Elhűlve néztem ma egy híradóbejátszást, egy szinkront. Egy szóvivőnek kellett volna flottul, frappánsan, összeszedetten elmondania, hogy mi is volt a galiba oka, és egyúttal az sem ártott volna, ha megpróbálja megnyugtatni a kedélyeket. Ehelyett maga a rémület volt a képernyőn, hogy úristen, vesz a kamera, el kell mondanom, te jó ég... és mindezt még tetézte az is, hogy a kezében tartott lapról próbálta felolvasni a mondandóját. Ez több mint kínos.
Mert a szóvivő a cég arca. Őt látják a nézők, hallják a hallgatók. Mit lehet gondolni egy ilyen vállalat tevékenységéről, termékéről, szolgáltatásának minőségéről, ha a szóvivője ennyire rossz? Az szerintem teljesen hiteltelenné teszi, hogy papírból próbálja felolvasni, ráadásul ez a nem szakmabelieknek is szembeötlő. Kínos. Amatőr. Mert nem a Sufni Bt. kommunikációját látja el. Bár teljességgel mindegy, hogy mekkora cég szavát viszi, őt azért tették oda, hogy jól csinálja, profin. Nehogy már három összetett mondatot ne tudjon elmondani papír nélkül egy szóvivő... Ha meg nem megy, akkor nem szóvivőnek való. Lehet, hogy fantasztikus közleményeket ír, jól irányít egy csapatot, stratégiákat dolgoz ki, de ha egy szál kamerával és mikrofonnal nem bír el, akkor nem neki való a feladat. A legrutinosabbakkal is van olyan, hogy, amit mondani akar, nem jön össze elsőre - mert fáj a feje, vagy nem aludt, vagy bármi (teszem hozzá: minél rutinosabb, minél jobb szakember valaki, annál kisebb erre az esély) - de akkor jön az, hogy álljunk le, vegyük újra.
Tudom, hogy nem könnyű a szóvivők dolga. Éppen ezért kell ezt is tanulni. És gyakorolni. A gyakorlás persze nem ugyanaz, mint egy éles helyzet, de magabiztosságot ad, van fogódzó, amihez nyúlni lehet. Ahogy van újságíró gyakornok, gondolom van szóvivő gyakornok is. Nem könnyű dolog a szereplés, de ő ezért kapja a fizetését. Mi lenne vele egy nemzetközi sajtótájékoztatón? Nem a szóvivőn kell spórolni. Hogy Icuka fia olyan talpraesett, meg jólfésült, az oviban is szépen szavalt, úgyse lesz semmi gubanc, ellesz ő itt a cégnél. Ha egy vállalat komolyan veszi magát, akkor nem így nevez ki valakit a posztra. Lehet, hogy a ma látott fiatalemberből majd jó szóvivő lesz, de az egyértelmű volt, hogy ma erre a feladatra nem állt készen. (Igaz, a cége sem arra, amire létrehozták).
Eddigi munkám során (rádiósként) volt olyanhoz szerencsém, hogy a riportalany (miután a sajtósai kiköveteltek egy kérdéslistát - erről ebben a posztban már írtam) papírról olvasta föl a válaszokat. Először nem hittem a fülemnek. A "baj" akkor jött, amikor visszakérdeztem. Volt, hogy folyékonyan válaszolt, és utána belátta, hogy nem kell neki a papír, de egyszer volt (amit szintén már írtam), hogy az interjúalany azt mondta: ez a kérdés nem szerepel az előre elküldöttek között...
Szóval papírból soha, senki ne olvasson. Tudom, hogy vannak izgulós emberek, akik rettegnek a szerepléstől. Őket is fel lehet készíteni - és az a riporter feladata is, hogy ilyen esetben olyan hangulatot teremtsen, hogy a beszélgetőpartner a szakterületére koncentrálhasson, ne mással foglalkozzon. Ha valaki minden áron papírt akar a kezébe, legvégső esetben egy pontokba szedett, párszavas emlékeztetőt tudok elképzelni. De ahol kamera van, azt sem.
Mert a szóvivő a cég arca. Őt látják a nézők, hallják a hallgatók. Mit lehet gondolni egy ilyen vállalat tevékenységéről, termékéről, szolgáltatásának minőségéről, ha a szóvivője ennyire rossz? Az szerintem teljesen hiteltelenné teszi, hogy papírból próbálja felolvasni, ráadásul ez a nem szakmabelieknek is szembeötlő. Kínos. Amatőr. Mert nem a Sufni Bt. kommunikációját látja el. Bár teljességgel mindegy, hogy mekkora cég szavát viszi, őt azért tették oda, hogy jól csinálja, profin. Nehogy már három összetett mondatot ne tudjon elmondani papír nélkül egy szóvivő... Ha meg nem megy, akkor nem szóvivőnek való. Lehet, hogy fantasztikus közleményeket ír, jól irányít egy csapatot, stratégiákat dolgoz ki, de ha egy szál kamerával és mikrofonnal nem bír el, akkor nem neki való a feladat. A legrutinosabbakkal is van olyan, hogy, amit mondani akar, nem jön össze elsőre - mert fáj a feje, vagy nem aludt, vagy bármi (teszem hozzá: minél rutinosabb, minél jobb szakember valaki, annál kisebb erre az esély) - de akkor jön az, hogy álljunk le, vegyük újra.
Tudom, hogy nem könnyű a szóvivők dolga. Éppen ezért kell ezt is tanulni. És gyakorolni. A gyakorlás persze nem ugyanaz, mint egy éles helyzet, de magabiztosságot ad, van fogódzó, amihez nyúlni lehet. Ahogy van újságíró gyakornok, gondolom van szóvivő gyakornok is. Nem könnyű dolog a szereplés, de ő ezért kapja a fizetését. Mi lenne vele egy nemzetközi sajtótájékoztatón? Nem a szóvivőn kell spórolni. Hogy Icuka fia olyan talpraesett, meg jólfésült, az oviban is szépen szavalt, úgyse lesz semmi gubanc, ellesz ő itt a cégnél. Ha egy vállalat komolyan veszi magát, akkor nem így nevez ki valakit a posztra. Lehet, hogy a ma látott fiatalemberből majd jó szóvivő lesz, de az egyértelmű volt, hogy ma erre a feladatra nem állt készen. (Igaz, a cége sem arra, amire létrehozták).
Eddigi munkám során (rádiósként) volt olyanhoz szerencsém, hogy a riportalany (miután a sajtósai kiköveteltek egy kérdéslistát - erről ebben a posztban már írtam) papírról olvasta föl a válaszokat. Először nem hittem a fülemnek. A "baj" akkor jött, amikor visszakérdeztem. Volt, hogy folyékonyan válaszolt, és utána belátta, hogy nem kell neki a papír, de egyszer volt (amit szintén már írtam), hogy az interjúalany azt mondta: ez a kérdés nem szerepel az előre elküldöttek között...
Szóval papírból soha, senki ne olvasson. Tudom, hogy vannak izgulós emberek, akik rettegnek a szerepléstől. Őket is fel lehet készíteni - és az a riporter feladata is, hogy ilyen esetben olyan hangulatot teremtsen, hogy a beszélgetőpartner a szakterületére koncentrálhasson, ne mással foglalkozzon. Ha valaki minden áron papírt akar a kezébe, legvégső esetben egy pontokba szedett, párszavas emlékeztetőt tudok elképzelni. De ahol kamera van, azt sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése