Hogy vihar lesz, azt már szombaton lehetett sejteni. Igaz, akkor még csak annyi jelent meg, hogy feltehetően, meg valaki, meg magas rangú...Akkor még azon viccelődtünk, hogy ez meg már milyen hír, hogy semmi konkrétum nincs benne. Aztán kedden robbant -a nyilvánosság előtt - a bomba. A Magyar Nemzet megnevezte a szocialista elnökhelyettest, országgyűlési képviselőt, mint akinek Ausztriában több mint 200 millió forintja van. Kínos. A választások előtt végképp óriási pofon ez. Azért írtam, hogy a nyilvánosságnak kedden robbant a bomba, mivel az ügyészség, illetve az érintett osztrák bank már korábban értesítette Simon Gábort. Volt, lett volna idő alaposan fölkészülni arra, amikor megjelenik a hír.
Ma arról szólt a Jókai utcában a nap, hogy egy csomó újságíró ott topogott a hidegben, próbáltak infót, nyilatkozót, bármit szerezni. Arra is számítottunk, hogy Simon Gábor kiáll, és elmondja. Igen, ez egy kellemetlen lépés, fájdalmas, de csak rövid távon. Hosszú távon sokkal jobb húzás, védhetőbb, korrektebb. Meg persze a mi munkánk is egyszerűbb lenne így...Mesterházy Attila is csak azért nyilatkozott, mert másként nem tudott volna kijönni a székházból. Volt, hogy állt a forgalom az utcában, mindenféle infók terjengtek. Mindenkinek volt valami biztos fülese, tippje. Mire volt jó ez az egész? Csak még kínosabb lett az ügy, hogy senki sem állt ki és nézett szembe a sajtóval, rajtuk, rajtunk keresztül meg a választókkal.
Jobb helyeken van válságkommunikációs terv. Ha nincs, valakit elő lehet rángatni, hogy azonnal csináljon valamit, mondja meg, hogyan lehet a legkisebb károkkal, a legjobban kijönni a slamasztikából. Nekem most olyan érzésem van, hogy teljesen amatőr módon kezelték a helyzetet, a lehető legrosszabban próbálták megoldani a dolgokat. Mintha egy civil dalárda próbálná menteni a menthetőt a félresiklott hakni után.
Kívülről mi látszott? Káosz. Tanácstalanság. Amatörizmus. Titkolózás - fejvesztett titkolózás. Amikor ilyen horderejű ügy van, akkor nem a legjobb módszer a kormánytól átvenni a "nem mondunk semmit, nincs is semmi" taktikát (amelyről EBBEN a posztban írtam korábban), tankönyvi anyag, hogy rövid, gyorsan és hatékonyan kell lezárni az ilyen ügyeket. Mert ez újabb támadási felületet ad, hogy nem állnak ki, elsunnyogják a nyilvánosság, a közvélemény, a választók tájékoztatását. Kedd óta folyik a totojázás, a magyar sajtó az utcán, székház előtt, sajtórendezvényeken hajkurássza a szocialista politikusokat, mondjanak már valamit. Van, aki mond, van, aki heherészve elfut, más bőszen telefonál. Pártelnök külföldön, az érintett sehol. A háza előtt rá leselkedő kollégáknak annyi ígér, hogy csütörtökön nyilatkozik.
Mindez úgy, hogy legrosszabb esetben is napok óta tudni: valami kínos leleplezés jön. Amin csámcsogni fognak. Sokáig. Kampány előtt, mint egy falat kenyér, úgy kell az ellenfél lejáratásáról szóló eset. És erre a helyzetre nem készülnek fel? Vagy ha ez a felkészülés, az igen kínos... A nevet és pénzösszeget közzétevő cikk megjelenése után hosszú órák teltek el, mire késő délután megszületett egy vérszegény közlemény. Amely semmiről sem szólt. Arról nem is beszélve, hogy manapság egy-egy közleménynél azért több kell. Főleg, ha ilyen ügyről van szó. Talán érdemes lett volna, ha a pártelnök azonnal hazarepül. A botrány miatt keveseket fog érdekelni, hogy kivel pacsizott Washingtonban. Azt is hibának tartom, hogy a washingtoni MTI - tudósítónak ígért találkozót végül lemondta. Nem volt ott egy kamera, egy mobil, amellyel három csenevész mondatot valaki fölvesz, majd fölteszi az mszp.hu-ra meg a youtube-ra? Máris egy méregfoggal kevesebb: van megszólalás, mindenki azt használja, nincsenek kérdések (ahogy ezt a kormányzati portál videóinál már megszokhattuk). Minél tovább kerülik a nyilvánosságot, annál kínosabb és károsabb az egész.
Délután három körül tudtam a székházhoz menni. Délelőtt a sajtósok még azt sem akarták megmondani, hogy hánykor kezdődik az üggyel foglalkozó ülés. Hű, mekkora titok...Jót mosolyogtam ezen. Csaknem másfél órát fagyoskodtam kint a többiekkel. És nem értettem, ez miért jó a pártnak, hogy kinn tolong a sajtó, akadozik a forgalom, a székházba igyekvők és a gyalogosok alig tudják átvágni magukat a sajtón...Sunnyogás. Ez jutott az egészről eszembe. Aztán elunva a dolgot, fölhívtam az egyik sajtóst. Ő mondta, hogy most tették ki a közleményt. És, nem, nem lesz sajtáj, nem nyilatkoznak. De legalább valami infót szereztem. Azt kellett volna mondani, hogy délután ekkor és ekkor sajtájt tart a párt, miután az elnökség megvitatja a kialakult helyzetet (amiről már napok, ha nem hónapok óta tudnak). Pont. És akkor nincs ez a kínos herce - hurca, politikusvadászat, fagyoskodás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése