Újságírói, tudósítói szemmel nézve a tegnap esti tüntetés technikai
szempontból jó volt. Volt külön pulpitus a kameráknak, fotósoknak, központi
hang, a színpad jól meg volt világítva. A sajtó munkatársainak volt helyük
dolgozni: a pulpitusok tövében volt egy kis elkerített hely erre, hogy ne a
tömegben lökdösődve kelljen írni, jegyzetelni. Egyedül a tüntetés előtti üvöltő
zene volt nekem egy kicsit zavaró: a nép hangját bömbölő muzsika mellett nem a
legegyszerűbb rögzíteni. Példás volt a szereplők föl- és lekonferálása is. Ez
nem mindig szokott menni.
De aztán... De aztán a várakozásokkal teli tömeget azonnal le is hűtötte
Várady Zsolt, hogy tulajdonképpen nem is azért jöttek, amiért. Hogy nincs itt
az ideje még, se szervezet, se pénz. Páran be is kiabálták: "összedobjuk
rá a pénzt." Kommunikációs szempontból nézve ezzel ki is lett végezve a
tüntetés. Amelynek sokkal inkább egy sajtótájékoztató jellege volt - csak épp
nagyszínpadon. A rossz idő ellenére, akik eljöttek, nem sokszor lettek bevonva.
Nem nagyon volt alkalmuk kiélni magukat a kormányellenes szlogenek
skandálásában sem.
Az elhangzott beszédek között néhány nagyon hosszú volt. És alig volt olyan,
amely egyszerű, könnyen megérthető üzenetet hordozott volna. Sokszor elvont,
nyakatekert dolgokról beszéltek a színpadon. Ami rendben is van egy értelmiségi
fórumon, de ha tömegekhez akarnak szólni, sok embert maguk mellé állítani (bár
a kérdés egyelőre jogos: minek?), akkor sokkal egyszerűbb, kézzelfoghatóbb
dogokról kell beszélniük. Közérthetően.
Egy munkanélkülit, közmunkást, hajléktalant nem hiszem, hogy elsősorban a
demokrácia állapota izgatná a legjobban. A demokráciát nm lehet megenni, nem
lehet belőle sárga csekket, lakbért fizetni. A gyereknek sem lesz belőle
télikabátja. Szlogenekben, témákban sokkal jobb a Fidesz: eddig senki sem
tudott a csodafegyverre, a "rezsicsökkentésre" hasonlóan frappáns
választ adni. Márpedig amíg nincs ilyen, amely mögé sokan oda tudnak állni,
addig az ilyen demokráciadeficit taglaló nagygyűlések, demonstrációk inkább úri
huncutságok maradnak. Ahonnan a tömeg majd elmaradozik. Mert ha nem érti miről
szövegelnek odafönt, vagy ha olyan dolgokról beszélnek, amelyek őt (érzése
szerint) nem érintik, vagy nem érdeklik, vagy nem az égető szükségleteire ad
választ, akkor nem megy el. Majd megnézi a tévében. Ott legalább
összefoglalják, és talán le is fordítják emberi nyelvre, miről volt szó.
Valahogy a meghirdetett cím, az új országot építünk, nem találkozott a
megvalósított tartalommal. Mintha egy gusztusos krémesből kihagyták volna a
cukrot...
Ha a színpadon nem is, a tömegben voltak frappáns megoldások. Zseniális
transzparensek, feliratok, installációk voltak a tüntetőknél. Jól látható
ezekből, hogy a tömeget mi foglalkoztatja, mi érdekli, mi háborítja föl. Ezeket
valaki ha átnézné, talán lehetne rittyenteni valami kommunikációs stratégiát. Jól
értelmezhető, egyszerű hívószavakkal, amelyek közé be lehet csempészni pár
elvontabb dolgot is. Mert az édeskevés és sehova sem vezet, vagy nem
hosszútávon, hogy akkor "közösen utáljuk a kormányt." Na, puff. De
mit kínálnak helyette? Vágó Gábornak a fölszólalásában nagyon is igaza volt.
Csak épp a demonstráció elején már lelőtték a demonstrációt. Az sem annyira szerencsés, szerintem, hogy a felszólalók papírból olvassák föl a mondanivalójukat. Egy szónok sokkal hatásosabb.
A civil báj kezd kevés lenni a vérprofi kormánygépezettel szemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése