A sehol meg nem hirdetett eseményre már nem juthatnak be a külföldi tudósítók helyhiány miatt

Azt, hogy az orosz elnök, Vlagyimir Putyin ismét Budapestre jön, már jó ideje tudni lehetett. Az október 30-i dátumról maga a külügyminiszter beszélt pár hete. Egy ilyen elnöki vizit most, a szíriai török benyomulás miatt még érdekesebb világpolitikai szempontból. Nem is szólva a többi, Magyarországot érintő kérdésről, mint amilyen a paksi bővítés vagy a szennyezett kőalj miatti kompenzáció. Érthető, hogy nagy a sajtóérdeklődés külföldről és belföldről is. Bő egy hete hívtam fel a Miniszterelnökséget, hogy mi tudható a látogatásról. Semmi - jött a válasz. Az utóbbi években akármilyen fontos esemény is volt, a sajtóakkreditációt intéző Miniszterelnökség általában csak előző nap küldte ki az értesítést, hogy akkor lehet jelentkezni, küldeni a bejutáshoz szükséges adatokat. Így nem is nagyon izgultam, hogy valamiről lemaradok. Nem így lett.

A rend kedvéért kedd reggel küldtem egy emailt a Miniszterelnökségre (a nemzetközi sajtóval foglalkozó irodához), majd másfél órával később, miután nem jött válasz, Havasi Bertalan helyettes államtitkárnál is érdeklődtem e-mailben, hogy mikor lesz a sajtótájékoztató, lesz-e akkreditáció. Ezután nem sokkal hívott fel egy kedves hölgy a Miniszterelnökségről, hogy megkapták a levelem, de sajnos már nem tudnak fogadni, mert minden hely betelt. Kérdeztem, hogy hogyan lehetséges, hiszen sehol nem hirdették meg, meghívó nem érkezett, a kormany.gov.hu eseménynaptárjában sem szerepel semmi. Azt a választ kaptam, hogy a magyar és az orosz újságírók csak úgy, maguktól jelentkeztek, és nincs már hely.

Eseménytelen eseménynaptár

A külföldi szerkesztőségeknek dolgozó kollégák közül talán csak a két nemzetközi hírügynökségnek sikerült végül valahogy felkerülnie a sajtólistára, hogy bejussanak. Meghívót ők sem kaptak.

Putyin előző látogatásaira sem volt könnyű akkreditáltatni magunkat. Volt, hogy közölték: vagy a német kolléganőm, vagy én mehetek be az eseményre. Igaz, akkor volt egy sajtószoba, ahol kivetítőn lehetett követni az eseményeket, volt csatlakozási lehetőség, hogy az ember jó minőségben tudjon hangot rögzíteni.

A magyar kormányzat mostohán bánik a külföldi sajtóval: ellenségnek tartja. Nem hajlandó szóba állni velünk, majd  egyoldalúsággal vádol, miközben ők, a kormányzat nem hajlandó interjút adni. Interjú alatt pedig nem egy szóvivőt szeretnénk érteni. Amióta az ARD-nek dolgozom, 2013 óta, Orbán Viktornak egyszer sem volt ideje arra, hogy a tv-nek és a rádiónak egyszerre, interjút adjon. A megkeresésre mindig az volt a válasz, hogy miniszterelnök úr nagyon elfoglalt. Pedig láttuk: még város televíziókra is tud időt szakítani - persze csak ha baráti a közeg.

Az igazán sötét álkeresztény, Kövér László. Eközben Németországban Vincent megy

Kövér László a minap egy lakossági fórumon vaskosan buzizott. Hogy a házelnök nem a modern kor gyermeke, többször is kiderült már avíttas, molyirtó szagú, feudális megnyilatkozásaiból. De hogy jön ahhoz egy közjogi méltóság, egy európai uniós állam házelnöke ahhoz, hogy egy kisebbséget sértegessen? Hogy pedofíliához hasonlítsa, ha egy azonos nemű pár gyermeket szeretne? Mi az, hogy nem egyenrangú valaki azért, mert nő létére nem férfival, hanem nővel bújik ágyba, vagy ha férfi létére férfivel, és nem nővel? Persze, szíve joga nem szeretni valakit, valakiket, de az országgyűlés elnökeként, a kormányzópárt prominenseként akkor sem beszélhet emberek egy csoportja ellen, nem bélyegezheti meg őket, és főleg nem csinálhat viccet belőlük. 2019-ben a fejlett, modern világban alapvetés, hogy nem érhet senkit hátrány vallása, bőrszíne, neme, szexuális irányultsága miatt.

Kövér László.Forrás: Wikipedia  

Kövér Lászlónak fontosak a határon túli magyarok. A szomszédos országban élő magyar kisebbség. Legalábbis szavakban. Nos, mit szólna a házelnök, ha Belgrádban, Bukarestben, Bécsben azt mondaná a kollégája, hogy egy normális kisebbségi nem akarhat egyenragú lenni a többségi társadalom tagjaival, hiszen egy normális kisebbségi tudja, mi a dolgok rendje. Vagy ha azt mondanák, hogy a külhoni magyarok ne akarjanak már anyanyelven tanulni, saját kulturális intézményéket, vagy sajtót. Legyen nekik elég a többségi társadalomé. Ha ilyet mondanának, tennének, akkor gondolom a házelnök rögtön tiltakozna, és jajveszékelne - teljes joggal. Hiszen a kisebbségi sorban élők nem maguktól választották ezt a helyzetet. Így születtek. Ezt dobta a gép. Ugyanígy, a szexuális kisebbségek sem hobbiból, hóbortból, poénból lettek mások.

Szégyen, amit és ahogyan ez a fideszes politikus művelt.  És szégyen az is, hogy senki nem mer neki a párttársai közül szólni, hogy ez így nagyon nincs rendben. Lassan már olyan sajtótermék sincs idehaza, ahol erről beszélni lehetne.

Mellesleg ideje lenne, hogy kormány ne turkáljon állandóan a lábunk között, hogy terhesek vagyunk-e már, meg a hálószobánkban, hogy kivel bújunk össze. Mert rohadtul semmi köze hozzá. Egy dolgot csináljon, ha valóban fontos a kormányzatnak, hogy több gyerek szülessen: támogassa azokat, akik gyereket szeretnének. Tekintet nélkül arra, hogy egyedülálló, házas, vagy sem, és, hogy milyen nemű, vallású a pár. Ez elég keresztényi lenne, már csak azért is, mert mintha a bibliában elég sok szó esne az elfogadásról, a másik szeretetéről, megsegítéséről....

...és amikor a kövéri-sötétséggel párhuzamosan belebotlok valami újba, méginkább elszomorít az itthoni helyzet. Németországban most egy dalon megy a pörgés. Sarah Connor "Vincent" című új számán. Hogy miről szól a dal? Egy kamasz srácról, aki ráébred arra: neki bizony a fiúk jönnek be. És hogy miért született a dal? A Németországban nagy sztárnak számító Sarah Connor azt mondta: egy barátnője mesélte el neki, hogyan mondta el a fia: meleg. Sarah szerint hatalmas erő kell egy tinédzsernek ahhoz, hogy ezzel előrukkoljon. És nekik akar segíteni. Mert hiába elfogadó egy társadalom, a mássággal, a "sorból kilógással" nehéz mit kezdeni, előlépni. Hát még, ha olyan maradi a felfogás, mint Magyarországon. A dalpremier után persze volt némi aggodalom, de például a hesseni közrádió az aggódó szülök felvetéseire is válaszolt, akiknek Vincent nevű gyerekük van. A német kormány (konzervatív, katolikus) egészségügyi minisztere mellesleg meleg. De ez ott másodlagos. Mert nem ágybéli preferenciái miatt, hanem agybéli képességeiért került a posztra, mert egy konzervatív, a nemzetért aggódó kormány számára fontos, hogy a megfelelő ember a megfelelő helyre kerüljön. Ezt idehaza is meg kéne tanulni végre.

A kormány és Brüsszel

Kormányplakát a Bikás parkban, Budapesten

Az ellenzéknek eddig nem nagyon tűnt fel, hogy "Brüsszelben" a tárgyalóasztalnál ott ülnek a magyar kormány képviselői. Hogy minden egyes uniós döntésben részük van. Hogyha a magyar kormány a büsszeli bürokratákat, a brüsszeli döntéseket szapulja, akkor tulajdonképpen önmagát is köpködi. Hiszen a magyar diplomaták, a magyar politikusok, a magyar szakértők mind mind ott vannak Brüsszelben, és mind mind részesei a döntéshozatalnak. A magyar kormány jóváhagyásával, a magyar kormány felhatalmazásával. Amely idehaza, Budapesten mindenfélével megvádolja őket. A saját embereit is. Egyedül a minap, az LMP-s Ungár Péter beszélt arról, hogy bizony a magyarok is kinn vannak, nem a fejünk fölött, nélkülünk születnek a döntések. Meg arra is emlékeztetett a politikus, hogy a 2014-ben a Fidesz is igennel voksolt Junckerre.

Furcsa, hogy az ellenzék ezt nem teszi szóvá. Hogyha ennyire inkompetensek Brüsszelben a magyarok, hogy nem tudnak érvényt szerezni a magyar érdeknek, miért nem hívja haza őket a kormány? Vagy eleve: ha a magyar tárgyalódelegáció kinn rábólint valamire, budapesti jóváhagyással, mert anélkül nem is lehetne megszavazni, nos, akkor azt aztán miért kell itthon pocskondiázni?

A kormánynak az a nagy szerencséje, hogy az átlagembernek a messzi távoli, megfoghatatlan valami az Európai Unió. Így nincs is tisztában a legalapvetőbb működési elvekkel. Hogy például a tagságnak köszönhetően mindenbe beleszólása van a kormánynak.  A legtöbb magyar szerkesztőségben még mindig a külpolrovathoz sorolják az EU-t, hiszen az külföldön van. Pedig nem. Az EU az mi is vagyunk. Ahogy erről már 2016-ban is írtam itt. A többségnek így nincs is meg, hogy mennyire visszás a helyzet, hogy kinn ülnek a magyar kormány képviselői a tárgyalóasztalnál,  akiket aztán az őket kiküldő kormány ócsárol, azt állítja róluk, hogy mindenfélét Magyarországra akarnak kényszeríteni. A nagyobb baj, hogy ezt eddig alig valamelyik ellenzéki képviselő tette szóvá.