ARD tv - nyet! Putyin - látogatás és a sajtó

Értetlenül állnak a külföldi (és persze belföldi) kollégák is a Putyin - vizit sajtószervezése előtt. Ahogy nemrég megírtam, az akkreditáció kezdete sem volt teljesen egyértelmű. Külföldi kollégáim is tanácstalanul érdeklődtek a HIPA-nál (Magyarországon dolgozó tudósítók szerveete): ki mit tud a dologról. Aztán ígéretes folytatás jött, hiszen érkeztek az e-mailek, hogy hamarosan, nemsokára, csak kis türelmet még. Ezúttal válasz is jött, hog megkapták az akkreditációs kérelmet.

A hidegzuhany hétfőn késődélután ért: jött a telefon, hogy a kolléganőm és az én akkreditációs kérelmem közül csak az egyiket fogadták el, hely- és biztonsági megfontolások miatt. Mindezt pár órával az esemény előtt. Kolléganőm elhűlve nézett rám, hogy ugye most viccelek? Hiszen a bécsi regionális központból csak ezért utazott ide. Mondtam, hogy nem, nem vicc. Az ilyen diplomáciai eseményeknél mindig így van: a tudósító az ARD helyi emberével megy a rendezvényre.

Aztán reggel beszéltem a német közszolgálati tévés kollégákkal -ők hívtak föl azzal, hogy az akkreditációs kérelmüket visszautasították. Az ARD televízió nem mehet be a Putyin - Orbán sajtájra. A belgrádi Putyin - látogatáson ott lehettek, a tavalyi bécsin is gond nélkül dolgozhattak. És nem, ők sem értik miért nem. És gondolom vannak még más társaságok is így.

A parlamentből kiszorultak az igazságügyi minisztériumban kialakított sajtóteremben követhetik az országházi eseményeket. Sovány vigasz. Nem ugyanaz ott lenni a teremben, átérezni a hangulatot, mint egy dróton jövő képet nézni.

A HIPA- tagok is folyamatosan e-mailben érdeklődnek egymástól: kinek milyen információja van, hogy és hova kell/lehet menni? Miért nem mehetnek be a parlamentbe, és egyáltalán: mi a napirend, a program? Persze, lehet mindenfélére hivatkozni, hogy miért nincs információ, hogy még vannak változások, meg biztonsági intézkedések....De az nagyon nem elfogadható, hogy minden az utolsó percben derül ki. Amikor George Bush amerikai elnök Budapesten volt, a legfontosabb dolgokat időben lehetett tudni, a sajtó, a stábok föl tudtak készülni a tudósításra.

Hogy Putyin budapesti látogatása világesemény, semmi kétség. A vasárnapi tűzszünet (?) után nem is kérdés, hogy mindenki kíváncsi az orosz elnökre. Putyint az utóbbi időben nem fogadta egyetlen uniós állam- vagy kormányfő sem. Fura dolog helyhiányra hivatkozni egy akkora épületben, mint a parlament - ráadásul minden bejárata alkalmas a biztonsági átvizsgálásra. Afelől sincs kétségem, hogy sajtónyilatkozat lesz a sajtótájékoztatónak meghirdetett esemény. Maximum két, előre leegyeztetett "kérdés" ha helyet kap, a látszat kedvéért. Gorbacsov is járt nálunk, akkor is hatalmas újságírótömeget kellett kiszolgálni, meg lehetett oldani.

A kollégák dühösek. És ezt meg is fogják írni, meg is fogják mutatni.  

UPDATE - Putyin látogatás - fölébredtek

Úgy tűnik, valami változóban a Miniszterelnökségen. Üdítő volt reggel arra bekapcsolni a gépet, hogy a tegnap elküldött akkreditációs kérelmemre ezúttal jött válasz. A Merkel - látogatásnál nem volt ilyen. Tegnap pont azon dohogtam, hogy mennyire semmit sem tudni az egészről, véletlen derült ki, hogy akár már lehet akkreditáltatni is.

Aztán jött egy újabb e-mail, amelyben előzetes - regisztrációra (pre - registration, ammegmi?) kérik az újságírókat, felhívva a figyelmet arra is, hogyha ezt már megtettük, akkor nincs más teendőnk. És azt ígérik, hogy hétfőn küldik a hivatalos meghívót is. Talán abból az is kiderül, mi lesz Putyin keddi programja.

Szóval lehet ezt jól is csinálni.

Putyin jön, csak épp semmit sem tudni róla - fű alatt megtudható, hogy tulajdonképpen lehet már akkreditálni

Nem volt zökkenőmentes Angela Merkel budapesti látogatásának sajtószervezése, és dolgozni sem volt egyszerű a zsúfolt parlamenti teremben. Persze azért csak megoldottuk a dolgot. Már akkor kíváncsi voltam, milyen lesz, amikor az orosz elnök, Vagyimir Putyin érkezik hozzánk. Hátha flottabbul kezelik majd a dolgokat.

Egyelőre úgy tűnik: nem.

Még a múlthéten írtam egy érdeklődő e-mailt, a Miniszterelnökség nemzetközi sajtóval foglalkozó irodájának - magyarul. Majd nemsokára jött egy semmitmondó, ámde udvarias válasz, angolul:

"Thank you for your accreditation request. We’ll send futher information on the upcoming visit shortly.

Thank you for your understanding and patience.

Kind regards(...)"

Putyin - plakát Kairóban. Fotó:MTI/Máté Bence

Nem tudom, hogy feléjük hány nap a "shortly", de hat nappal a mail megérkezése után sem jött semmiféle információ a tudnivalókról, akkreditációról. Valóban, keddig van még idő, de Putyinra rengetegen kíváncsiak, főleg így Minszk után. Kész szerencse, hogy ma egy sajtótájékoztatón összefutottam azzal a sajtós hölggyel, akihez a nemzetközi média tartozik. Meg is kérdeztem, van-e előzetes program, (nincs), és mi van az akkreditációval. Erre azt a választ kaptam, hogy tulajdonképpen a nemzetközi sajtóval foglalkozó miniszterelnökségi irodának elküldhetem az akkreditálni óhajtottak nevét és személyigazolvány- vagy útlevélszámát. 

De erről miért nem lehet kiküldeni egy e-mailt? És főleg: ha már ígérnek tájékoztatást, akkor azt is illik elküldeni, főleg, ha "shortly" ígérik. 

Kíváncsian várom, a keddet, vajon be tudunk-e német kolléganőmmel simán jutni a sajtótájékoztatóra, vagy megint a "nincs a listán" című darabot adják elő....

Infóhiányos szardíniásdoboz - Merkel - Orbán találkozó

Sokat próbált német kollégáim is nagyokat csodálkoztak ma azon, ahogyan a Merkel - Orbán találkozót próbálták levezényelni az arra hivatottak. Az előzmények után persze sima menetre nem is számíthattunk, de az ember mindig remél.

Az Andrássy Egyetem, ahol Angela Merkel előadást tartott, több mint egy héttel az esemény előtt kiküldte a kétnyelvű akkreditációs felhívást, külön felhívva a figyelmet arra: hol, meddig, kinél kell jelentkezni. És folyamatosan küldték az infót a tudnivalókról. A Miniszterelnökséggel, amely a tulajdonképpeni munkalátogatást vezényelte (volna) le, nem volt ilyen egyszerű a helyzet. Pedig a kezdet ígéretes volt: hat nappal a látogatás előtt jött az angol nyelvű e-mail, hogy hamarosan kiküldik az akkreditációs tudnivalókat, a napirendet, miegymást. Addig is megértést és türelmet kérnek. Pár nappal később telefonon érdeklődtem, akkor is türelmet, megértést és hamarosan kiküldést ígértek. Végül pénteken délelőtt telefonáltam újra, akkor azt a választ kaptam, hogy pont akkor küldték ki az e-mailt. Mivel negyed egykor sem jött meg semmi, bátorkodtam egy e-mailt írni. Nemsokára rá meg is jött a válasz, hogy akkor küldjem a neveket, miegymást. Megtettem, elküldtem a neveket, majd személyigazolvány/útlevélszámokat is. Erre már válasz nem is jött, német kollégáim csodálkoztak is, meg bizonytalankodtak is: vajon sikeres-e az akkreditációnk. Az első e-mailben ígért egyéb tudnivalók, valahol biztos elkeveredtek, azért nem kaptam meg. Több, Budapesten dolgozó külföldi kollégát is kérdeztem: tudják-e hányra kell/ajánlott menni. De senki sem kapott ilyen értesítést.

Angela Merkel és Orbán Viktor sajtótájékoztat

Reggel jött a hír, hogy a metró nem áll meg a parlamentnél.  Az is délelőtt derült ki, hogy a parlament környékét meg sem lehet közelíteni a rendőrsorfaltól. A sajtó  vértanúk terén várakozott. A külföldi kollégák nem sokra mentek a semmilyen idegen nyelvet nem beszélő rendőrökkel. Némi várakozás után közelebb juthattunk, némi ellenőrzés után a Kossuth tér sarkán nézhettük a megérkező konvojt, majd a bejárathoz, pontosabban a kerítéshez mehettünk. Festői összevisszaságban álldogáltunk a jeges szélben, az őrök össze-vissza vették el a személyiket, majd mikrofonba motyogva tudakolták, hogy az adott személyigazolvány szerepel-e a rendszerben. Ha nem találták, annyit mondtak: nincs a rendszerben. És ha az illető nem magyar volt, akkor is.

A fejetlenség és a káosz egyre nagyobb lett. A német követség sajtósai is negyedórát fagyoskodtak kinn, mire bejuthattak. A szlovén tévések azon háborogtak, hogy miért nem lehetett ezt előre megírni, hogy pontosan hova, hányra kell jönni, meg, hogy mennyi ellenőrzés van. Volt, hogy a stábok fele bemehetett, mert rajta voltak a listán, amelyet valahol, valaki benn az épületben, a mikrofonba elmotyogott adatok alapján ellenőrzött, míg a többiek nem szerepeltek a jegyzékben. Így jártunk mi is. Német kollégám mehetett, kolléganőmmel nem- mert nem voltunk rajta a listán. Pedig a neveket, adatokat egyetlen mailben küldtem el. Majdnem szakadt a cérna, így kissé emelt hangon hívtam a nemzetközi sajtóval foglalkozókat. Két lány hamarosan megjelent a listákkal, amelyeken rajta voltunk. Szegények nem tudták mi lehetett a gond, miért nem találták meg több kolléga nevét a rendszerben. Kínos. Végül az őr is hogy hogy nem, de ránk bukkant az éterben. Mehettünk. Persze találomra, mert útbaigazítás nem volt, kíséret sem. A biztonsági ellenőrzés után valami hátsó udvaron jutottunk be. A velünk lévők nem is tudták merre kell menni.

Tömegnyomor a teremben

A meglepetés a delegációs teremben ért minket: kis helyre rengeteg újságíró bepréselve, kordon mögé. Volt ugyan emelvény a tv- kameráknak, de el sem fértek rajta rendesen. Fotósok a pulpitus előtt nyomorogtak. Kinn jeges szél, benn jó meleg. Kabátakasztó? Alig....lépni nem lehetett. Ha jegyzetelnem kellett volna, nem tudtam volna. Az akkreditációkból valakinek csak leeshetett volna, hogy itt, ennyi ember, főleg így, kordon mögé szorítva nem fog rendesen elférni. Miért nem lehetett máshova vinni az egészet? Aki nem tudott magyarul, igencsak elveszett lehetett, vagy a magyarul tudó kollégák segítségére volt szorulva.

Elég sok diplomáciai eseményen voltam már, idehaza és külföldön is. A bevett gyakorlat, hogy a külföldieket pesztrálják, hogy az adott országban a fogadó fél sajtóstábja igyekszik információkat és mindenféle más segítséget megadni, helyet, feltételeket biztosítani a munkához. Bár most nem volt nagy csúszás, máskor, máshol ilyen esetben is jött valaki szólni: hamarosan kezdünk, de még nincs vége a megbeszélésnek. Itt ilyesmi nem volt. Bezsúfolva, egymáson taposva várhattuk a nagy eseményt. Kollégáim megkérdezték, hogy ez így a normális nálunk?

Pozitívum, hogy víz azért be volt készítve. Igaz, a tömegben nehezen lehetett megközelíteni.

Nagy meglepetésre, kérdésekre (!!!) is volt idő. Persze a kormánynak oly kedves MTVA kezdhette, majd a Die Welt (nem éppen kormánykritikus tudósítója) folytathatta, majd Reuters és a FAZ következett. Majd sietni kellett, hiszen zsúfolt a program.

Számomra a csúcs az volt, amikor a fontos emberek kimentek, egyszerűen ránk csukták a delegációs terem ajtaját, hogy ne lábatlankodjunk már....