Malőr

Nemrég egy szép, zöld lapot hozott a posta. Ebben arra kértek, hogy legyek már oly kedves megosztani tévézési szokásaimat a Nielsennel. A napokban a munkatársaik meglátogatnak. Oké, gondoltam én, legyen. Amúgy is érdekel, hogyan működik ez. Egy hétig se híre se hamva nem volt a kérdezőbiztosnak. Így hát betelefonáltam, mi van. Egy udvarias fiatalember azt mondta, hogy a kolléganői, ha megadom a számot, egyeztetnek velem egy időpontot. A pontos címem is azért még egyszer felírta. Majd jött a telefon, időpontegyeztetés mára.

Két mosolygós fiatal nő állított be. Még egy doboz teát is hoztak. Elkezdődött az adatfelvétel, meg kérdőívkitöltés, amely aztán hamvában holt. Mivel mellesleg megkérdezték, hogy ugye sem én, sem a háztartásban élők nem dolgozbak tv-nél, médiumnál, pr - vagy marketingcégnél. Mondtam, hogy de. Egyperces lefagyás, majd mondták, hogy akkor sajna, ennyi volt, a kutatásban olyanok nem vehetnek részt, akik az említett helyeken dolgoznak. Az egyik lány kicsit be is gurult, hogy, ha már betelefonáltam, akkor ott ezt az apróságot miért nem kérdezték meg... Mondjuk ők sem kérdezték, amikor időpontot egyeztettünk. És ez hiba.

Ha van egy ilyen kitétel, hogy kiket nem mérhetnek, akkor mindenkitől meg kell kérdezni ezt, még akkor is, ha viszonylag kicsi az esélye, hogy a több millió emberből pont ilyenbe futnak bele. Én jót mosolyogtam az egészen, a kérdezőbiztosok már nem voltak ilyen jókedvűek. Mert azért egy profitól az ember nem számít ilyen malőrre, vagy mellényúlásra.  Kár...pedig érdekelt volna a kérdőív...Nagyon szép kis kártyákat tartalmazó füzetük is volt!