Jövőre lesz 10 éve, hogy az Unióhoz csatlakoztunk. Érdekes volt végigcsinálni, végigkövetni a folyamatot 2000-től, újságíróként. Látni, hogy mi hogyan működik, hova kell(ene) majd a magyaroknak beilleszkedniük. Nekem már akkor is fura volt, és ma, csaknem 10 év után egyre furább, hogy az uniós kérdésekkel mennyire nem foglalkozunk. Ha véletlen igen, akkor valahol a külpolban. Jobb esetben - újságok - külön címke/rovat alá kerülnek be a dolgok. De miért is? Miért kell ezt a belpoltól elválasztani? Hiszen a mindennapi életünket érinti...Mintha a Délmagyarban vagy a Kapos TV-ben nem számolnának be arról, miről döntött a kormány, a parlament, mert az Budapesten történt, más megyében.
Más kérdés, hogy nem mindig egyszerű közérthetővé tenni, mi történik Brüsszelben. De az biztos, hogy nagyobb teret kell neki adni. A szerkesztők gyakran mostohagyerekként bánnak az EU-s témákkal. A legkönnyebb rá azt mondani, hogy unalmas. Nehezen emészthető. Senkit sem érdekel...Végtére is csak a mindennapi életünket érinti, miért kellene vele foglalkozni.
Ha valamiért botrány van, az bekerül a híradásokba, más nem nagyon. Amíg meg nem változtatták az Európai Parlament költségtérítési szabályait, örökzöld toposz volt, hogy valamelyik tévé lencsevégre kapta X képviselőt, amint fapadossal, vagy turistaosztályon repül, miközben első osztályra vette föl a pénzt. Bicskanyitogató. De valljuk be, ennél fontosabb dolgok is történnek arrafelé. Csak ezeket bele kellene végre építeni a híradók híreibe. Vannak kollégák, akik jól ismerik az EU-t, vannak, akiket érdekel - az Unió pedig egy csomó továbbképzési lehetőséget ad. Persze legyinteni könnyebb...
A másik nagy kedvenc, hogy mindenki Brüsszelre mutogat, hogy igen, ott, a csúnya bácsik és nénik ezt eldöntötték. Hát,a rossz hír az, hogy ott semmit sem döntenek el nélkülünk. Mivelhogy a tárgyalásokon mindig ott ül Magyarország képviselője. Konszenzus nélkül pedig nem működik a dolog. Amiben megegyeznek, abba valamennyi tagállam beleegyezett. Igaz, sokkal kényelmesebb a kormányoknak a kényelmetlen dolgoknál azt mondani, hogy nem is mi voltunk, hanem Brüsszel. Ha meg, ugye, valami jó dolog van, akkor azt mindjárt a kormányok magukénak mondják. Ilyenkor nincs brüsszelezés.
Más kérdés, hogy nem mindig egyszerű közérthetővé tenni, mi történik Brüsszelben. De az biztos, hogy nagyobb teret kell neki adni. A szerkesztők gyakran mostohagyerekként bánnak az EU-s témákkal. A legkönnyebb rá azt mondani, hogy unalmas. Nehezen emészthető. Senkit sem érdekel...Végtére is csak a mindennapi életünket érinti, miért kellene vele foglalkozni.
Ha valamiért botrány van, az bekerül a híradásokba, más nem nagyon. Amíg meg nem változtatták az Európai Parlament költségtérítési szabályait, örökzöld toposz volt, hogy valamelyik tévé lencsevégre kapta X képviselőt, amint fapadossal, vagy turistaosztályon repül, miközben első osztályra vette föl a pénzt. Bicskanyitogató. De valljuk be, ennél fontosabb dolgok is történnek arrafelé. Csak ezeket bele kellene végre építeni a híradók híreibe. Vannak kollégák, akik jól ismerik az EU-t, vannak, akiket érdekel - az Unió pedig egy csomó továbbképzési lehetőséget ad. Persze legyinteni könnyebb...
A másik nagy kedvenc, hogy mindenki Brüsszelre mutogat, hogy igen, ott, a csúnya bácsik és nénik ezt eldöntötték. Hát,a rossz hír az, hogy ott semmit sem döntenek el nélkülünk. Mivelhogy a tárgyalásokon mindig ott ül Magyarország képviselője. Konszenzus nélkül pedig nem működik a dolog. Amiben megegyeznek, abba valamennyi tagállam beleegyezett. Igaz, sokkal kényelmesebb a kormányoknak a kényelmetlen dolgoknál azt mondani, hogy nem is mi voltunk, hanem Brüsszel. Ha meg, ugye, valami jó dolog van, akkor azt mindjárt a kormányok magukénak mondják. Ilyenkor nincs brüsszelezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése