Csak informálisan izenték: nem ad interjút

Újabb próbát tettünk, hátha a Páneurópai Piknik 25. éves évfordulóján ad egy interjút a német közszolgálati rádiónak és tévének a magyar miniszterelnök. Szóltam, ahol kell: a két stáb, rádió és tévé, rögzítene egy beszélgetést, ha már Orbán Viktor úgyis előad a piknik emlékhelyén. Először kis türelmet kértek, majd, jött, hogy akkor pénteken válaszolnak, majd az, hogy még nincs válasz,de majd hétfőn. Eljött a hétfő, és annyit tudtam meg, hogy tulajdonképpen az interjúkérelemre nem is válaszoltak, de ez informális nemnek vehető. Meg sem lepődök már lassan az ilyeneken. A sajtó csak zavaró tényező, hátmég, ha külföldi is....

Sopronpusztán persze elszabadult minden, amikor a miniszterelnök befutott. Világsztároknak kijáró tömeg fogadta: rajongók, minden mennyiségben, majd egymást és a tapsikolókat taposó fotósok, operatőrök, tudósítók, no meg persze a testőrök...Színes egy kavalkád volt. A széléről néztem, mi is történik.

Orbán Viktor rajongók és a sajtó gyűrűjében Sopronpuszta

Mivel a miniszterelnök csak a lakájmédiájának hajlandó interjút adni, egyértelmű volt, hogy aki ott, az emlékhelyen kinn van, megpróbál a közelébe férkőzni és kérdezni. Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár alaposan kivette a részét (ismét) a sajtó távoltartásában: ahogy a 444.hu videóján is látszik, testével fogta föl a kérdezni próbáló holland rádióst. Aki aztán, elvesztve önuralmát, megpróbált Havasi fejére ütni a mikrofonnal. Szerintem ez a jelenet mindent elmond...A német és osztrák politikusokhoz oda lehetett férni, lehetett interjút készíteni velük. A türingiai miniszterelnökasszonyt az utcán sétálva "kapcsoltuk" le: kedvesen mosolygott, és a testőrei sem akartak leteperni, a sajtósa nem lökdösött arrébb minket. Arra figyeltek, hogy a politikus biztonságban legyen mi pedig dolgozni tudjunk. Jó, persze, biztos, mert tartományi választásokra készül...  

Visszatérve a sátorra, ahol Orbán Viktor tartott volna másfélórás előadást: nos, a rendezvény jó húszperces késéssel indult. Sehol egy szervező, aki elmondta volna: hamarosan kezdünk, a miniszterelnök épp ezt és ezt csinál. Semmi. Kész szerencse, hogy nem volt tűző nap, a sátorban így is meleg volt. Negyedórás várakozás után, a rajongótábor már kezdte elveszíteni a türelmét, páran tapsolni kezdtek, de csak nem jött be a kormányfő. Késés ide vagy oda: tapsvihar fogadta. Alig több mint egyórás volt végül a pódiumcsevegés. Rákay Philipnek a felolvasó szerepe jutott: egyszer - kétszer riadtan közbesuttogot, amikor pl. Orbán '89 helyett '69-et mondott. Nem volt igazi diskurzus: egy kormányfő mondta el azt, most hogyan emlékszik arra. Az igazi talán az lett volna, ha Németh Miklóst is meghívják, és ők ketten beszélgetnek. Persze Rákay nélkül. Annak lett volna értelme. 

A közmédia nem a közé

Át kellene gondolni ezt a "közmédia" elnevezést. Szerintem sokkal pontosabb megfogalmazása az MTVA-nak az állami, pontosabban állampárti média. Hiszen a működése nagyon is a szocializmusban bevett működési gyakorlatot idézi. Hiszen mindent az állami apparátus megrendelésére, szája íze szerint készítenek - központilag. Igaz, közpénzből, a mi befizetett adónkból.

Viszont a köztájékoztatást legjobb esetben is gyatrán látják el. Ellenzéki reagálások a kormányzati intézkedésekre szinte nincsenek is. A kormányt, vagy a kormánypártot érintő kínosabb témák elő sem kerülnek (vagy csak napokkal később, mint a Schmitt Pál doktorija körüli botrány). Az ellenzéket cincáló anyagok viszont példásan alaposak, olykor már a szar-szappan-szalámi elve is érvényesül: mindent bele. Vagy ott van a nemkívánatosnak mondott személyek kitakarása, a miniszterelnöki beszédet kísérő füttykoncert lehalkítása. A kilógó lóláb, úgy látszik senkit sem zavar. A szakmaiatlanság meg már régóta nem.

Szóval a közmédiától az ember a hiteles és elfogulatlan tájékoztatást várná el. Ha csak az MTVA műsorait nézi, hallgatja, olvassa az ember, nem tudja meg valójában mi is történik az országban. Nem tudom mit érezhet egy állástalan devizahiteles, vagy egy közmunkás, vagy egy pedagógus a győzelmi jelentések hallatán.

De aztán nem csak a politikával van baj az állami csatornákon. Parázs vita volt nemrég, hogy Bajor Imre halálhíre nem került bele az állami tévé híradójába. A magyarázat erre az volt, hogy nem volt Kossuth - díja. Kínos egy érvelés. Bajort nagyon sokan ismerték és szerették, arról nem is beszélve, hogy egy MTV-s sorozat tette itthon, és a Kárpát-medencében is ismertté (mert, uyge, az állami médiának a magyar lakta területek is fontosak).

Forrás: listal.com

Aztán ma reggel olvasom, hogy az Oscar-díjas színész, Robin Williams halálhíre sem hír az állami tévében. Remélem a déli vagy az esti adásba azért bekerül.



. 

Havasi szerint az támadás, ha a sajtó kérdez

Kormányfő és a kormány nem áll szóba a külföldi tudósítókkal - erről ma az RTL Klub Híradója anyagot is készített. Korábban már én is írtam arról, hogy hiába a megkeresések, sokszor még választ sem kap az ember, miért nem ad interjút a miniszterelnök, vagy valamelyik minisztere. Közben meg teli szájjal szidják a külföldi sajtót, hogy mennyire elfogult, azzal vádaskodnak, hogy elfogultak vagyunk. No, de kérem: abból főzünk, amink van. Ha nem hajlandóak interjút adni, válaszolni a kérdésekre, csupán semmitmondó, üres, lózungos propagandaanyagokat küldözgetnek, mégis mire számítanak?

Havasi Bertalan. Forrás: www.eu2011.hu

De nem is igazán ezen akadt meg a szemem, hanem Havasi Bertalan közleményén. Mert az RTL hiába kereste (ismét) az ország miniszterelnökét, ő elérhetetlen maradt. Ezúttal is, akárcsak tegnap, Havasi Bertalan, a miniszterelnöki sajtóirodát vezető helyettes államtitkár küldött közleményt a Híradónak (miért nem mer telefoninterjút adni? Ja, mert ott kérdeznek...). Amelyben az áll, hogy  "A beszéd kapcsán megindult hazai és nemzetközi  támadások kapcsán annyit érdemes ismételten leszögezni(...)".  Támadások? Megártott neki a kánikula? Mióta támadás az, ha az újságíró kérdez? Az a dolgunk. Ha valami nem világos, nem egyértelmű, tisztázásra szorul, akkor arra rákérdezünk, hogy értelmezni tudjuk. Mitől lenne ez támadás? Komoly bajok lehetnek ott, ahol ezt gondolják.

Egy héttel a nagy port kavart beszéd után sem állt ki a kormányfő. Jó lenne tudni, miért. Netán nyaral? Vagy azon gondolkodik, hogyan tehetné rendbe, amit a fura nyilatkozatával elrontott? Vagy nem is érzi ezt aggasztanónak, annak ellenére, hogy kül- és belföldről egyaránt ennyi bírálat, és megannyi kérdőjel van a beszéde kapcsán? Nem tudom elképzelni azt, hogy egy nyugati, felelős vezető, hasonló helyzetben ne állna ki azonnal és adna számot a tettéről.

De hová tűnt Orbán Viktor?!?!?!?

Egy hete mondta el az azóta világot bejáró beszédét a magyar miniszterelnök. Illiberális államról, olyan példaképekről beszélt, mint Törökország vagy Oroszország. Először csak idehaza hördültek föl az elemzők, politikusok, de most már külföldön is kongatják a vészharangokat. A New York Times már szankciókat, az ország uniós szavazati jogának fölfüggesztését szorgalmazza. Egy hete folyik a szavak magyarázása, a találgatás, hogy mit is jelent, jelenthet ez majd nekünk. Merthogy senki sem tudja pontosan. Rengeteg a kérdőjel, az aggasztó felvetés.

Orbán Tusványoson. Forrás: MTI / Beliczay László

Ehhez képest Orbán Viktort mintha a föld nyelte volna el. Pénteki rádióinterjú sem volt, visszanézve az MTI híreit Tusványos óta hallgat a miniszterelnök. Pedig egy ilyen beszéd után fontos lenne kiállnia, és felelni a kérdésekre. Persze azt tudjuk, hogy nem szereti a valódi kérdéseket, az alákérdezésekhez van már szokva régóta. Hogy miért is lenne fontos minél előbb tisztába tenni a dolgokat? Ha másért nem, elég az ország gazdasági érdekeit szem előtt tartani.Az elmúlt hónapokban egymás után zártak be a multik, vagy döntöttek leépítések mellett (Danone, Douwe Egberts, Nokia, stb.). Ki lesz az az épeszű befektető, aki egy olyan országba hozná a pénzét, ahol megkérdőjelezik az Európai Unió értékeit? Azét az EU-ét, amelynek tagságáért az ország hosszú éveken át dolgozott. Eddig sem volt túl kiszámítható a magyar gazdaságpolitika, de az "illiberális" állammá válás belengetésével tovább nőhetnek az aggodalmak. Oroszország, mint példa? A Jukosz olajvállalatot egyszercsak bekebelezte az állam. Volt Jukosz, nincs Jukosz. A főrészvényest, Hodorkovszkíjt börtönbe küldték. Vagy Törökország: ahol a miniszterelnök-helyettes szerint a nők, ha erényesen akarnak viselkedni, jobb, ha nyilvánosan nem nevetnek. Szép kilátások...

Szóval Orbán Viktor nincs, és hallgat, miközben a világ vezető sajtóorgánumai egyre szélesebb terjedelemben foglalkoznak vele. Nagy hiba ennyire semmibe venni a sajtót. És nem ártana néhány oylan kommunikációs szakembert is beszerezni, akik a hajbókoláson, sajtóelhárításon kívül mást is tudnak. Az RTL Híradója is kereste a kormányfőt, a sajtósa küldött valami értelmezhetetlen, semmitmondó, de nemzetieskedő közleményt. Amelyben valami oylasmi állt, hogy a miniszterelnök mindig a magyar emberek érdekét nézi. Hát, akkor végső ideje lenne kiállni, és végre válaszolni a kérdésekre. Nem csak a baráti sajtó "kérdéseire."