A Maslow-piramis - avagy miért szavaznak a nincstelenek az őket szegénységben tartókra?

Több facebook bejegyzést is olvastam az április 3-i választásokról, amelyben szavazatszámlálók osztották meg tapasztalataikat. Volt aki lepukkant külvárosban, más isten háta mögötti faluban, és volt aki egykor szebb napokat látott településen volt. Arról számoltak be, hogy a voksolás alatt szóba kerültek a nehézségek, a nincstelenség, a kilátástalanság, az alacsony nyugdíj, hogy nincs már bolt a faluban, hogy jóformán csak közmunka van, ha egyáltalán van... És, hogy aztán a szavazatszámláláskor toronymagasan a Fidesz kapta a legtöbb voksot. A posztolók nem értették, hogy lehet az, hogy ennyire rossz, kilátástalan helyzetben élők mégis azt az erőt választják, amelyik az elmúlt 12 évben semmit, vagy alig változtatott a körülményeiken, vagy netán még rontott is azokon. 

Maslow-piramis.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Maslow-piramis

A kampányról itt írtam bővebben, hogy amíg a Fidesz dehumanizálta és a zsigeri félelemre épített, egyszerű, közérthető, pénztárcát érintő szlogenekkel operált, addig az ellenzéknek nem volt ilyen frappáns, jól csengő üzenete. 

Szóval akkor miért van az, hogy a szegény, rossz körülmények között élők mégsem a változásra, hanem az eddigiek folytatására szavaznak? Úgy tűnik a Fidesznél valaki nem csak szociálpszichológia könyvet olvasott, hanem ismeri a Maslow-piramist is. Abraham Maslow amerikai pszichológus volt, és az emberi szükségletek elméletét dolgozta ki. Vizualizálva formája piramis formát adott neki: alul, a legszélesebb sávban a fiziológiai szükségletek vannak (légzés, anyagcsere, evés, ivás, szex). Ezt követi a biztonság (fizikai, anyagi, stb.), majd jönnek a szociális szükségletek (barátság, szeretet, valahova tartozás), ezután jön az önbecsülés (presztízs, pozíció) és az építmény legtetején az önmegvalósítás (kreativitás, fejlődés). Maslow szerint amíg egy-egy piramisszint nincs kielégítve, nem lehet továbblépni. Tehát akinek a fiziológiai szükségletei nincsenek biztosítva, az azzal van elfoglalva, azért küzd, hogy ez sikerüljön neki, mintegy nincs ideje, ereje a magasabb rendű, azaz a következő lépcsőfokkal foglalkoznia. (Maslow elméletét bírálták, miszerint az embernek egyszerre többféle motiváció is hathat, meghogy túlzottan a nyugati kultúrára szabta az elméletét - de ez nem a poszt tárgya). 

Ha tisztában vagyunk a Maslow-piramissal, nem nehéz belőni, hogy egy elszegényedett, munkanélküliséggel sújtott vidéken mi az ami az embereket érdekli, motiválja: túlélni a napot, megszerezni a betevő falatot. A Fidesz azt lengette be a választási kampányban, ha nem a jelenlegi kormány folytatja, akkor mindenfélét elvesz az emberektől az ellenzék kormánya. A kampányban ráadásul démonizált, dehumanizált pártszövetség rémképével operált a kormányzópárt. És hiába mondta az ellenzék, hogy szó sincs ilyesmiről, nem hittek neki. Miért is kellett volna? A nincstelenség miatt, az alapvető létfenntartásért küzdő emberek tudata beszűkültebb, hiszen minden erejét leköti, az hogy biztosítsa a mindennapi élelmet, hogy valamivel be tudjon fűteni, valahonnan valami ruhát szerezzen. És ha valaki azzal jön neki, hogy a démonizált másik még azt a kicsit is elveheti, az bizony rémisztő. Akkor bizony minden erővel kapaszkodni kell a meglévő dolgokba, nem szabad engedni, hogy változás álljon be.  

Ellenzéket démonizáló plakát
kormánykritikus graffitivel 

No, de, vetik fel többen is, mi veszteni valója van, ha ennyire rossz neki, egy próbát megérne, hátha jobb lesz! Nos, ez nem ilyen egyszerű. Kívülről nézve nagyon rossz a helyzet. Ám aki ebben él hosszú évek óta, az megszokta, megtanulta, hogyan lehet megküzdeni a nehézséggel. Ismeri, mit jelent ez a lét. Megoldásai vannak, forgatókönyvei az élethelyzetekre. Míg a beígért esetleges jobbra nincs. Nem ismeri azt, nem tudja mi vár rá, nincs róla tapasztalata, nem próbálta. Az ismeretlen dolog pedig félelmetes, riasztó, mert nem tudja, hogyan lehet abban mozogni, hogyan lehetne ott a felmerülő problémákat kezelni. Ismeretlen ezért félelmetes terep. Ezzel szemben áll a már jól ismert életkörülmény. Még egy szép mondásunk is van erre: járt utat járatlanért el ne hagyj! Ráadásul nem is biztos, hogy sikerül az egész, amit ígérgetnek, hisz nincs rá 100 százalékos garancia. Csak egy ígéret, hogyha majd sokan ugyanúgy tesznek, mint ő, akkor esetleg, talán... És persze attól is tartania kell, hogyha mégis minden marad a régiben, kiderülhet: nem támogatta a fennálló rendszert, így akár még pórul is járhat. A biztos rosszal szemben a bizonytalan, esetleges jó nem elégséges alternatíva. 

A voksolás alatt volt bejelentés arról, hogy 10-30 ezer forintot vagy több adag disznóhúst kapott az, aki bizonyítottan a megfelelő helyre ikszelt. Régebben zsák krumplikról is szó volt szavazások idején. És sokan csodálkoztak, hogy ilyen kevésért valaki eladja a szavazatát. De képzeljük bele magunkat az érintett helyébe: segélyből vagy közmunkából tengődünk. A pénzből alig jut a számlákra, élelmiszerből is csak a legolcsóbbat lehet venni, hónap végén már kenyérre sem jut. Mivel nincs megfelelő képzettségünk, jobb munkahelyre nem is számíthatunk, vagy az olyan messze van, hogy oda el sem tudunk jutni - autóról, még egy rozzant rozsdatemetőről sem álmodhatunk, a busz meg naponta kétszer megy, ráadásul az is pénzbe kerül. Ha valaki ilyen helyzetben van, és odamennek hozzá, hogy tessék 10 ezer forint/5 kiló hús/ egy zsák krumpli, és mindezért csak annyi kell, hogy az X-et odateszed, nos, akkor miért csodálkozik ezen bárki is? Hiszen a szavazó évek, évtizedek óta tengődik, túlél. Ígértek fűt-fát, aztán semmi nem lett belőle. Viszont a voksért felajánlott  pénz/hús/krumpli megfogható, azonnal megkapja, azonnal élvezheti a gyümölcsét annak, hogy egy papírlapon odatett egy X-et. A létfenntartásért küzdő embert nem tudja érdekelni a demokrácia. Demokráciával nem lehet jóllakni, befűteni, ruhát/italt/cigit venni. A szabad sajtó eszméje szép és magasztos, de ha valaki nem olvas lapokat, nem izgatja, hogy a rádióban, tévében milyenek a hírek, nos, akkor nem fogja lázba hozni a kérdés. A kapott pénz/hús/krumpli viszont azonnali javulást eredményez a helyzetében. 

Fideszes békemenet 2022. március 15-én

Az sem véletlen, hogy a választások előtt valamit osztogatnak a politikusok. Vagy átadnak dolgokat, amelyektől a helyiek élete elvileg jobb lesz. Mert az ember már csak olyan, hogyha valakitől kap valamit, akkor azért hálát érez. Illik viszonozni. Hát akkor odahúzom az X-et, mit érdekel engem, ettől a jelölttől legalább kaptam valamit, ő legalább valamit tett, amitől nekem jobb. 

Az ellenzéknek nagy ellenszélben kellett (volna) megszólítania a szavazókat. A városokban valamelyest sikerült is nekik. Sőt: Budapesten taroltak.De amíg ennyire sok a szegény az országban, a kiszolgáltatott ember, az olyanok, akik helyzete kilátástalan, addig bizony azokon a vidékeken nem sokat érnek az olyan mondatok, hogy visszaállítjuk a jogállamiságot, a fékek- és ellensúlyok rendszerét, meghogy ismét szabad lesz a sajtó. Ezeken a helyeken a rezsicsökkentés, a csirkefarhát-árstop meg a voksért járó jutalom határozza meg  az X-ek helyét addig, amíg nincs az ellenzéknek valami kézzelfogható ötlete, alternatívája. Ez pedig, jelen állás szerint a Maslow-piramis legalsó szintjéhez kell, hogy kapcsolódjon.