UPDATE: MÁV: 26 óra után jött a válasz

Mintegy 26 óra várakozás után megjött a MÁV válasza. Tegnap mérgelődtem azon, hogy a MÁV sajtóosztálya elérhetetlen, se mobilon, se vezetékes számon nem lehetett elérni őket. A közlemény igen cseles, nyelvileg leleményes. Kb. úgy összegezném, hogy nem lezárják, cask bezárják a vagont. De hogy mi tartott ezen ennyi ideig? Nos, az még mindig retély!   

MÁV - sajtó, az elérhetetlen

Egy ideje nem volt már dolgom a MÁV -val és sajtóosztályával. Legutolsó emlékeim szerint, noha állami mamutvállalatról van szó, az, hogy az ügyes bajos dolgokkal kapcsolatban szóra lehetett bírni mindig valakit. Főleg a szóvivőt. Eme boldog békeidők úgy látszik elmúltak. Ma 13 óra előtt nemsokkal interjúért fölhívtam a MÁV sajtóosztályát. Ahol rögtön azzal indítottak, hogy írásban válaszolnak. Küldjem el a kérdéseimet. A német kollégák kicsit csodálkoztak, amikor mondtam, hogy jó pár órát igénybe vehet, mire válaszolnak. Azt sem teljesen értették, hogy miért csak írásban teszik ezt meg.

Forrás: MÁV sajtó

Három, egyáltalán nem bonyolult kérdést tettem föl, a menekülteket lezárt vagonban szállító hír kapcsán. Jött is az e-mailemre az automata válasz, miszerint: "lehető legrövidebb idő alatt megkezdjük az email feldolgozását és amennyiben szükséges, az illetékeseknek történő továbbítását. Szíves türelmét kérjük, amíg munkatársaink válaszolnak megkeresésére.

Köszönjük megértését!"

A szíves türelmem még két órával később is kitartott, de gondoltam: fölhívom a szóvivőt a honlapon szereplő mobilszámon, hogy megtudjam: mikorra várható a válasz. Nem vette föl. A sajtóosztály vezetékes száma foglalt volt. Jó jel, dolgoznak - gondoltam én. A következő próbálkozásnál, pár perc múlva már kicsöngött a vezetékes szám is. Egy óra múlva ismét próbálkoztam, sikertelenül. Többször hívtam mindkét számot. Végül újabb e-mailt írtam, amelyben arról érdeklődtem, hogy a három, órákkal korábban föltett kérdésemre mikor érkezik válasz - előreláthatólag. A fenti automataüzenettel lettem ismét gazdagabb. Ezután rutinból 15 - 20 percenként megpróbáltam a sajtósszámokat fölhívni. Nulla sikerrel. Fél hétkor föladtam, mert programom volt. Meg persze már korábban sejteni lehetett: nem kapok választ. De azért legalább ennyit mondhattak volna, hamár a tegnap az RTL-nek megküldött semmitmondó választ nem tudták egy kis fazonigazítás után megküldeni.

A sajtóelhárítást elegánsabban és profibban is lehetne csinálni, hamár ennyire hallgatni akarnak a kínos ügyről. 

A számok tükrében - hogy jól lehessen a menekültekkel államilag riogatni.

A csütörtöki miniszteri próbakerítés - látogatásra alaposan fölkészültek a sajtósok. Angol- és magyar nyelvű közleményekkel, színes infografikákkal. Mindezt azért, hogy a sajtóanyaggal is alátámasszák a kormány által folyamatosan szajkózott, az illegális bevándorlókat potenciális veszélyforrásnak beállító propagandáját. A papírok hivatottak igazolni a szerb határra tervezett kerítés létjogosultságát. Persze azért rafináltan fogalmaznak - "a 2015. évben eddig 81333 határsértőt fogtak el, közülük 80724 érkezett a szerb határon keresztül." Szép, nagy számok. A kormánypárti politikusok is folyamatosan ilyen nagy számokkal dobálóznak, hogy ezt az emberáradatot Magyarország nem tudja egyedül ellátni, ehhez a 10 milliós ország ereje kevés. (Abban mondjuk speciel igaza van a kormánynak, hogy ez nem csupán magyar kérdés. Hanem összeurópai, és közösen kell föllépni, és cselekedni, a baj csak az, hogy akkor nem a látszat- és álmegoldásokkal kellene foglalkozni, hanem a valódi okokkal. Ha az embernek a foga fáj, el kell menni megjavíttatni. Mert fájdalomcsillapítóval el lehet valameddig húzni a dolgot, de a lukat nem lehet vele betömni).

A politikusok és a közlemény is azonban szemérmesen hallgat arról, hogy a több mint nyolcvanezer ideérkezőből alig valaki marad itt. Ennyi embert elhelyezni sem tudnának hol. A meglévő táborok így is csúcsra vannak járatva, van, ahol kétszer annyian vannak összezsúfolva, mint ahány emberre a tábort tervezték. De még így is csupán párezer emberről beszélhetünk, akik nálunk, Magyarországon várják kérelmük elbírálását.

A közvéleményben pedig szépen rögzülnek a nagy számok, meg hogy folyamatosan egyre csak jönnek és jönnek. Mit jönnek: özönlenek, áramlanak, feltartóztathatatlanul. Mindez a veszélyességi faktorral megspékelve jó kis rettegnivalót biztosít a tömegeknek, akik felületesen, vagy alig foglalkoznak a dolgokkal.

Nekünk, újságíróknak is van tennivalónk, hogy ne a rettegés, riogatás terjedjen. Tenni kell azért, hogy a közvélemény fejében az is benne legyen: több mint 80 ezren jöttek át a határon, de szinte mindenki tovább is állt Nyugatra. Nincs az országban egy kisvárosnyi menekült. Nincs itt 80 ezer ellátásra szoruló ember, aki a zöldhatáron át érkezett hozzánk. Hogy akár lehetne ennyi is HA visszaküldenék őket? Ez spekuláció. Riogatás. A mostani kormánypártok hogy fújtak a kettős állampolgárságról szóló, 2004-es népszavazás idején az MSZP-re, SZDSZ-re, akik "23 millió román munkavállaló" beözönlésével riogatott idehaza. Kampányfogás volt a javából.  Ha tényleg valós veszély a 80 ezer menekült visszatoloncolása, akkor pedig arra kellene készülni idehaza, hogy emberi körülményeket lehessen nekik biztosítani. Közben pedig a többi tagállammal együtt megoldáson, közös föllépésen dolgozni.

Itt jegyzem meg, hogy a felemagyarországnyi Libanonban már tavaly több mint egymillió szír menekült élt. Nem annyi ment át rajtuk, hanem annyian voltak az országban. Nem négyezer, nem 80 ezer, hanem 1.000.000-an .Egy olyan országban, ahol most is pattanásig feszült a helyzet a felekezetek között, és alig négymillióan lakják.

A megtekintés

Két miniszter is megtekintette az épülő határzárat. Mondhatnám: megtekintésre került a próbakerítés. Talán ez adja vissza az egész esemény hangulatát. Panaszra nem lehet ok, flottul meg lett szervezve a sajtótájékoztató: busz vitte az újságírókat, hangosítás, hangdoboz, pulpitus, víz is volt. Igaz, a magyarul nem tudó kollégáknak nem volt tolmács, igaz, ők aztán angolul kérdezhettek, a kormányszóvivő fordított. Merthogy kérdezni is lehetett, és nem csak az állami és a kormánynak kedves média faggatózhatott. A két miniszter meg a kormányszóvivő volt amúgy a legrosszabb helyzetben, ők a napon izzadtak, mi, újságírók valamennyire árnyékba tudtunk húzódni. Késés sem nagyon volt.


A kivezényelt rendőrök megpróbáltak minket, újságírókat kordában tartani, hogy az ott munkaterület, nem lehet odamenni. Hát, akkor nem kellett volna odaszervezni a sajtótájékoztatót. Igaz, eleinte csak pár meredező oszlopot lehetett fotózni.

A miniszterek pontosan érkeztek. A sajtót félretolták, a kollégám mikrofonját és jól arrébb lökték. A miniszterek ezután MEGTEKINTETTEK. Nincs rá jobb szó. Elvonultak a kamerák, kattogó fényképezőgépek előtt, valaki mellettük bőszen magyarázott, közben serény munka folyt, a tárcavezetők pedig ellépdeltek, valószínűleg hümmögtek is. Majd fölmentek a pulpitusra tájékoztatni a sajtót.

Valahogy szürreális volt nekem, hogy amíg beszéltek, a háttérben serény munka folyt. Mint a 30 méteren. Alig 20 perccel korábban még csak a fémoszlopok meredeztek. A sajtótájékoztató végére 20-30 méternyi kerítést (próbakerítést!) fölszereltek. Teátrális volt, és inkább zavaró, mint komoly. A kérdezz - feleleket olykor a szögbelövő éles hangja szakította meg. A katonák csendben dolgoztak. Majd amikor a miniszterek elmentek, a sajtó is rászabadulhatott a kerítésre. Hiába volt munkaterület. Kicsit arrébb pengés drótot próbáltak "beüzemelni" a katonák. Az ott lábatlankodó újságírók miatt nem volt egyszerű dolguk. Valahogy fura volt a semmi közepén oszlopokat, félkész dróthálót látni. Értelme sem sok van, de ez más kérdés. A próbakerítést ráadásul nem is ott, kinn fogják próbálgatni. Hogy ki, hol, mikor, azt egyik miniszter sem árulta el.

Szóval most Mórahalom mellett néhány tízméteren áll valami.

Vajon állami avatünnepség is lesz, netán föl is szentelik?