Csak informálisan izenték: nem ad interjút

Újabb próbát tettünk, hátha a Páneurópai Piknik 25. éves évfordulóján ad egy interjút a német közszolgálati rádiónak és tévének a magyar miniszterelnök. Szóltam, ahol kell: a két stáb, rádió és tévé, rögzítene egy beszélgetést, ha már Orbán Viktor úgyis előad a piknik emlékhelyén. Először kis türelmet kértek, majd, jött, hogy akkor pénteken válaszolnak, majd az, hogy még nincs válasz,de majd hétfőn. Eljött a hétfő, és annyit tudtam meg, hogy tulajdonképpen az interjúkérelemre nem is válaszoltak, de ez informális nemnek vehető. Meg sem lepődök már lassan az ilyeneken. A sajtó csak zavaró tényező, hátmég, ha külföldi is....

Sopronpusztán persze elszabadult minden, amikor a miniszterelnök befutott. Világsztároknak kijáró tömeg fogadta: rajongók, minden mennyiségben, majd egymást és a tapsikolókat taposó fotósok, operatőrök, tudósítók, no meg persze a testőrök...Színes egy kavalkád volt. A széléről néztem, mi is történik.

Orbán Viktor rajongók és a sajtó gyűrűjében Sopronpuszta

Mivel a miniszterelnök csak a lakájmédiájának hajlandó interjút adni, egyértelmű volt, hogy aki ott, az emlékhelyen kinn van, megpróbál a közelébe férkőzni és kérdezni. Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár alaposan kivette a részét (ismét) a sajtó távoltartásában: ahogy a 444.hu videóján is látszik, testével fogta föl a kérdezni próbáló holland rádióst. Aki aztán, elvesztve önuralmát, megpróbált Havasi fejére ütni a mikrofonnal. Szerintem ez a jelenet mindent elmond...A német és osztrák politikusokhoz oda lehetett férni, lehetett interjút készíteni velük. A türingiai miniszterelnökasszonyt az utcán sétálva "kapcsoltuk" le: kedvesen mosolygott, és a testőrei sem akartak leteperni, a sajtósa nem lökdösött arrébb minket. Arra figyeltek, hogy a politikus biztonságban legyen mi pedig dolgozni tudjunk. Jó, persze, biztos, mert tartományi választásokra készül...  

Visszatérve a sátorra, ahol Orbán Viktor tartott volna másfélórás előadást: nos, a rendezvény jó húszperces késéssel indult. Sehol egy szervező, aki elmondta volna: hamarosan kezdünk, a miniszterelnök épp ezt és ezt csinál. Semmi. Kész szerencse, hogy nem volt tűző nap, a sátorban így is meleg volt. Negyedórás várakozás után, a rajongótábor már kezdte elveszíteni a türelmét, páran tapsolni kezdtek, de csak nem jött be a kormányfő. Késés ide vagy oda: tapsvihar fogadta. Alig több mint egyórás volt végül a pódiumcsevegés. Rákay Philipnek a felolvasó szerepe jutott: egyszer - kétszer riadtan közbesuttogot, amikor pl. Orbán '89 helyett '69-et mondott. Nem volt igazi diskurzus: egy kormányfő mondta el azt, most hogyan emlékszik arra. Az igazi talán az lett volna, ha Németh Miklóst is meghívják, és ők ketten beszélgetnek. Persze Rákay nélkül. Annak lett volna értelme.