Gyerekkoromban a Híradó - kis túlzással - úgy kezdődött, hogy Moszkva....Jó, persze kemény propaganda volt minden, de azért sok mindenről hallani lehetett, mi történik a világban. Vagy legalábbis a Keleti Blokkban. Végtére is akkoriban az érintette legjobban az embereket. Emlékszem, hogy mennyire szerettem a Panorámát - apuval mindig megnéztük. Ha valamit nem értettem, elmagyarázta, vagy (ez még ugye a '80-as években volt) kis kiegészítést adott, hogy a hallottakat/látottakat hogy is kell érteni.
Manapság mintha kihalt volna a külpol. Elsorvadt. Elsorvasztották? Az újságokban is egyre hátrébb kerül, a Híradókban van, hogy mindez kimerül a résbe szorult a kis kínai gyerek feje, Világhírű Celeb terhes, és pandabébik születtek X állatkertben témakörben. Hurrá....de, hogy a világon más is történt, az sokszor -sajnos -kimarad. Pedig a külpolitikai anyagokkal haza is lehet "üzenni". Azzal, ha megmutatjuk, megírjuk, mi, hogyan működik máshol, vagy épp a buktatókra, hátulütőkre lehet rávilágítani. Sokszor, ha be is kerül egy-egy hír, a hazai, külpoltól elszokott néző nem biztos, hogy érti, miért fontos. Már megint lőttek a Közel-Keleten. Na, puff neki. Máskor is volt ilyen. De ha azt is elmondjuk, hogy ettől akár az egekbe is szökhet az olaj ára, és még drágábban tankolunk, akkor arra nem biztos, hogy csak legyint egyet. Arról sem sokat hallani, hogy mi történik a környező országokban. Egyre kevesebben írnak arról, ha Ausztriában választanak. Pedig a határ túloldalán figyelnek ránk. Sőt, távolabb is. Manapság persze nem lehet oylan anyagokat csinálni, mint mondjuk '92-ben. De attól, hogy valami infotainment (csodás angol szó a szórakoztató informálásra), nem kell hogy rossz legyen. Ez a mi, az újságírók feladata, hogy a fontos információkat úgy csomagoljuk, olyan körítést adjunk hozzá, hogy az érdekes legyen, érthető, ne kapcsoljanak át/lapozzanak el az emberek. A színes, már-már bugyuta anyagokba is ellehet (vagy inkább kell) rejteni fontos tudnivalókat.
Átlapozni egy német újságot, megnézni egy német híradót, teljesen más érzés, mintha ugyanezt itthon teszem. A németeknek van képük a világról, érdekli őket, hol mi történik. Így maximum csak idehaza lepődnek meg azon, hogy még a Bundestagban is téma vagyunk. Mondhatjuk, hogy a németek már csak ilyenek, minden érdekli őket, mindenbe beleütik az orrukat. De ha onnan nézzük a dolgokat, hogy a német befektetők is beleütik az orrukat a dolgokba, tudják hol, milyen a helyzet, van róla egy képük, tudásuk mielőtt befektetnének. És ugyan elcsépelt, közhelyes, hogy a tudás hatalom, de ez így van. Ha éppen a kakóültetvények kipusztulóban vannak, vagy borzalmasan rossz termés várható, akkor nem éppen ideális, ha valaki csokigyárat akar indítani. De ahhoz, hogy ezzel tisztában legyen, figyelni kell a világ dolgaira. Hogy a hazai közéletbe sokan belefásultak, meg tudom érteni. Az viszont rossz, ha ha mi itt bezárkózunk a kis világunkba, megelégszünk annyival, hogy éppen ki nagyobbíttatta meg a mellét.
Régebben fajsúlyos volt idehaza a külpolitika. Nem csak a botrányos esetek voltak bemutatva és nem csak felületesen. Igaz, aláírom, külpolitikát jól csinálni nem olcsó mulatság. Az a legjobb, ha a stáb, az újságíró a helyszínre mehet, maga kutat a dolgok, az események után, mert ő az, aki a magyar szempontból tudja elemezni a dolgokat. A nagy hírügynökségektől persze könnyebb és olcsóbb beszerezni a képet, hangot, infót. De az meg olyan, mint a konzervpörkölt a bográcson főtthöz képest. Ehhez képest alig van már olyan magyar szerkesztőség, akinek van külföldi tudósítója. Úgyhogy egyelőre marad a konzerv...
Átlapozni egy német újságot, megnézni egy német híradót, teljesen más érzés, mintha ugyanezt itthon teszem. A németeknek van képük a világról, érdekli őket, hol mi történik. Így maximum csak idehaza lepődnek meg azon, hogy még a Bundestagban is téma vagyunk. Mondhatjuk, hogy a németek már csak ilyenek, minden érdekli őket, mindenbe beleütik az orrukat. De ha onnan nézzük a dolgokat, hogy a német befektetők is beleütik az orrukat a dolgokba, tudják hol, milyen a helyzet, van róla egy képük, tudásuk mielőtt befektetnének. És ugyan elcsépelt, közhelyes, hogy a tudás hatalom, de ez így van. Ha éppen a kakóültetvények kipusztulóban vannak, vagy borzalmasan rossz termés várható, akkor nem éppen ideális, ha valaki csokigyárat akar indítani. De ahhoz, hogy ezzel tisztában legyen, figyelni kell a világ dolgaira. Hogy a hazai közéletbe sokan belefásultak, meg tudom érteni. Az viszont rossz, ha ha mi itt bezárkózunk a kis világunkba, megelégszünk annyival, hogy éppen ki nagyobbíttatta meg a mellét.
Régebben fajsúlyos volt idehaza a külpolitika. Nem csak a botrányos esetek voltak bemutatva és nem csak felületesen. Igaz, aláírom, külpolitikát jól csinálni nem olcsó mulatság. Az a legjobb, ha a stáb, az újságíró a helyszínre mehet, maga kutat a dolgok, az események után, mert ő az, aki a magyar szempontból tudja elemezni a dolgokat. A nagy hírügynökségektől persze könnyebb és olcsóbb beszerezni a képet, hangot, infót. De az meg olyan, mint a konzervpörkölt a bográcson főtthöz képest. Ehhez képest alig van már olyan magyar szerkesztőség, akinek van külföldi tudósítója. Úgyhogy egyelőre marad a konzerv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése