topogott a hidegben, próbáltak infót, nyilatkozót, bármit szerezni. Arra is számítottunk, hogy Simon Gábor kiáll, és elmondja. Igen, ez egy kellemetlen lépés, fájdalmas, de csak rövid távon. Hosszú távon sokkal jobb húzás, védhetőbb, korrektebb. Meg persze a mi munkánk is egyszerűbb lenne így...Mesterházy Attila is csak azért nyilatkozott, mert másként nem tudott volna kijönni a székházból. Volt, hogy állt a forgalom az utcában, mindenféle infók terjengtek. Mindenkinek volt valami biztos fülese, tippje. Mire volt jó ez az egész? Csak még kínosabb lett az ügy, hogy senki sem állt ki és nézett szembe a sajtóval, rajtuk, rajtunk keresztül meg a választókkal. 

Délután három körül tudtam a székházhoz menni. Délelőtt a sajtósok még azt sem akarták megmondani, hogy hánykor kezdődik az üggyel foglalkozó ülés. Hű, mekkora titok...Jót mosolyogtam ezen. Csaknem másfél órát fagyoskodtam kint a többiekkel. És nem értettem, ez miért jó a pártnak, hogy kinn tolong a sajtó,  akadozik a forgalom, a székházba igyekvők és a gyalogosok alig tudják átvágni magukat a sajtón...Sunnyogás. Ez jutott az egészről eszembe. Aztán elunva a dolgot, fölhívtam az egyik sajtóst. Ő mondta, hogy most tették ki a közleményt. És, nem, nem lesz sajtáj, nem nyilatkoznak. De legalább valami infót szereztem. Azt kellett volna mondani, hogy délután ekkor és ekkor sajtájt tart a párt, miután az elnökség megvitatja a kialakult helyzetet (amiről már napok, ha nem hónapok óta tudnak). Pont. És akkor nincs ez a kínos herce - hurca, politikusvadászat, fagyoskodás. 

Nagyonbizi! A választásokig nincs Orbán interjú a német közmédiának

A politikusok elfoglalt emberek. Egy miniszterelnök még inkább az. Főleg így, választások előtt. Jóllehet, hivatalosan még nem indult el a kampány, nincs kampányidőszak. Hivatalosan, persze. Az ARD, vagyis a német közszolgálati médium, rádió és tévé, közösen szeretett volna még a parlamenti választások előtt  interjút készíteni a magyar kormányfővel. A dolgok rendje és módja szerint bejelentkeztem az illetékeseknél telefonon, majd e-mailt küldtem. Gyors válaszra nem számítottam, de két nap után jött is a mail: "Miniszterelnök úr áprilisig, sűrű programjára tekintettel biztosan nem fog tudni interjút adni az ARD-nek." Vagyis az elkövetkező két (2!) hónapban nem tud ránk időt szakítani. Sajnálatos ugyan, de persze túl fogjuk élni.

Orbán Viktor kezel. Forrás: MTI fotó - Kovács Attila

Ugyanakkor nekem nagyon elgondolkodtató, hogy a magyar kormányfő, vagy annak csapata, két hónap alatt egyszer sem tud egy olyan időpontot mondani (akár egy vidéki kampányesemény szünetét, akár hajnali, késő esti vagy reptéri tranzitos javaslattal előállni), amikor 20 percet ránk tud szánni. Igaz, abban a 20 percben is lehet olyan kérdéseket feltenni, olyan témákat feszegetni, amelyek kényelmetlenek, amelyekről idehaza nem szoktak beszélni, vagy a kormánypárti lakájmédiának eszébe sem jut feltenni azokat. Vagy ha eszébe is jut valakinek, tisztában van vele, hogy nem teheti fel. A kormányzati kommunikáció ismét azt a taktikát választotta, hogy inkább nem beszélnek, mert amit nem mondanak ki, az nincs is, nem lehet kellemetlenkedni miatta.

A külföldi sajtót a mostani kormányzat szereti ekézni, ahogyan arról ITT már írtam. Az ARD-t is többször vádolták azzal, hogy egyoldalú. Ami alatt azt kell érteni, hogy nem a kormánypropagandát böfögi vissza. De kérdem én, ha elzárkózik a kormány, nem akar interjút adni, nem akar kérdésekre válaszolni, akkor mi sem tudjuk bemutatni azt, amiről ők nem beszélnek. Kicsit több, mint egy éve vagyok a rádiónál. Elődöm is próbálkozott Orbán - interjúval...hiába. 

Pedig egy fontos, befolyásos európai állam- amely nem mellesleg Magyarország egyik legfontosabb gazdasági partnere -  rádiójában és tévéjében szerepelni (nem elfelejtendő, hogy a német közmédiának van is nézettsége, hallgatósága, mivel hitelesnek tekintik, nem szócsőnek) jó lehetőség. Mert az ott elhangzottakat itthon is idézni fogják. De ezt fel kéne ismerni. És nem azzal foglalkozni, hogy, ja, azok a csúnyák rosszat mondtak rólunk, akkor most nem beszélünk velük. 

A levél végén, megnyugtatásként azért odaírták, hogy rajta vagyunk a listájukon, és amint lesz alkalmas időpont, szólnak. Alig várjuk!